Indokolatlan felmondás
A minőségi cserére alapított felmondás esetén a végzendő munkák jellegét és a beosztási szintet is vizsgálni kell a munkakörök összevetésénél - mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság.
A jogvita felperese pénzügyi feladatokat látott el, és létszámleépítés miatt került az utcára. Az intézkedés jogszerűségét vitatva a bírósághoz fordult. A munkaügyi bíróság elutasította keresetét. Megállapította: az érintett munkahelyen, a leépítés évének első öt hónapjában öszszesen 26 fővel csökkentették a létszámot. A felmondás indoka valós volt. Ezt nem találta bizonyítottnak a másodfokú igazságszolgáltató fórum. Vizsgálata szerint a felmondásokat követően a munkahely létszáma folyamatosan emelkedett.
Az ügy az LB-hez került. Az kifejtette: a bíróságok nem vizsgálták a felperes munkaviszonyának megszűnését követően felvett új munkavállalók munkakörét, feladatait. Ezért új eljárásra és új határozathozatalra utasította a munkaügyi bíróságot. Az elsőfokú fórum ismét elutasította a felperest. A bizonyítási eljárás alapján arra jutott, az a személy, akit utóbb a felperes feladataira alkalmaztak, nem elődje teendőit látja el, csupán néhol tapasztalható átfedés munkakörük között.
A másodfokú bíróság másként látta. Megállapította a két munkakör közötti érintettséget, és megint az volt a véleménye: a felmondási indok nem valós. A munkáltató pedig újfent az LB-hez fordult felülvizsgálatért. Vitatta, hogy a munkakörök között átfedés lenne.
Az LB nem találta alaposnak a kérelmet. Hangsúlyozta: a munkakörök összevetésénél a végzendő munkák jellegét és a beosztási szintet szükséges vizsgálni. A felperes és az új alkalmazott beosztása megegyezett, feladataik lényegében azonosak voltak. Az új munkavállaló felvétele folytán a létszámleépítés nem lehet elfogadható indok a felperes munkaviszonyának megszüntetésére. A munkáltató az új dolgozó felvétele miatt nem tudta bizonyítani, hogy a felperes további foglalkoztatására nem volt szükség. Így a másodfokú bíróság jogszerűen döntött a felperes javára.
