Népszerűek a diákmunkások

Gyorsétteremláncok és call centerek alkalmazzák leginkább a hallgatókat

Felmérések szerint csak a fővárosban, az iskolaszövetkezetek keretein belül, egy hónap alatt több mint tízezer diák vállal munkát. Borítékoláshoz, háztartási termékek címkézéséhez, de segédmérnöki tevékenységekhez, számítógépes tervezéshez, és tolmácsoláshoz is szívesen alkalmaznak diákot a hazai vállalatok.

Munkatársunktól

A munkaerőpiac fontos kiegészítő szegmense a "diákmunka", mely a felsőoktatás tömegessé válásával, a kreditrendszerű képzés elterjedésével már régen túllépett a "nyári munka" jellegen. A legtöbb vállalat iskola- vagy diákszövetkezeten keresztül alkalmaz diákmunkást, mivel így jóval nagyobb kedvezménnyel tudja őket foglalkoztatni. Főleg rövid, de intenzív időtartamú, szezonális munkákra, illetve nagy fluktuációjú munkahelyekre keresik elsősorban a hazai cégek költséghatékony lehetőségként ezt a megoldást.

A MŰISZ Iskolaszövetkezet minden évben vizsgálja a budapesti diákmunkapiac szereplőit a potenciális munkavállalók, azaz a 17 évnél idősebb iskolába járó fiatalok megkérdezésével - tájékoztatott Rab András, a kutatás vezetője. A becslések szerint a fővárosban, iskolaszövetkezetek keretein belül egy hónapban nagyjából tízezer diák vállal munkát. A megkérdezett 1300 fő csaknem 40 százaléka dolgozott már iskolaszövetkezeten keresztül. Havi átlagbérük nem haladta meg a 16 ezer forintot, ami az átlagosnak mondható 400 forintos órabér esetében nagyjából havi 40 órát jelent.

A diákmunkaerő sajátosságaiból fakadóan (rendszertelen munkavégzés, nagy fluktuáció stb.) a diákmunka inkább kiegészíti a munkaerő-kölcsönzést, mint helyettesíti. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha a diákszövetkezetek tényleg nappali tagozatos diákokat alkalmaznak. A kutatás szerint a diákmunka-vállalók 4,5 százaléka volt az, aki nem nappali tagozaton tanult.

A munkavállalók iskolaszövetkezetekben való munkavállalással kapcsolatban leginkább a "késői bérfizetéssel", illetve a "kis munkaválasztékkal" továbbá a "kevés munkával" elégedetlenek. Az első probléma két okra vezethető vissza: a havonta egy hetet dolgozó diáknak - főleg, ha ez hó elején történt - egyszerűen adminisztratív okokból meg kell várnia a következő hó elejét a bérkifizetésig, továbbá a szövetkezetek általában tőkeszegény szervezetek, így nagy gondot jelenthet a havibérek előfinanszírozása. Ebből adódóan ezen vállalkozások keveset tudnak marketingre, reklámozásra költeni. A megkérdezettek több mint 25 százaléka még mindig valamely családtagján vagy ismerősén keresztül talál rá az általuk ismert iskolaszövetkezetre. Emellett nagy szerepe van a fővárosban elburjánzott, illegálisan elhelyezett plakátoknak is (6 százalék) Az interneten keresztül 20 százalék talált rá a szövetkezeti munkaadójára, és az oktatási intézményen keresztüli megismerésnek is nagy jelentősége van (16 százalék).

A munkaválaszték szűkössége csak néhány területen igaz, ott, ahol "tömegesen" alkalmaznak diákokat: a rendkívül alacsony bérköltséggel gazdálkodó gyorsétteremláncok, a nagyáruházak egyszerűbb munkakörei, illetve a dinamikusan bővülő és rendkívül nagy munkaerőigénynyel jelentkező call center cégek. A "kevés munka" problémája általában a szünidőre jellemző, amikor időszakosan a középiskolások tízezrei is megjelennek a munkaerőpiacon. Az talán természetes, hogy a diákok kevés munkával minél több pénzt szeretnének keresni, a többségük viszont erősen túlbecsüli saját tudását, és nehezen fogadja el, hogy valós ismerete kevesebb, mint amit a cégek elvárnak. A szakmai jellegű munkák esetén a megbízók nem betanulókat, hanem tapasztalt, megbízható szakismeretű diák munkavállalókat várnak el. A diákok többsége a könnyű fizikai és az irodai munkák esetén alkalmazható sikeresen.