Válságkezelésre szorul a hazai könnyűipar
Az ÁPV Rt. ismét meghirdette az utolsó nagy, állami kézben lévő cipőgyárat. Jelképes is lehet, hogy a Tisza Cipő Rt. legutóbbi, tavaly nyári privatizációs pályázata eredménytelenül zárult, hiszen nem akadt jelentkező a szebb napokat látott gyárra. A 879 millió forintos jegyzett tőkéjű céget közbeszerzési eljárásokon elnyert, többnyire állami megrendelések tartják életben, s mint a vagyonkezelőnél megtudtuk, elsősorban értékes ingatlanai, a két kft.-jében lévő üzletrész, valamint a szakképzett munkaerő komoly motivációt jelenthet a befektetők számára. A dolgozók számára némiképp megnyugtató, hogy a leendő vevőnek közelebbről nem részletezett foglalkoztatási garanciát is vállalnia kell. Jelenleg két üzemegységben folyik a munka, 320 főt foglalkoztatnak, szemben a másfél évtizeddel ezelőtti négy és fél ezerrel. Az ÁPV Rt.-nél nem dolgoztak ki tervet arra az esetre, ha a pályázat most is érdektelenségbe fulladna.
Ezzel szemben a GKM-nél hamarosan elkészül a könnyűipar megsegítését célzó intézkedési terv, melyet a kormány elé terjesztenek. Ennek az az előzménye, hogy tavaly ősszel kormánypárti és ellenzéki képviselők közös határozattervezetet dolgoztak ki a könnyűipart sújtó válság kezelésére. A parlament a konkrét teendők meghatározásával a gazdasági tárcát bízta meg.
Úgy tudjuk, az intézkedési tervben a munkahelymegtartó és -teremtő támogatások, fejlesztési elképzelések egyaránt helyet kapnak. Annál is inkább, mert a könnyűipar egészében negyvenezer munkahely szűnhet meg, ha nem javul a helyzet, s ennek kezelése becslések szerint 14 milliárddal terhelné meg a költségvetést. A tárca tájékoztatása szerint az említett támogatások eddig is éltek, az utóbbi két évben a foglalkoztatásra és fejlesztésre együttesen 1,28 milliárd forint jutott a költségvetésből.
Mindez csupán a tüneti kezeléshez elég - állítja Várszegi Árpád, a BCE elnöke. Az ágazat rövid távon kétféle támogatást vár. Egyrészt forgóeszköz-finanszírozással és munkahelymegtartó támogatással kell segíteni azokat a cégeket, melyek átmeneti nehézségekkel küzdenek, ám termékeiknek bejáratott piaca van. Akiknek biztosabb hátterük van, azokat a piacszerzésben, új, versenyképes termékpaletta kidolgozásában kell segíteni - EU-konform módon. A foglalkoztatást segítené az egészségügyi hozzájárulás csökkentése, eltörlése - mondja az elnök, utalva arra, hogy a havi 77 ezer forintos bruttó átlaggal a szakmák közti bérlistán sereghajtónak számítanak a cipőkészítők.
A bérmunka halálát okozhatja az erős forint, de ez ellen nem tudnak mit tenni. A magyar termelésnek egyébként 65 százaléka exportra megy.
A tiszta hazai piaci viszonyok kialakulásához elengedhetetlen, hogy követhetővé váljon a cipő útja a termelőtől egészen a vásárlóig - hangsúlyozta Várszegi Árpád. Így elejét lehetne venni a még mindig divatos alulszámlázási trükköknek. Az egységes monitoringrendszert uniós szinten kell kiépíteni, hiszen a távol-keleti offenzíva ellen csak közösen lehet hatékonyan fellépni. Ehhez persze előbb el kell simítani az olyan érdekellentéteket, amelyek a vámoltatásnál merülnek fel. A behozott árut ugyanis az EU-n belül bárhol le lehet vámoltatni, függetlenül attól, hogy hová viszik a szállítmányt. Csakhogy amikor a vámbevétel 25 százaléka helyben marad, s a cipő fizikailag más ország piacán jelenik meg, addig nem kizárható, hogy a vámnál szemet hunynak a stiklik fölött. A vámosok, az APEH és a fogyasztóvédelem határozott fellépését is hiányolja a szakma.
Pedig ez utóbbi - a GKM értékelése szerint - már megvalósult. Igaz, a tárcánál megjegyzik, nem erősítette az eszköztárukat, hogy a számlaadási rend szigorítását célzó 2003-as rendeletmódosítást az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte.
A hazai cipőgyártás halálra van ítélve, megmentésére már remény sincs - állítja Molnár László, a tatai P+G Bt. ügyvezetője. Az elmúlt tizenöt évben az ágazat problémáit a szőnyeg alá söpörték, ezzel a kínai offenzívát megállíthatatlanná tették. Mindenki tudta, hogy a 30-35 forintos értéken levámoltatott cipők egy több cégen keresztül menő alulszámlázási folyamat eredményeként özönlötték el a hazai piacot, mégsem lépett fel ez ellen senki. Az ebből az "üzletből" származó nyereség százmilliárd forintos nagyságrendű - becsüli a három évtizede a cipőgyártásban tevékenykedő, 25 főt foglalkoztató kisvállalkozás vezetője. Ez a pénz most kezd testet ölteni, mégpedig kínai bevásárlóközpontok, belvárosi üzletsorok alakjában, ahol magyar cipőt már mutatóba sem találni. Tokkal-vonóval megvették a magyar piacot - kesereg a cégvezető.
Más kérdés, hogy az alapanyag-ellátást is tönkretették, cipőtalpat, -fűzőt sem nagyon lehet már hazai beszállítótól vásárolni. A P+G most egy-ötszáz darabos szériában gyárt cipőket, 4500 forintos termelési árával azonban nem versenyképes a fillérekért behozott távol-keleti áruval. A pár éve még 120 milliós árbevétel tavalyra 84 millióra zsugorodott, emiatt az idén öt dolgozójuktól kell megválniuk. Vállalkozásfejlesztési pénzekre már nem is pályáznak, mert nyilvánvaló számukra, hogy a támogatást nem tudnák miből visszafizetni. Eladósodni pedig nem hajlandók. Egyedül a törzsvásárlói körre számíthatnak, ugyanis még szép számmal akadnak olyan vevők, akik elvi vagy minőségi okokból nem vesznek kínai árut.
