Elbocsátások: ki megy, és ki marad?
A teljesítmény mértéke és minősége a legfontosabb szempont az elbocsátandó munkatársak kiválasztásában, de az sem ritka, hogy pusztán a szimpátia dönti el, ki megy, ki marad, ha karcsúsít egy cég - állítja Rácz László, az IVM Bridge Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Aki felesleges vagy kevésbé szorgalmas, biztosan mennie kell, kivéve, ha erős kapcsolati tőkével rendelkezik, vagyis "valakinek a valakije". Ha azonban kitűnő munkaerő, jól teljesít, rajta múlik, megy, vagy kitart a szűkösebb időkben is. A munkatárs önbizalma, az ellátott feladattal, illetve a saját teljesítményével való elégedettsége a három meghatározó tényező ahhoz, hogy valaki állásban marad-e - hangsúlyozza Rácz László. Egy-egy racionalizálási folyamat során, ha a munkatárs önbizalma magas, de az ellátott feladattal való elégedettsége alacsony, akkor új munkahelyet kezd keresni, még akkor is, ha őt éppen nem érintené az elbocsátás. Ha a feladattal való elégedettsége magas, akkor igyekszik magát nélkülözhetetlenné tenni. Rácz László tapasztalatai szerint a mondás itt is igaz: legjobb védekezés a támadás. Egy-egy karcsúsítási hullám során az ügyes munkavállaló fokozza teljesítményét, elkezdi hasznosítani a vállalaton belüli kapcsolati tőkéjét, vagy éppen csatlakozik ahhoz a projektmunkához, amelynek a célja a jövőbeni feladatok ellátásához szükséges létszám meghatározása. A szakember rossz taktikákat is említ, amellyel ideig-óráig ugyan megelőzhető az elbocsátás, hosszú távon azonban nem jelentenek megoldást. Ilyen a betegállományba vonulás vagy a szakszervezeti támogatás megszerzése.
Sajnos az is előfordul, hogy már nem tud "védett" pozícióba kerülni a munkavállaló. Kósa Judit, az IP Személyzeti Tanácsadó Kft. ügyvezetője szerint magasabb és alacsonyabb pozícióban dolgozók egyaránt kerülhetnek veszélyeztetett helyzetbe. A vezető beosztásúaknál a feladatok és felelősségi körök összevonásával a nagyobb kifizetendő bér megspórolása növeli az elbocsátás valószínűségét. Érdemes figyelni a céges információkat, a cég gazdasági mutatóit, célkitűzéseit ahhoz, hogy tudjuk, mennyire biztos a munkahelyünk - javasolja Kósa Judit. A szakember elismeri, aki beosztottként dolgozik, a napi feladatok ellátása mellett erre ritkán tud időt szakítani. Ha valaki veszélyben érzi a pozícióját, vagy a cégénél számára nem megfelelő tendenciákat tapasztal, nem jó az utolsó pillanatra hagyni az álláskeresést - tanácsolja. Kósa Judit úgy látja, a nagyvállatok viszonylag korrekt időben, hivatalosan jelzik a várható leépítéseket. Ilyenkor a munkavállalót végkielégítéssel támogatják, vagy időt biztosítanak részére az új munkalehetőség keresésére, esetleg outplacementtel, fejvadász cégek bevonásával próbálnak meg dolgozóiknak új munkalehetőségeket találni. Sok esetben azonban kétes a munkahelykeresés sikere, különösen, ha a munkavállalónak kevésbé keresett szakmája van vagy ha túl van a "kedvező koron" - húzza alá a szakember.
