A modellváltásra még várni kell
Az árampiacon két dologra volna szükség a versenyhelyzet élénkítéséhez: a jelenlegi modell átalakítására, illetve a szomszédos országok rendszereivel történő szorosabb kooperációra. A jelenlegi modell az állami tulajdonban lévő MVM Rt. és az országban jelen lévő külföldi befektetők rendkívül kényes egyensúlyára épít, a korlátok azonban már 2003-ban látszottak. A piacnyitás ennek ellenére hozott komoly sikereket is - jegyzi meg Kaderják Péter -, ha mást nem, hát azt, hogy a szabadpiaci fogyasztók ma gyakorlatilag változatlan áron szerzik be az áramot, miközben az elmúlt három évben a lakossági fogyasztók számára a hatósági ár jelentősen, 30 százalék körüli mértékben emelkedett. A VET-nek a parlament elé került módosítása apró technikai változtatásokat tartalmaz, de modellváltást nem. Számos olyan kötöttség van - érvel a REKK vezetője -, amelynek fenntartása a piacnyitás kezdetén indokolható volt, ma azonban már nem. Így szerinte szűkíteni kellene a közüzemi ellátásban részesülők körét, s lehetővé kellene tenni, hogy az áramszolgáltatók a szabadpiacon vásárolhassanak áramot, ezzel szemben azonban a tervezet szerint még 2006-ban is a közüzemi nagykereskedő MVM Rt.-től kapják azt.
A gázpiacon egyszerűbb a helyzet. Az árampiacon legalább van néhány hazai termelő, a gáziparban azonban gyakorlatilag mindössze egy-másfél szereplővel lehet számolni. A kínálat kötött, a magyar piacot lényegében csak orosz és hazai kitermelésű gázzal lehet ellátni, ezt pedig a Mol gáznagykereskedő megteszi, a verseny lehetőségét minimálisra csökkentve ezzel.
Az uniós és a magyar gázpiac között jelentős különbség van Kaderják Péter szerint. Németországban például legalább öt forrás érhető el, az orosz, a norvég, a holland, az LNG és a saját termelés, tehát az orosz gáz súlya 25 százalék körül mozog. Ilyen diverzifikáció mellett, ha a hozzáférés szabályozott, és ha a kereskedők spot módon hozzáférhetnek alternatív forrásokhoz, akkor ez tényleges gáz-gáz versenyt eredményezhet. Ezt igazolja, hogy az európai piacon a gázárak nem követték szorosan az olajárak emelkedését, a két energiahordozó ára mintha kezdene elszakadni egymástól. Magyarországon azonban nincs meg a lehetősége ennek a diverzifikációnak, ehhez új forrásokra vagy új források elérését biztosító infrastrukturális beruházásokra van szükség - mondja Kaderják Péter. Ilyen az ismert Nabucco program.
A REKK vezetője szerint a szabályozás sok mindent tehet a verseny élénkítése érdekében. Ha például az árampiacon nem születnek a versenyt akadályozó döntések, az már komoly eredménynek volna tekinthető. Példaként a februári áremelést említi, amikor átlagosan 10 százalékkal drágult a villamos energia. Csakhogy egyes tarifák ezen belül lényegesen nagyobb mértékben növekedtek. A rendszerhasználati díjak 30, az úgynevezett átállási költségek 36 százalékkal nőttek. Az átviteli, vagyis a magasfeszültségű hálózati tarifa 46 százalékkal emelkedett, és még az áramszolgáltatók elosztóhálózati díja is az átlagos 10 százalékkal lett magasabb. Ráadásul 2004 egy négyéves, ársapka típusú szabályozási időszak vége volt, amikor költség-felülvizsgálat alapján döntenek a következő időszak tarifáiról, s ilyenkor általában csökkenni szoktak a díjak.
