Költséges a REACH-direktíva
Több száz milliárd forintos terhet jelenthet a hazai gazdálkodó szervezeteknek az EU által tervezett REACH-direktíva, amellyel Brüsszel a vegyi anyagok gyártását és használatát szabályozná újra. Az eddig napvilágot látott elképzelések többségének bevezetése a gyakorlatban nem kivitelezhető, emellett túlzottan bürokratikus és költségigényes, s ennek kapcsán a hazai kis- és közepes méretű vállalkozásoknak több mint fele a teljes ellehetetlenüléstől tart - közölte kérdésünkre Gáspárné Bada Magda, a Magyar Vegyipari Szövetség (Mavesz) szakértője.
A REACH összesen 40 meglévő uniós jogszabály helyét venné át új rendelkezésekkel kiegészítve; tervezete várhatóan az idén ősszel kerül az Európai Parlament elé első olvasatra. Az irányelv - egyebek mellett - a hatóságokról az iparra helyezné a vegyi anyagokra vonatkozó információk összegyűjtését, az anyagok bejegyzési küszöbértékét egy tonna/év mennyiségre csökkentené, és egy közös adatbázis létrehozása és kezelése céljából új szervezetet is létrehozna az EU Vegyi Anyag Ügynöksége néven. Az európai zöld szervezetek az irányelvtől azt remélik, hogy a vegyi anyagok szabályozása kapcsán az eddiginél jóval nagyobb hangsúly kerülhet a környezetvédelmi és egészségügyi szempontokra, ugyanakkor az érintett szektorok képviselői attól tartanak, hogy a civilek által szorgalmazott javaslatok elfogadása esetén tovább romlana az európai cégek versenyképessége a kontinensen kívüli vállalatokkal szemben.
A vegyipar nem vitatja a REACH stratégiai céljait, ám jobban örülne, ha az új szabályozást a tervezettnél későbbi időpontban vezetnék be - fogalmazott Gáspárné Bada Magda. A Mavesz szakértője szerint emellett a költségek minimalizálása érdekében a külső és belső adminisztrációs terheket csökkenteni kell, az egyes anyagok vizsgálatának és engedélyeztetésének pedig kockázatorientáltnak kell lennie. Továbbá az úgynevezett intermediereket ki kell venni a bejelentési és engedélyeztetési eljárásból, mivel ezeket csak a vegyiparon belül használják fel, így a környezetet és az egészséget nem veszélyeztetik. Hasonlóan vélekedett Sógor András, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének szakértője is, hozzátéve, hogy az intermedierek felhasználása csak a gyár területén, ellenőrzött körülmények között történhet, amelyet más jogszabályok is szabályoznak.
Komoly problémát okozhat az is, hogy a szigorítások következtében a kis - évi 1-10 tonna - volumenben gyártott anyagok egy része eltűnhet a piacról, ugyanis a megnövekvő vizsgálati és eljárási költségek miatt gyártásuk gazdaságtalanná válhat. Ennek következtében előfordulhat, hogy a gyógyszergyártás és a finomvegyipar alapanyagainak egy része kikerül a termelésből, ez pedig a gyógyszerek és egyéb vegyipari termékek - például a ragasztók és a festékek - piacon maradását is veszélyezteti. Éppen ezért olyan konstrukciót kell kidolgozni, amely nem lehetetleníti el a kis- és középvállalkozások termelését - tette hozzá Sógor András.
A Mavesz és a gyógyszergyártók álláspontja szerint mindezek mellett a lehető legszélesebb körben elő kellene írni a kötelező adatmegosztást, ezzel ugyanis az igényelt vizsgálatok számát is korlátozni lehetne - érdekes módon ez a zöld szervezetek fő követelései között is megtalálható. A környezetvédők a REACH hatálybaléptetésével mindenekelőtt a veszélyes anyagok kiváltását biztonságos anyagokkal, a regisztrációs eljárás és az importálás szigorítását, a bevizsgálási határérték egy tonnára csökkentését, a felhasználók és a fogyasztók jobb tájékoztatását, valamint az állatkísérletek visszaszorítását szeretnék elérni. Ugyanakkor az utóbbit leghatékonyabban éppen a kötelező adatmegosztás kiszélesítésével lehetne elérni. Ennek értelmében ugyanis kötelező módon közzé kellene tenni az összes megvizsgált anyaggal kapcsolatos kutatás eredményeit. Ezzel a kutatás-fejlesztési oldalon a hazai vállalatok jelentős megtakarítást érhetnének el, másrészt az állatkísérletek száma is jelentősen csökkenthető lenne - fogalmazott Prommer Mátyás, a WWF Magyarország szakértője. (NIG)
