Magyar táj, magyar ecsettel

Visszavett autók ezrei, veszteséges lízingcégek, elbocsátott vezetők, belső átszervezésen átesett társaságok, kisebb-nagyobb megtévesztésekről szóló hírek. Nem érzi úgy, hogy a hazai lízingszakma veszített presztízséből az elmúlt években?

A lízingpiac fejlődését a "jó helyen, jó időben" szakmaként lehet említeni. A magyar gépkocsi-forgalmazás fellendült, igény volt arra, hogy a Trabantokat, Ladákat szép autóra cseréljék le a magánszemélyek, s miután a fizetőképes kereslet még nem jelent meg, a finanszírozás részaránya egyre nagyobb méreteket öltött. A lízingcégek kezdetben néhány tíz fős alkalmazotti gárdája rövid időn belül több százra nőtt, miközben több piaci szereplő százmilliárd forint feletti mérlegfőösszeget mondhat magáénak, amellyel a bankszektorban is helyet kapnának. A gyors növekedés ugyanakkor megfelelő technikák nélkül nem ellenőrizhető, s ezt tankönyvekből nem lehet megtanulni. A felmerült problémák amolyan "magyar táj, magyar ecsettel" jellegűek voltak; erre magyar megoldásokat kellett találni és olyan vezetőket, akik a különböző fejlődési periódusokat kezelni tudják. Nem gondolom, hogy a szakmának kedvezőtlen megítélése lenne, sőt. A lízing mára a helyére került. Az égbe szökő jutalékok csökkentek, és "Kovács úr" már nem élete első autóját vásárolja meg. Az ügyfelek dörzsöltebbek lettek, összehasonlítják az ajánlatokat, és tudják, mi az a teljes hiteldíjmutató.

A kilátások ugyanakkor nem túl biztatók. Az elmúlt évek dinamikus, két számjegyű növekedése az előrejelzések szerint 2005-ben szerényebb méreteket ölthet. Hogyan lehet ezt kezelni? Hol nyilvánul itt meg a vezető felelőssége?

Igen, az előrejelzések szerint az újautó-eladások 2005-ben visszaesnek, s ez a lízingtársaságok számára új helyzetet teremt. Ha gyémántcsiszolással foglalkoznánk, akkor remekül megértenénk egymást, és a legközelebbi konkurens Antwerpenben lenne. A szakma problémája az, hogy egyszerűek és könnyen másolhatók a termékek, és mindig van egy-egy piaci szereplő, aki elveszíti a fejét, és egyéni ambíciók avagy tulajdonosi nyomás hatására irreális növekedési célokat tűz ki maga elé. Egy-egy autókereskedő megnyeréséért a lízingcégek pedig mindenre hajlandók. Az, hogy jutalékokat fizetnek, önmagában még nem baj, mint ahogyan az sem, hogy devizaalapon finanszíroznak, s csökkenő önerőt kínálnak. A lízingcég vezetője akkor lehet eredményes, ha összességében mérlegelni tudja a kockázatokat, és olyan határozott stratégiával rendelkezik, amellyel meg tudja magát különböztetni a többiektől. Ilyen lehet például az, hogy olcsó vagyok, és nagy üzleteket akarok kötni, vagy nagyobb kockázatot vállalok, de azt drágábban teszem. Többen azonban "túlcsavarják" a paramétereket, és a gondok itt kezdődnek.

Nem tart attól, hogy a hatékonyabb gazdálkodás, költségcsökkentés miatt az amúgy küllemre hasonló két hitelkonstrukciót, a lakás- és autóhitelt nem két külön szervezet bonyolíthatja, hanem egy?

Nem hiszem, hogy a lízingcégek anyabankjaikba történő beolvadásától kellene tartani, hiszen Nyugat-Európában is vannak gigantikus lízingtársaságok, amelyek több nehéz pillanatot átéltek, ám mégis megtartották függetlenségüket. Úgy látom, ez jellemzi majd a hazai lízingcégeket is. Mi is a kapitalizmus kínzó metszetében élünk és miután a lízingajánlatok hasonlók, a kamatokban nincsenek csodák, így minden azon múlik, ki tudja olcsóbban és minőségében jobban lebonyolítani az üzletmenetet. Ezen nem csupán a költséghatékonyságot kell érteni, hanem azt, hogy a viszszavett lízingtárgyakat minél kisebb veszteség nélkül értékesíteni kell.

A becslések tavaly 15-20 ezer viszszavett autóról szóltak. Ugyanakkor egyre többen számolnak a forint nagyobb mértékű gyengülésével. Ez mennyiben nyomhatja rá bélyegét a piacra?

Érdekünk az erős forint, hiszen egy drasztikus forintgyengülés következtében megugrik az ügyfelekkel szembeni követelés, miközben a fedezetérték nem nő. Nem tartok attól, hogy a hazai fizetőeszköz lejtmenete következtében tömegek válnának fizetésképtelenné, hiszen egy tízszázalékos forintgyengülés alig négyezer forinttal emelné meg az átlagos havi 35 ezer forintos törlesztőrészletet.

A jelenlegi árszinten felvenne hitelt svájci frankban?

Mostanság fokozottabban figyelem a forint kurzusát, ugyanis lakásvásárlásban gondolkodom, méghozzá svájci frank alapúban, annak ellenére, hogy az elemzők gyengülést prognosztizálnak.

Önöknek az erős forint az érdekük, a gazdaság más ágainak azonban a gyengébb. Alkupozícióban a jelek szerint nem állnak túl jól. A lízing továbbra sem támogatott finanszírozási forma a kormányzat részéről, elég csak az EU-pályázatokat megnézni. Minek köszönhető ez?

A nem üzleti életben élők nagyon leegyszerűsítetten, gyűjtőnévként használják a kölcsönt. Jó példa erre az EU-támogatás, ahol a lízinget nem ismerik el. További kedvezőtlen elem, hogy adózás szempontjából sem a legjobb a helyzetünk, sőt a bankokhoz képest roszabb. Fontos, hogy a problémát mások számára is érthetően tudjuk megfogalmazni. Biztató, hogy az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a pénzügyi tárcával való egyeztetések száma.

A közel négy éve tartó elnöksége alatt sikerült ezen a téren áttörést elérnie?

Jó jel, hogy a nulláról elmozdultunk. Igaz, az EU-támogatásoknál még nem ismerik el a lízinget, de bízom benne, hogy ez a kérdés középtávon már megoldódhat.

Mit tart az eltelt négy év legnagyobb eredményének, illetve kudarcának?

Nagyon fontos, hogy továbbra is egyetlen lízingszövetség van Magyarországon, annak ellenére, hogy számottevő érdekkülönbség mutatható ki a tagok között. Nem volt könnyű rávenni a nagyobb társaságokat arra, hogy ugyanolyan szavazat illesse meg őket, mint a kicsiket. Úgy vélem, akkor van létjogosultsága egy szövetségnek, ha együtt tudja tartani a szakmát. Ausztriában, Németországban például a kicsik és a nagyok külön-külön szövetségbe tömörültek. Fontos lépés, hogy megindult a lízingszakemberek képzése. Büszkék lehetünk arra is, hogy a közép-európai régióban GDP-arányosan a lízingkihelyezéseink a legnagyobb arányt képviselik, sőt a Benelux államokhoz képest sem vagyunk lemaradva. Kudarcot nem éltem meg, viszont problémákkal bőséggel találkoztam.

Mennyire vonzó a fiatalok számára ez a szakma?

Karrier szempontjából a nagy kiugrásokon már túlvagyunk, a gyors előremenetel nem annyira jellemző, éppen ezért vérzik a szívem, ha az ügyes fiataljaink jobb ajánlatokat kapnak más szektorokból. Itt van az én példám. Több mint másfél évtizede véletlenül kerültem a lízingszakmába. Egykori tankörtársam kért arra, ajánljak valakit a Merkantil Bankba üzletkötőnek. Bár szerettem a kistarcsai textilgyárban dolgozni, főként, hogy a családi gyökerek oda kötöttek, az ötlet megtetszett, s ebben az öltönyviselésnek is nagy szerepe volt. Így magamat ajánlottam. Utólag visszagondolva: ez életem döntése volt. Négy évre rá már a lízingterületért felelős ügyvezető igazgató lettem.

Szükség van-e valamilyen speciális vezetői tulajdonságra a lízingszakmában?

Jól kell tudni udvarolni a márkakereskedőknek. Széles iskolázottsági, műveltségi palettával kell bírni, hogy a korántsem homogén embertömeggel könnyedén el tudja fogadtatni magát. Otthonosan kell mozognia a jégkorongbajnokságtól a filmeken át a zene világáig, hiszen a jutalékok terén nagy különbségek nincsenek, így a kommunikáció igen sokat nyom a latban. Ugyanakkor emberismeret terén sem árt a jártasság, hiszen kisebb-nagyobb megtévesztéssel szinte mindegyik lízingtársaság vezetője találkozott már.

Az elmúlt másfél évtizedben a lízingszakma több képviselőjénél is megfordult. Könnyen vált?

Koncz Zsuzsának van egy dala: "Feltűnik a ház falán a jel." Én is megéreztem, amikor váltanom kellett, hiszen élt bennem az az igény, hogy valami újjal találkozzam. Az OTP-Deutsche Lízingnél megtanultam, mi a kapitalizmus, két szakmai nagyágyú miként tud egymás mellett élni. A Budapest Banknál sok tehetséges amerikai szakembert ismertem meg, és ott egyfajta hurráoptimizmusos hangulatban zajlott a munka. A Porsche Bank a családi vállalkozás sajátos jegyeivel rendelkezik, és jól lehetett látni, mit jelent, hogy büszkék saját magukra. Más és más kultúrába csöppentem, és ez nagyon jó iskola volt.

Mostani cégénél ezt mennyiben tudja hasznosítani? A bankcsoporttal való egyetértés ugyanis itt is fontos.

Lényeges, hogy az ember mit mond és hogyan. Szabad véleményt mondania, és a tulajdonosok felé jól kell képviselnie a cége érdekeit. Ugyanakkor mindenhol bizonyítania kell. Lehetnek szép csillagok a váll-lapon, de ez nem elég. Érdekes szituációban kerültem a céghez; a tulajdonos úgy érezte, új vezetőre van szükség, s úgy vélem, mára elfogadnak a kollégák. Ez sohasem könnyű, hiszen a vezető magányos, időhiány miatt nem képes mindent elmagyarázni a beosztottainak, miközben számos dilemmával küzd. Nagyon fontos, hogy ezt miként tudja mások számára érthetővé tenni. Az alapkérdés az őszinteség, a problémákat pedig azonnal meg kell oldani. Régebben halogatóbb voltam, mára sokat változtam. Mindegyik munkahelyemen szerettem dolgozni, de most érzem leginkább, hogy a dolgozóknak szükségük van rám, és nekem is rájuk.