Big Five: nem megsemmisítő a vereség

Egyetlen ország sem jutott el a portugáliai labdarúgó Európa-bajnokság elődöntőjéig a Big Five-nemzetek közül. Olasz-, Spanyol-, Németország már a csoportmérkőzések során búcsúzott, Anglia és Franciaország pedig a negyeddöntőn nem jutott túl.

A Big Five ennek ellenére képviselteti magát a legjobb négy között. A negyeddöntőben a hivatalosan nevezett 184 játékosnak ugyanis 62,5 százaléka, azaz 115 játékos az említett országok valamelyikének klubcsapatát erősítette eddig. A ma este a meglepetéscsapat görögökkel játszó Csehország 23-as keretében például öt futballista kivételével a játékosok többsége német, angol, olasz, valamint svájci és orosz klubokban szerepel.

Az UEFA növelné a nemzeti tudatot. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) mindenesetre csökkentené a légióskodó futballisták számát, mondván, jelentősen növelni lehetne így a válogatott játékosok nemzeti azonosságérzetét. Ezzel persze nem kis mértékben erősíteni lehetne a nemzetközi csapatversenyek vonzerejét is. Az UEFA a kedden Lisszabonban megtartott vezetői találkozóján többek között erről is tárgyalt. A szövetség grémiuma azt szeretné, ha a vezető európai klubok játékosai egyre nagyobb számban a saját országukban nevelkedettek közül kerüljenek ki. A hazai labdarúgók arányának növelésére az európai szövetség a játékosok tapasztalatszerzésének biztosításában látja az egyik lehetséges kiutat. Az európai uniós joggyakorlat is ezt az irányt erősíti, mert a törvénykezés semmilyen korlátozás, kvóta alkalmazását nem teszi lehetővé az EU tagországaiban.

Anglia az elsődleges célpont. A legtöbb negyeddöntőbeli játékos angol klubcsapatokban futballozik. Talán nem véletlen, hiszen a szigetország pénzügyileg is csábító lehetőségeket rejt, Anglia ugyanis az európai labdarúgópiacon a legnagyobb részesedéssel bír. Az európai klubok gazdagodását 1996 óta bemutató Deloitte-listán a 20 leggazdagabb klub közül majdnem minden második a csatorna túlpartján található. Fontos azonban megjegyezni, hogy az angol vállalkozások az élboly olasz, spanyol, német csapataitól eltérő profi stratégiára alapozva szervezik a labdarúgóüzletet, kiemelkedő jelentőséget tulajdonítva a mérkőzésnapi bevételeknek.

A Manchester United adatai a bajnokság valamennyi szereplőjének törekvését mutatják. A Premier League megalakítása óta tudatosan fejlesztik a stadionjaikat - több mint 1,5 milliárd eurót fektetve a kapacitásbővítésbe, az állag megőrzésébe, a helyszíni szolgáltatások növelésébe -, ezáltal növelve a szurkolói költéseket, valamint a nem mérkőzésnapi kihasználtsági szintet. Önmagában a befogadóképesség növelése nem lenne elegendő alap a bevételek megsokszorozására. Új tendenciaként értékelhető, hogy a piac érettsége lehetővé tette az árszegmentálást és a hozammenedzsmentet, ezzel is segítve a bevételek maximalizálását. Ez utóbbi alapján kategorizálják a mérkőzéseket a várható vagy tényleges kereslet alapján, és erre alapozva különböző szurkolói csomagajánlatokat kínálnak. A nagyobb jövedelmezőséget biztosító kiegészítő szolgáltatások kialakítása és értékesítése a szegényebb adottságokkal rendelkező kisebb csapatok esetében is egyre tudatosabb.

A leggazdagabb klubok listáját vezető MU azonban a többi angol klubhoz képest is nagyobb jövedelemre tesz szert a szurkolói számára értékesített jegyből, termékekből, szolgáltatásokból. Míg egy klub átlagosan 900-1000 eurós bevétellel tud kalkulálni, addig a Manchester Unitednél 1500 euró/fő/szezon ez az érték.

Csábít a tévés szereplés? Anglia után a második legnépszerűbb futballpiac az Eb-negyeddöntőig eljutott játékosok szempontjából Olaszország. Az olasz bajnokság bevételi szerkezete azonban jelentősen eltér az angoltól, a döntő forrást a közvetítési jogok értékesítése biztosítja. Az olasz klubok - eltérően a szigetországbeli közös értékesítéstől és megadott rendszer szerinti megosztásától - egyénileg állapodnak meg a csatornákkal a tévéközvetítésekről és a jogdíjakról. Noha az északolasz csapatok hasonlóan nagy befogadóképességű stadionokban mérkőznek, mint az angolok, a milánói, római és torinói klubok mégsem helyeznek különösebben nagy hangsúlyt a nézőktől származó bevételek növelésére. A pályákkal kapcsolatos fejlesztési, bővítési, átalakítási döntések meghozatala lényegesen összetettebb feladat (csakúgy, mint általában a kontinens országaiban - elég csak a legközvetlenebb példát, az Európa-bajnokság helyszíneit alapul venni), mint Angliában. Míg ez utóbbiban a csapatok általában tulajdonosai is a stadionoknak, addig a többi országban meghatározó az állami részvétel. A tulajdonosi képviselet pedig egyértelműen befolyásolja a döntések meghozatalának lehetőségét, illetve a finanszírozási szerkezetet. A vezető olasz klubok a szurkolók számára nyújtott szolgáltatásokból, termékekből a mérkőzésnapon átlagosan 500-550 eurós bevételt könyvelhetnek el nézőnként.

Elmaradó bevételek. Portugália gazdasági értelemben nem tartozik a legnagyobb labdarúgópiacok közé. A bevételek alapján elért kétszázalékos piacrészesedését messze meghaladó kilencszázalékos játékosképviselet egyértelműen a nagyszámú otthon játszó válogatott játékosnak köszönhető. A nem túl nagy anyagi vonzerejű sportpiac ugyanis nem vonz igazán nagy számban, és főleg nem kiemelkedő játéktudású labdarúgókat az országba.

A magyarországnyi méretű, gazdasági adottságú és fejlődési ütemet mutató portugál gazdaság, valamint maga a közvetlen sportpiac nagyon hasonló képet mutat a hazánkban tapasztalható állapotokhoz.

A portugál szponzorációs piac meglehetősen kicsi, és alapvetően 2-3 kiemelkedő támogató (Galp, Portugal Telecom, néhány bank) köré épül. Magyarországon is hasonló méretben a T-Mobile, a Mol és a sörgyárak vezetik a sportszponzorok táborát.

Az általános szűkösséget csak súlyosbította az Európa-bajnokságot közvetlenül megelőző két év gazdasági visszaesése. A krízis jelentősen visszafogta a fogyasztást, ez a folyamat pedig tükröződött a cégek kommunikációs aktivitásában. A szponzorációs piac az Euro 2004-től várja az élénkülést. Az előrejelzések azonban hamar lehűtik a reményeket, ugyanis a külföldi cégek a döntő lezárulta után újra és közvetlenül valószínűleg nem jelennek meg a portugál piacon. Ezzel a tendenciával ellentétesen változik az ország sörpiaca. A Datamonitor piacelemző cég előrejelzése szerint a portugáliai sörfogyasztás az Eb ideje alatt megnövekedett kereslet következtében - köszönhetően a nagyszámú német, cseh és skandináv szurkolónak - 2,4 százalékos bővülést érhet el az idén. A portugál gazdaság azonban várhatóan nem bővül a várakozásokat visszaigazoló ütemben. A gazdasági minisztériumi jelentés a jelzett 0,3 százalékos GDP-növekedéshozzájáruláshoz képest körülbelül 0,08 százalékos lesz. A becsült 350 ezres külföldi látogatói szám ellenére a bővülés nem fogja elérni az 1998-as expóét. A turizmusból származó bevételek is jócskán elmaradnak a várakozásoktól, a legutóbbi becslések szerint 112 millió eurót költenek Portugáliában.

Anglia: minden fronton vereség. Az angol szurkolók nagy száma és magas kiszolgálási szintjének ismeretében nem meglepő, hogy a kiegészítő iparágakat súlyosan érintette az angol válogatott veresége Portugáliától a negyeddöntőben. A szigetország gazdasága a The British Retail Consortium becslése szerint körülbelül 300 millió fontos járulékos fogyasztási növekedéstől esett el az értékesítési idő lerövidülése - és nem utolsósorban a vásárlási motiváció elvesztése - következtében. A vereség a szurkolók elmaradásával a pubokat és a merchandising termékek kereskedelmét érintette leginkább, akár 30 millió font értékben. Megérezték a visszaesést a pótlólagos hirdetésekből származó reklámbevételek elmaradásával a médiacégek is, illetve estek a kontinensviadalban valamilyen formában érdekelt cégek árfolyamai. A válogatott felszerelését szállító Umbro részvénye négy pennyvel ért kevesebbet a kiesést követően a záráskor.

Kire harapnak a szponzorok? A 2002/2003-as szezonban az európai labdarúgó-szponzorációs piac 1,5 millió euróval, 322 millióra emelkedett az egy évvel korábbihoz képest - derül ki a Sport + Markt becsléséből. A legnagyobb piacrészesedést Németország képviseli (27,5 százalék), őt követi Olaszország (20,8), Anglia (18,5), Franciaország (14,1), Spanyolország (8,7) és Hollandia (9,1). A leggazdagabb klubként emlegetett Manchester United (Vodafone) a mezszponzorációs piacon "csak" a harmadik, megelőzi őt a második helyezett Juventus (Fastweb) és az első Bayern München (T-Mobile). A német klubok az angol mintához hasonlóan - főként a németországi világbajnokság okán, de saját üzleti érdekeikkel is számolva - komoly stadionfejlesztési döntéseket készítenek elő, illetve valósítanak meg. Az ugyancsak a helyszíni nézőkre és stadionkihasználtságra alapozó stadionnévjog-értékesítés számos példáját lehet sorolni. A Borussia Dortmund a Westfalen Stadion névhasználatát évi ötmillió euróért értékesítette 4,5 év időtartamra, míg a Freiburg a Dreisam Stadion nevét "adta át" öt évre a helyi energiaszolgáltató Badenovának. A bevételek növekedése azonban önmagában még nem jelent kiegyensúlyozott gazdálkodást. A játékosok bérének korábbi évekre jellemző robbanásszerű növekedése a legtöbb európai csapatot tekintve meghaladta a bevételek növekedését, illetve túllépte az anyagi lehetőségeket. Ez a folyamat a lelassulása ellenére érvényes a német klubcsapatokra is.

Fókuszban az átigazolások. Egyelőre kérdéses, megdől-e Zidane 45 millió fontos átigazolási rekordja, az azonban biztos, nagy mozgás várható a játékospiacon. Nem véletlen: a portugáliai Eb kiváló alkalmat jelentett a futballistáknak tehetségük kibontakoztatására.

Az Eb egyik első számú sztárja kétségtelenül a legtehetségesebb labdarúgók közé sorolt angol Wayne Rooney, még akkor is, ha Anglia kiesett. Az Everton csatárjáért a Chelsea milliárdos orosz tulajdonosa, Roman Abramovics már az Eb előtt bejelentkezett. A 30 millió fontos átigazolási ajánlatot azonban klubja visszautasította, és megtartása érdekében heti 35 ezer fontos fizetést ígért neki, miközben az átigazolási díját a rekordszintet jelentő 50 millió fontos összegre emelték.

Wayne Rooneyt ugyanakkor a világ leggazdagabb futballcsapata, a Manchester United is megvásárolná. A MU vételi ajánlatát még nem hozták nyilvánosságra, azt azonban már sejteni lehet, hogy a Rooney Ruud van Nistelrooyt váltana a csatárposzton. A holland gólgyárost ugyanis a Real Madrid vinné 33 millió font ellenében. A két klub közel áll a megállapodáshoz, amennyiben mindenki számára kedvező üzlet születik, Nistelrooy három év után távozik.

Még az is elképzelhető, hogy az említett két nagy sztár helyett Steven Gerrard személyéhez kötődik majd az idei nyári átigazolási rekordja. Roman Abramovics érte is hatalmas summát, 36 millió fontot ajánlott. Igaz, az Anfield Roadon hétfőn jelezték: Gerrard marad a Liverpoolban.

Az viszont már korábban eldőlt, hogy Paulo Ferreira követi edzőjét, Jose Mourinhót a Chelsea-hez, miután az angolok 13,2 millió fontot fizetnek a BL-győztesnek. Eldőlt az is, hogy Michael Ballack marad a Bayern Münchennél. A BM-hez pedig érkezik a Borussia Dortmundból Torsten Frings, akiért sajtóértesülések szerint a Franz Beckenbauer vezette klub kilencmillió eurót fizetett. Szerdán hivatalosan bejelentették azt is, hogy Henrik Larsson, a svéd csatárklasszis egy évre aláírt az FC Barcelona labdarúgócsapatához.

Nagy a mozgás az edzőknél is. A kieső Big Five-országok válogatottjainak szövetségi kapitányai közül hárman: Rudi Völler, Inaki Sáez, Jacques Santini már biztosan távoznak. Várhatóan azonban fel kell állnia az olaszok kispadjáról Giovanni Trapattoninak is.