Tökéletes vezető egyelőre nem létezik

A jó vezetőt többek között nyitott, stratégiai szemléletmód jellemzi, helyzethez igazodik a vezetési stílusa, alkalmas a csapatépítésre, jól kezeli a konfliktusokat, értékeket teremt, érzelmileg intelligens és rugalmas.

A korai kutatók a 1940-50-es években arra gondoltak, hogy milyen jó lenne egyértelműen meghatározni, hogy milyen a "jó" vezető. Ha megvannak a jellemzők, akkor már csak meg kell keresni őket. Azt feltételezték, hogy ha a "nagy embereket" közelebbről megvizsgálják, akkor megtudják, hogy milyen a sikeres vezető, tehát a tulajdonságok alapján a kiválasztásukhoz is megtalálhatják a kulcsot. Nem sikerült azonban egyértelműen körülhatárolni ilyen tulajdonságokat, ezért a vezetői magatartás kutatása felé fordultak, vagyis hogyan viselkedik különböző helyzetekben, és hogyan dönt a vezető?

Ma már tudjuk, nincs abszolút jónak és rossznak minősíthető vezetés. Egyre több változót azonosítottak azonban, amelyekhez illesztenie kell a vezetőnek viselkedését és vezetési stílusát. Ilyen például a vezető és a csoporttag viszonya, a vezető pozíciójából eredő hatalom, illetve az egyén és a csoport érettségi szintje is az elvégzendő feladat szempontjából.

Az optimális illeszkedéselmélet azt fejti ki, hogy nem létezik helyes vezetési stílus. A vezetés akkor a legeredményesebb, ha létrejön a vezető, a csoporttagok és a feladat követelményeinek illeszkedése. A vezetés kutatása a vezető személyétől, annak személyes tulajdonságainak vizsgálatától indult, majd a viselkedés tanulmányozásán keresztül eljutottak a környezet és a vezető-beosztott kapcsolat illeszkedésének kérdéséig. Ezután a szervezeti kultúra és a vezetői magatartás összefüggéseit vizsgálták, végül pedig eljutottak a folyamatszemléletig. Jelenleg a vezetői érzelmi intelligencia és a vezetői kompetenciák azonosítása foglalkoztatja leginkább a kutatókat és a HR-eseket.

Manapság - a változások korában - teljesen más beállítottság és személyiségjegyek kívánatosak, más készségek szükségesek a vezetői feladatok ellátásához, mint 10-20 évvel ezelőtt. Napjainkban a szolgáltatások és az értékesítés előtérbe került a gyártási folyamatokkal szemben, a termékek és a szolgáltatások tudással telítődnek, a dolgozók átlagéletkora nő, az etnikai homogenitás pedig csökken. Megnő az iskolázottság és a tudás szerepe ugyanúgy, mint az autonómia, a kreativitás, a rugalmasság, a reakciógyorsaság és az innováció szerepe is.

Az 1970-es évek óta folynak hazánkban vezetésre vonatkozó kutatások. Többségük kimutatta azt a hasadást, amely a vágyak és a valóság között áll: bár a vezetők többsége saját magának konzultatív és demokratikus főnököt kívánt, a valóságban a megkérdezettek többsége az autokratikus stílus eszköztára szerint vezetett. Az átalakulás lassú, de tendenciájában jól azonosítható, hogy a bevonó, a munkatársak igazi humán értékeit alkalmazni tudó vezető a kívánatos - még a közigazgatásban is.