A tisztánlátás főkonstruktőre
Miként indult a pályafutása és milyen környezetben nőtt fel?
Dorogon nőttem fel, de a pályám szempontjából az esztergomi gimnáziumi évek lettek a meghatározóak. Ott tanított Marton Kálmán matematika-fizika szakos tanár, aki képes volt rajtam kívül még sok diáktársammal megszerettetni a reáltárgyakat. A szegedi egyetemen végeztem, ott találkoztam a Bolyai-díjas Bor Zsolttal, de személyes ismertségre csak Amerikában egy konferencián került sor. Ott derült ki: kutatásaink harmonizáltak egymással, és akkor döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk közösen eredményeket elérni a lézerek orvosi alkalmazásában.
A diplomavédéskor milyen jövőt képzelt el magának?
Tanítani és kutatni szerettem volna, de a Műegyetemen, az első munkahelyemen, a 80-as évek elején kilátástalannak láttam a jövőt. Mivel a fizetés nem volt elég a tisztességes megélhetéshez, a tanszék munkatársai esténként középiskolás diákokat készítettek fel egyetemi felvételire. Komoly kutatást nem lehetett végezni, semmire nem volt pénz. Négy évvel később kétségbeesetten kezdtem keresgélni, hogy hol lehetne a világban a megszerzett tudásommal valami hasznosat, kézzelfoghatót csinálni. A véletlennek köszönhettem, hogy 1987-ben a New York állambeli Rochester város egyetemének ösztöndíjával hat hónapos huzavona után kikerültem Amerikába. Előtte az Oktatási Minisztériumban külön fizikavizsgát kellett tennem, mert a Magyar Ösztöndíj Bizottság szerint a diplomám nem volt elég garancia arra, hogy nem hozok szégyent a magyar oktatásra. Ekkor már nős voltam, és volt egy gyermekünk, de csak engem akartak kiengedni. Ebbe sem törődtem bele, hivatkoztam különböző nemzetközi egyezményekre, kétszer jártunk rendőrségi kihallgatáson, és végül együtt mehettünk el. Az ösztöndíj három évre szólt, és úgy gondoltuk, ha ez az idő lejár, visszajövünk. Így is tettem, többször hazajöttem tájékozódni, állást keresni, de nem találtam megfelelőt. A Kalifor-niai Egyetem viszont szívesen meghoszszabbította a szerződésemet. A honvágy nem hagyott nyugodni, és a lehetséges hazai karrieremre gondolva megírtam nagydoktori disszertációmat, amelyet 2000-ben sikeresen megvédtem a Magyar Tudományos Akadémián. Ebben az időben annyira komolyan gondoltuk a hazatérést, hogy házat építettünk Budán, de a mai napig is csak akkor lakunk benne, ha hazalátogatunk.
Semmi esélye nem lett volna arra, hogy Magyarországon fejlessze ki a látáskorrigáló szemészeti lézert, amely a cégét világhírűvé tette?
Sajnos nem, mert a technológia kifejlesztése 40-50 millió dollárba került. Persze egy ilyen mértékű befektetést még Amerikában sem dobnak egy összegben az ember után. Először egymillió dollárral támogatták a fejlesztést, majd hárommal, öttel, tízzel és végül 70 millió dollárt kaptunk részletekben, amelyből 20 milliót a termelés, a marketing beindítására fordítottunk. A továbblépéshez az előző fázis céljainak maradéktalan teljesítése volt a feltétel, és a befektetett összegek növekedésével arányosan nőtt a fejlesztőgárda felelőssége is. A technológiai fejlesztés ilyen típusú támogatásának idehaza még most sincs meg a kultúrája, a gyakorlata. Nem egy nagy cég vág bele egy új termék fejlesztésébe, hanem a szabadalmazott ötletekre új kisvállalkozást alapítanak, ebbe teszik be a pénzüket a befektetők, és ezért cserébe tulajdonjogot kapnak. Amikor a technológia fejlesztése befejeződik és az új cég profitabilissá válik, a társaság részvényeit a tőzsdén kezdik árulni, vagy eladják egy nagyvállalatnak. Így a befektetők és a cégben dolgozó fejlesztők a tulajdonjogukat készpénzre válthatják. Ennek a fejlesztési kultúrának számos előnye van. A kisvállalkozásban bármit el lehet kezdeni és gyorsan befejezni a nagyvállalatoknál meglévő bürokrácia kiküszöbölésével, és a cégben dolgozóknak is jó anyagi ösztönzést biztosít ez a módszer.
Hogyan jutott el a cégalapításig?
Rochester után Irvinben, a Kaliforniai Egyetemen kaptam kutatói állást. Ott ismertem meg azt a nemzetközi összetételű amerikai csapatot, amelyik a lézerek orvosi alkalmazására San Diegóban kis céget hozott létre, ahol öt évig konzultánsként dolgoztam. Közben megtanultam, miként kell egy céget megalapítani; hogyan kell és lehet pénzt szerezni a kutatásokhoz; kialakult az ismeretségi köröm az orvosokkal, elsődlegesen a szakmában elismert szemészekkel; a pénzemberekkel; tudtam, hogyan kell őket "megszólítani", milyen iratokat, dokumentumokat kell a kezükbe adni. A cég aztán megszűnt, de több használható szabadalommal rendelkezett, amelyekről úgy gondoltam, érdemes megvásárolni. Ebben lett partnerem Ron Kurtz szemészprofesszor Michiganből, akivel 1995-96 tájékán kezdtünk együtt dolgozni az ottani egyetemen, ahol Paul Lichter, az Amerikai Szemészeti Akadémia egykori elnöke alkalmazott mindkettőnket, és a pénzt is ő biztosította kezdetben a kutatásokhoz.
Mikor és kikkel alapította meg az IntraLase vállalatot?
1997 őszén Ron Kurtzcal, és a Michigeni Egyetem Technológiai Fejlesztési Hivatalával és a San Diegó-i cég jogutódjával. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a fentoszekundumos impulzusokat kiválóan lehetne használni a precíziós sebészeti vágásoknál, az idegsebészetben, a bőrgyógyászatban, de leginkább a szemészeti beavatkozásoknál. Az volt a legfontosabb, hogy megbizonyosodjunk arról, a műtéti eljárásoknál az impulzusok szövetroncsolása minimális. Az alapkísérleteket részben Bor Zsolttal, részben Ron Kurtzcal végeztük el. Többféle alkalmazást próbáltunk ki, de komoly horderejű, gazdaságilag is mérhető potenciálja csak a szemsebészeti beavatkozásoknál volt, így erre alapozódott az IntraLase cég. Azzal mentünk a befektetőkhöz, hogy a Michigani Egyetemen kifejlesztett lézertechnológiára alapozva létrehozunk egy szemészeti céget, és garantáljuk a lézer biztonságos és eredményes használatát többek között a refraktív (látásjavító) sebészetben, a szürke hályog eltávolításánál és a glaukómasebészetben. Eddig több mint 400 ezer műtétet végeztek IntraLase-lézerekkel a világban, soha nem tapasztalt biztonsággal. Ez év áprilisától már Budapesten, a margitszigeti Focus Medical Klinikán is működik egy ilyen berendezés.
Drága egy ilyen készülék?
Igen, és a magas ár - darabonként 350 ezer dollár - gondot is jelentett 2001-ben, az értékesítés kezdetekor. Időbe tellett, amíg meggyőztük az orvosokat, megéri a készülék a befektetés árát, mert ez a technológia lényegesen jobb és biztonságosabb, mint amellyel addig dolgoztak. Most már negyedévenként negyvenet-ötvenet adunk el belőle, és egyelőre nincs versenytársunk a piacon.
Bonyolult az előállítása?
Fejlett technológia és fejlett háttéripar kell hozzá. Büszke vagyok arra, hogy a beszállítóink között van egy magyarországi cég is, amely speciális tükröket készít. A készülék előállítása nem olcsó, így az érték-ár arány különbség még kevés lenne a cég nyereséges működéséhez. A magas profit azoknak az eldobható "alkatrészeknek" az értékesítéséből származik, amelyeket minden egyes műtétnél a beteg szemére helyeznek, így sterilitási okok miatt mindig cserélni kell.
Számítanak a tömeges elterjedésére?
Feltérképeztük, hogy a világban közel ötezer olyan szemész praktizál, aki képes ilyen technológiával gyógyítani. Ám ezen az áron 7-800 készüléket tudunk eladni. A többi kórház, klinika nem tud ennyi pénzt költeni egy ilyen berendezésre. Az a feladatunk, hogy körülbelül két év múlva piacra vigyünk a mainál jóval olcsóbb technológiát, hogy a potenciális, de szerényebb tőkével rendelkező vásárlói kört is ki tudjuk szolgálni.
A cég kutatás-fejlesztési részlegében a szegedi fizikusoknak, orvosoknak meghatározó szerepük volt. Ma alkalmaz hazai szakembereket?
Amikor még csak tizenöten dolgoztunk a cégben, a csapatban nyolc magyar, illetve magyar származású kutató és mérnök volt. Mostanság is évente legalább két-három magyar szakember érkezik rövidebb, hosszabb időre hozzánk.
Arra van lehetősége, hogy jelentős árkedvezménnyel adja el Magyarországon ezt a berendezést?
A már működő készülék ilyen kedvezményel került ide. Ha más intézmény is szeretne lézert vásárolni, valószínűleg nekik is jelentős árkedvezményt tudunk felajánlani. De úgy gondolom, hogy az igazi áttörést az olcsóbb modell fogja hozni.
Most mivel foglalkozik a cégnél?
Az igazgatótanács tagja, a cég technológiai vezetője vagyok. Ron Kurtz az orvosi résszel foglalkozik, nagyon jól kiegészítjük egymást. Szerencsére a 40 millió dollárnyi befektetés után a befektetők új, kiváló gazdasági szakembert hoztak cégvezetőnek, aki fiatal vezetőkkel váltotta le a régi gárdát, és teljesen átformálta a cég menedzsmentjét. Nekünk nincs más dolgunk, mint a kutatással és a fejlesztéssel foglalkozzunk, de azzal intenzíven. Mert jó, ha mindenki tisztában van azzal: a technológia fejlődését ma már semmivel nem lehet megállítani.
Gondolt már arra, hogyan alakult volna a szakmai pályafutása, az élete, ha nem megy ki Amerikába?
Nem biztos, hogy boldogtalanabb lettem volna idehaza, de az biztos, hogy sokkal kevesebbel járulhattam volna hozzá a világ technológiai fejlődéséhez.
Nincs lelkiismeret-furdalása?
Nincs, mert amikor csak lehetett, mindig a középpontba állítottam Magyarországot. Nem véletlen, hogy a látáskorrekciós lézertechnológia klinikai kipróbálását is ide hoztam.
