Javított kiadás
Biztosra ment a Ford az új Focus létrehozásával. Ha már a régi akkora siker volt, nem lett volna érdemes létrehozni valami elrugaszkodott, futuro-másodgenerációt. Viszont annak ellenére, hogy a 434/184/145 centiméteres kocsi arányai változatlanok maradtak, ez egy minden ízében új és - igen! - még jobb autó lett.
A belteret azért átalakították, amely most a műszakilag rokon, az egyterű C-Maxéra emlékeztet. Az utastér kifejezetten elegáns lett, a műanyagok is jobb minőségűek, s a kesztyűtartó hatalmas. Ezzel kompenzálta a gyár a nem túl nagy ajtózsebeket. Az elődmodellénél jóval csapottabb hátsó ablak alatt ugyanakkor 385 literesre bővített csomagtartót találunk.
A Focus-rajongók azért szerettek bele ebbe a modellbe, mert a vezetési élmény meghaladta a kompakt autókban szokásosat. A generációváltás során ugyanakkor még ezen is túltett a gyár.
A futómű hangolása komfortosabb a korábbinál, és a közvetlen, nagyon pontos kormányzást a második generáció is örökölte. Ezért továbbra is élmény egy kis szerpentinezés, amelyben készséges partner a remek 2.0 TDCi motor. A 136 lóerős közös nyomócsöves dízelmotor már a 2000-es fordulatszámnál leadott 320 newtonméteres forgatónyomaték-csúcsa szinte feleslegessé teszi a hatfokozatú váltó használatát. A gyorsulás 10 másodperc, ám a váltóval - sőt talán az egész autóval - szemben az egyetlen kifogás, hogy ötből visszakapcsolva szívesebben ugrik a kar a hatosba a négyes helyett.
A jól eltalált áttételezésnek köszönhetően az utolsó fokozat igen takarékossá teszi az utazást: kétezerrel forogva a motor a kocsi 120-szal megy, s ekkor a fogyasztás alig több mint öt liter. Így nem is csoda, hogy a vegyes átlagfogyasztás csupán 5,5 liter.
