Rugalmatlan gázpiacok

Az európai piacnyitás hatásairól készült nemzetközi elemzés szerint a liberalizáció elsősorban a felvásárlásoknak adott lendületet, a kisebb szolgáltatók számára ugyanis egyedül vállalhatatlanná vált a piaci verseny. Ezzel a nagyok még nagyobb befolyásra tehettek szert. A közösség energiapolitikai irányelveinek érvényesülését értékelő, nemrég közzétett negyedik jelentés szerint a nemzeti gázpiacok legnagyobb problémája, hogy sok helyütt egyetlen cég kezében van a földgázellátás, ez pedig az érdemi versenyt akadályozza.

A piaci koncentrációval kapcsolatos fogyasztói félelmeket tavaly az olajárak szárnyalása is felerősítette. Elsősorban az angol piacon ősztől több lépésben végbement drágulás okán számos szakértő emlékeztetett, hogy a piaci szereplők száma egyre fogy, ezzel együtt folyamatosan növekszik néhány játékos befolyása. A szigetországban a British Gas (BG) az elmúlt évek felvásárlásaival jószerével monopólium közeli pozícióba került. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a szabályozó hatóság, az Ofgem is felhívta a fogyasztókat, nézzenek szét a piacon, hátha más szolgáltatók olcsóbbak a BG-nél. A választék azonban nem túl nagy. Ráadásul épp Anglia esetében nem könnyű eldönteni, hogy az áremelkedésben milyen szerepe van az északi-tengeri kitermelés csökkenésének, az ezzel együtt növekvő importnak, az olajárak emelkedésének és a gázszolgáltatók számára kétségkívül kényelmes piaci dominanciának.

Annak idején a német versenyhatóság is egyebek mellett azért vonakodott engedélyezni, hogy az E.On többségi tulajdont szerezzen a Ruhrgasban, mert úgy ítélte meg, ezzel a német, de az európai földgázpiacon is jelentős befolyáshoz jutna az esseni energiaipari csoport. Az európai piacot tekintve egyelőre nem túl egyhangú a kép, hiszen azért számosan igyekeznek pozícióikat megerősíteni; legalább tíz-tizenkét csoport osztozik a kontinentális gázpiacon.

Ha szolgáltatói szinten sokszínűvé válik is a piac, ez érdemben aligha változtat a földgáz piaci költségein. Az európai földgázigény zömét hagyományosan az orosz források elégítik ki. Az északi-tengeri mezők termelésének csökkenésével már Anglia is nettó importőr volt az elmúlt évben, a Gazprom befolyása valószínűleg növekedni fog. Még akkor is így lesz elemzők szerint, ha újabb csővezetékek építésével más térségek földgázkészleteit is sikerült elérhetővé tenni az európai fogyasztók számára.