Törékeny egyensúly az üvegiparban
Nagy változáson ment át az utóbbi évtizedben a hazai üvegipar. A kilencvenes években lezajlott privatizáció nyomán ma már csak a salgótarjáni St. Glass Rt. van állami tulajdonban, miközben olyan az új termékek jelentek meg, mint az üveggyapot vagy az úsztatott, a jármű- és az építészeti üveg. Egyre több vállalkozás állt rá sikerrel az üvegfeldolgozásra is, így az alapanyag nagyobb feldolgozottsággal kerül el a végfelhasználóhoz. A magyar gyártók mára fejlett technológiával, világszínvonalon termelnek.
Az üvegtermelésen belül az export aránya folyamatosan növekszik, de bizonyos termékfajtákat csak a belpiacon érdemes értékesíteni. A Magyar Üvegipari Szövetség jelentése rámutat: az üveg egyre nehezebben viseli el a szállítási költségek növekedését, vagyis az árut a gyártóhoz közel érdemes eladni. Az elmúlt években megnőtt magyarországi kereslet és ezzel párhuzamosan bizonyos termékcsoportokban az import is jelentősen növekedett. 1998-ban 44,5 milliárd forint értékű üvegterméket gyártottak, illetve dolgoztak fel az országban, míg 2002-ben ez az érték már 52,5 milliárd forint volt. Széman György, a Magyar Üvegipari Szövetség főtitkára azonban bizakodó: szerinte az idén az üvegipar egészében átlagosan évi 4-5 százalékos növekedésre számíthatunk, bár egy esetleges recesszió hatásait a piac azonnal megérzi.
Magyarországon a termelés legnagyobb részét a sík-, illetve az öblösüveggyártás teszi ki. Az előbbi terület legjelentősebb szereplője a 350 főt foglalkoztató orosházi Guardian-Hungard Kft. A magyar piacra 13 éve belépő cég mindmáig egyedülálló technológiát használ. Ebben az évben azonban 90 napra leáll a gyártás, és a modernizáció három hónapja alatt lecserélik az elavult gépeket, újjáépítik a kemencét, az ónfürdőt, a csomagolórészleget pedig automatizálják. Lakatos Lajos ügyvezető igazgató az 55,8 millió eurós beruházástól mintegy 10 százalékos termelékenységnövekedést vár. A munkálatok idején a környező országokban található gyárakból látják el a magyar piacot, bár a belföldi értékesítés a gyár kapacitásának csak 40 százalékát fedi le. Az ügyvezető igazgató szerint a hatékonyság növelése azért is fontos, mert így részben kivédhető lesz az elmúlt évek recessziós hatása, amely miatt a 2000-ben elért 14 milliárd forintos árbevétel 2003-ra 10 milliárd forintra csökkent. A trend változását hozhatja, hogy egyre növekszik az igény a magas hozzáadott értékű szigetelő-, illetve biztonsági üvegek iránt.
A járműüvegek gyártásában is csak a speciális termékek lehetnek versenyképesek. Hirschler László, a 90 százalékban a pótalkatrészpiacra termelő soproni Hirschler Üvegipari Kft. tulajdonosa szerint a stagnáló piacon csak úgy tudnak életben maradni, ha olyan magas hozzáadott értékű terméket állítanak elő, amelyet a nagy nyugat-európai gyártóknak nem érdemes. A 80 százalékban exportált termékeknek tetemes a mérnöki munkatartalma, illetve sokkal magasabb minőséget képviselnek, mint a távol-keletről érkező áruk. A 2003-ban 2,4 milliárd forintos bevételt elérő társaság nem kíván beszállni az árversenybe, mert az veszélyeztetné a megrendelőik által elvárt minőséget.
A tokodi üveggyár március 2-i leállása óta a csomagolóüvegek piacán az amerikai központú Owens-Illinois csoporthoz tartozó Egyesült Magyar Csomagolóüveg Kft. maradt az egyedüli gyártó. A társaság a 82 tonna csomagolásra felhasznált üveget felvevő piacnak több mint felét lefedi, bár csak fehér üveget gyártanak. (A színes üveg gyártása Magyarországon a kilencvenes évek végén teljesen megszűnt, így az ilyen igényeket teljes mértékben az import fedezi.) Bódis Ákos, az Egyesült Magyar Csomagolóüveg Kft. kereskedelmi igazgatója szerint a konzervipar csomagolóüveg iránti igénye jelentősen lecsökkent, ezt hoszszú távon csak a növekvő ásványvíz- és üdítőital-fogyasztás ellensúlyozhatja. A fehérboros palackok piaca is fejlődést mutat, de ez a szegmens egyelőre nem képvisel jelentős volument.
Az üvegiparban alighanem a kristálygyártás küzd a legnagyobb gondokkal. Az elsősorban exportra termelő gyártókat leginkább a dollár gyengülése sújtja. A Fotex csoporthoz tartozó Ajka Kristály Kft., amely termelésének 96 százalékát az Egyesült Államokban, Japánban és Nyugat-Európában értékesíti, 2003-ban például 3,8 milliárd forint árbevétel mellett csak 10 millió forint adózott nyereséget tudott elérni, míg 1999-ben árbevételük meghaladta a 4,4 milliárd forintot.
A munkahelymegtartó támogatás elnyerésében látja az átmeneti kiutat az erős forint miatt nehéz pénzügyi helyzetbe került Parád Kristály Rt. A Parád Kristály Manufaktúra Rt. évente mintegy 2 millió, kézzel gyártott termékének 95 százalékát exportálja. Legfőbb vevői az Egyesült Államok, Japán, Svájc, Francia-, Olaszország és Nagy-Britannia. Nagy Imre, a cég vezérigazgatója, aki tavaly megszerezte a társaság többségi tulajdonát is, elmondta: ebben a helyzetben nehéz vonzó lehetőségeket kínálni a kvalifikált dolgozóknak, noha a cég még mindig számíthat komoly megrendelésekre. A vezérigazgató úgy látja, hogy az Egyesült Államokban és Japánban már élénkül a gazdaság, így nőhet a parádi termékek iránti érdeklődés. A cég jövedelmezősége 2000 óta csökken, s a kedvezőtlen tendenciát erősítette a minimálbér-emelkedés is. Ezért a két évvel ezelőtti 650 fős alkalmazotti állomány 2003-ra 510-re csökkent, ma pedig csak 450-en vannak, sőt további elbocsátások is várhatók.
A gondok ellenére az elmúlt évben 32 millió forintos költséggel 4 kisebb kemencét létesítettek, ahol a különböző nemzetek elvárásainak megfelelő termékek készülnek. A folyamatokat látva a Parád Kristály Rt. vezetősége az elmúlt két évben eredménytelenül kért munkahelymegtartó támogatást. Ennek ellenére a cég ismét pályázott, mert a vezérigazgató szerint 120-130 embert megtartva az idei karácsonyi üzlet révén sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülhetne a vállalat.
