Humántőke a turizmusban
A turizmusban dolgozóknak nem elég a szakmai fogásokat megtanulniuk és az idegen nyelveket elsajátítaniuk, az adott régió, város történelmével, nevezetességeivel, programjaival is tisztában kell lenniük. Fontos, hogy munkájukat rugalmasan, a vendég iránti empátiával végezzék, nyitottak legyenek, és készek a gyorsan változó igényekre.
Fekete felhők gyűlnek az utánpótlás egén, így épp a fiatalok, akik igazán rugalmasak tudnának lenni, kevesen vannak. A többi szakmához hasonlóan a szakképzés színvonala itt is viszszaesett, az oktatás túlságosan elméleti lett, a tananyag pedig korszerűtlen - tájékoztatott Niklai Ákos, a Magyar Szállodaszövetség elnöke, a Kárpátia étterem igazgatója. A vendéglátásban létező szolgáltatói lánc hatékony működési mechanizmusát sem tudják elsajátítani a végzett hallgatók. Csizmadia László, a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Kar Idegenforgalmi Intézetének vezetője szintén elismeri: mind a szakmunkás-, mind a felsőfokú képzésre igaz, hogy nem eléggé gyakorlatias. Hozzáteszi azonban, hogy a végzősök így is minden gond nélkül el tudnak helyezkedni. Ennek oka, hogy a turizmus világszakma, ezért az oktatási intézmények a keresletnek megfelelően nem csak a magyar piacra termelik a szakembereket. A legalább két nyelvet magas szinten beszélő frissdiplomások munkaerő-piaci esélyeit tovább növeli, hogy széles spektrumú képzést kapnak. Napjainkban többek között az önkormányzatok is erősen érdeklődnek a végzősök iránt, mert felismerték, hogy a települések sikeréhez szükség van turisztikai referensekre.
A turizmuson belül nagy arányt képvisel a privát szektor, de ott is nagy százalékban foglalkoztatják a képzett szakembereket. Molnár Gabriella, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetségének elnöke, a Blaguss Utazási Iroda Kft. ügyvezetője lapunknak elmondta, ennek oka, hogy például egy utazási iroda nyitásának is feltétele a szakirányú felsőfokú végzettség. Így a tőke mellett mindenképpen kell hozzá egy diplomás szakember, sőt legalább tíz év vezetői tapasztalat is. Mind a be-, mind a kiutaztatás területén a legfontosabb feltétel azonban, hogy az adott iroda munkatársai magas szinten beszéljék az idegen nyelveket, és gyakorlottak, tapasztaltak legyenek az ügyfél kiszolgálásában. A hazai utazási irodák legtöbbje külföldi tulajdonban van, a vezetők, és az alkalmazottak azonban magyar szakemberek, hiszen hely-, illetve piacismeret nélkül nem tud sikeresen működni egyik iroda sem. Bálint Zoltán, a Magyarországi Idegenvezetők Szövetségének elnöke arról tájékoztatta lapunkat, hogy az idegenvezetés iránt érdeklődők 80-90 százalékának már van valamilyen diplomája, így elhelyezkedési esélyüket növelve jelentkeznek hivatásos idegenvezetőnek. Felsőfokú idegenvezető-képzés létezik ugyan, de az elsajátítandó ismeretek tekintetében nincs egységes szabályozás.
A turizmus kifejezetten tapasztalatorientált szakma, ezért fontosak a továbbképzések. A multinacionális cégeknél, hoteleknél, utazási irodáknál is nagyon erősek a belső, vállalati tréningek. Ezeken nemcsak a korszerű munkamódszereket, hanem az adott lánc vállalati kultúráját is elsajátíthatja a résztvevő. A nem céges felnőttképzések legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek a piaci igényekkel: míg repülő-, illetve vonatjegy-értékesítőket képeznek, az ügyfelekkel legtöbbet találkozó pultosok számára nem létezik szervezett oktatás.
A turizmus jellegéből fakadóan az ágazaton belül nagyon nagy a mobilitás, ezzel együtt a fluktuáció is. A dolgozók 3-4 év után szívesen váltanak, és a váltást világméretekben kell elképzelni. Magyarországra is sokan érkeznek, főleg vezetők, étterem-, szállodaigazgatók, konyhafőnökök. Ugyanakkor intő jel, hogy a külföldi tulajdonú szállodaláncok már hazánkban is egyre kevesebb magyar vezetőt alkalmaznak, és ezen a tendencián a képzések minőségének javításával változtatni lehetne - állítja Niklai Ákos.
A vendéglátóipar, idegenforgalom területén világszerte szakemberhiány tapasztalható, így csak az uniós korlátozó intézkedések szabnak határt a külföldi munkavállalásnak, a jó és tapasztalt munkaerő elvándorlásának. Így nemcsak a belföldi fluktuáció csökkentését kellene elérniük a hazai szakembereknek, hanem a kitűnő tudásszintű munkavállalók elcsábítását is, amelyben Nagy-Britannia, Németország, Ausztria és Svédország is élenjár.
