Válság a túlzott fizetések miatt
Az Amerikai Jégkorong Liga (NHL) az idei, 2004/2005-ös bajnoki szezont a játék szüneteltetésével kezdte. Pontosabban nem kezdte. Az NHL szereplőinek közösen elfogadott megállapodása ugyanis lejárt, és a tulajdonosok által szorgalmazott fizetési plafon bevezetésével a játékosok meszszemenőkig nem értenek egyet. Az angol labdarúgó-bajnokság a 2003/ 2004-es időszak során körülbelül 2,3 milliárd dollárnyi bevételt termelt. Mindezek mellett a Premiership az 1992/1993-as indulásától kezdődően a játékosbéreket tekintve a legalacsonyabb növekedési ütemet produkálta. Az amerikai és európai professzionális ligák és klubjaik üzleti eredményességét a játékosfizetések, juttatások bevételhez viszonyított nagyságrendje alapvetően meghatározza.
A területi elven szerveződő, franchise-rendszerben kiépült 30 csapatos NHL klubjai állandó résztvevői a bajnokságnak, nincs kiesés, illetve alsóbb osztályból feljutás. A csapatok saját marketingterületük bevételeire számítva igyekeznek költségvetésüket egyensúlyban tartani. Ez a törekvés azonban - elsősorban a legjelentősebb tétel, a játékosok fizetésének kilenc év alatt 261 százalékos növekedésének következtében - mind liga-, mind egyesületi szinten csorbát szenved. Az utóbbi tíz év alatt az NHL összességében 1,8 milliárd dollár veszteséget termelt. A 2002-2003-as szezonban 11 csapat átlagosan 6,4 millió dolláros nyeresége mellett 19 csapat átlagosan 18 millió dollárnyi veszteséget produkált. Érthető, hogy a tulajdonosok a 2004. szeptember 15-én lejárt kollektív szerződés megújítását csak a játékosfizetések maximalizálása mellett, az úgynevezett salary cap bevezetésével tudják elképzelni. A tulajdonosok és a játékosok szakszervezete még mindig tárgyal, közben az egyesületek kétharmada kisebb veszteséget produkál a bajnokság felfüggesztésével, mint a mérkőzések lejátszásával.
Az európai labdarúgó-bajnokságok kieséses rendszerek, meghatározott szabályozás alapján a leggyengébbek helyet cserélnek az alsóbb osztály legjobbjaival. Az alaptevékenységnek számító bajnoki szereplések mellett az üzleti lehetőségeket erősen befolyásolják a hazai és nemzetközi kupákban való szereplések. Egyes sikeres - a csoportmérkőzésekig eljutó - Bajnokok Ligája- vagy UEFA-kupa-sorozatban való szereplés a pénzdíjak segítségével akár pénzügyi egyensúlyt teremt a klubok költségvetésében.
A játéktéren való eredményességből, illetve a marketinglehetőségek egyre tudatosabb kiaknázásából származó bevételek mind nem lennének elegendők a költségek fedezésére, ha a játékosokhoz kapcsolódó ráfordítások növekedése nem lassul. Európa-szerte megfigyelhető tendencia a jelentős átigazolási díjjal járó klubcserék számának radikális csökkenése, a fizetések újratárgyalása, a megegyezésre nem hajlandó, magas fizetésű sportolók eladása.
Az angol bajnokságok az először az alsóbb osztályokban bevezetett, majd az ottani tapasztalatokat a magasabb osztályokba tovább vitt gyakorlat kialakításával elérték, hogy a Premiership csapatai az 1992/93-as szezontól induló időszak legalacsonyabb bérkiáramlását produkálták, miközben a bevételek erőteljesen növekedtek. A 2003- 2004-es szezonban 2,3 milliárd dollárra becsült bevétel körülbelül százmillió dollárral haladta meg az előző esztendő teljesítményét. A mérkőzésnapi bevétel növekedése elérte a három százalékot. A működésből származó profit pedig a klubok beszámolói alapján körülbelül 225 millió dollárt tesz ki - a Premiership 20 klubjából 16-nál pozitív üzemi eredményből származóan.
A korábbi évek nagy összegű átigazolási díjaiból, valamint az azt követő alacsony összegű továbbadási lehetőségekből adódóan a nyilvántartott játékosamortizációs költségek igen magasak. Ez a jelenség a már említett kedvező tendenciák ellenére a negatív adózás előtti eredmények összesítetten 277 millió dolláros növekedésével jár. Csupán öt klub tudott pozitív adózás előtti eredményt kimutatni - derült ki a Deloitte éves, a labdarúgás pénzügyi folyamatait értékelő jelentéséből
