A szerencsejátékosok bizalma

Már a nyolcvanas években otthagyta tanácsi munkahelyét és saját vállalkozást alapított. Azután a rendszerváltás után azonnal visszatért, és főpolgármester-helyetteseként Budapest pénzügyeit irányította. Most a Szerencsejáték Rt. vezérigazgatója, de a múlt héten ismét fővárosi képviselő lett. Ennyire kötődik a közszférához?

Az egyetem elvégzése után a Pest Megyei Tanácsnál helyezkedtem el, és ez a pályakezdés rányomta bélyegét az életemre. Mindig a közigazgatást tartottam igazi terepemnek, akkor is vágytam erre a fajta közszolgálatra, amikor saját irodát vezettem. Szerintem nagyon kevés az olyan ember, aki valóban alkalmas arra, hogy vállalkozó legyen. Bár sokan rákényszerülnek, biztos vagyok benne, hogy többségük inkább alkalmazott lenne - ha tehetné. Miután 1985-ben eljöttem a tanácstól, elgondolkodhattam volna azon, hogy megpróbálok valamilyen komolyabb céget létrehozni, de egyáltalán nem állt közel hozzám ez a fajta jövőkép. Most egy állami tulajdonú társaságot vezetek, tehát tulajdonképpen állami alkalmazott vagyok - ez sokkal inkább nekem való munka. Pénzügyi szakon végeztem az egyetemen, így az sem csoda, hogy azóta is ezen a területen dolgozom. Mivel az önkormányzati képviselők nem főállású politikusok, így nem kellett választanom a cég és a főváros között.

Az első számú vezető azért mégsem olyan alkalmazott, mint a többiek. Az állam által felügyelt szerencsejátékok jelentős bevételt hoznak a központi költségvetésnek, s ezzel kapcsolatban nyilván erőteljes elvárásai vannak a tulajdonosnak.

Természetesen, de ahhoz, hogy ezeket teljesíthessük, szem előtt kell tartanunk a legalapvetőbbet: a szerencsejáték-piac a bizalomra épül. Magyarországon fel sem merül - és nem is merülhet fel -, hogy valaki esetleg nem kapja meg a nyereményét. Működésünk alapja a játékosok bizalma, ilyen értelemben tehát konzervatív cég vagyunk, ahol nem forradalmi újításokra van szükség. Európában vannak olyan országok, ahol nagyon sok játékszervező cég működik, főként bukmékeri fogadási rendszerű társaságok, ahol azonban nem lehetnek teljesen biztosak a fogadók abban, hogy az ígért nagy nyereményeket meg is kapják.

A társaság megreformálása tehát nem tartozott a feladatai közé.

Túlzás nélkül állíthatom: ez a világ egyik legjobban szervezett és legtöbb játékot kínáló cége. Nemzetközi adatokkal összehasonlítva is kiemelkedő minden mutatónk. Emellett ez a részvénytársaság valószínűleg világviszonylatban is az egyik legadóztatottabb cég, bevételeink mintegy 40 százalékát fizetjük be játék-, személyi jövedelem-, illetve egyéb kapcsolódó adók formájában a költségvetésbe. Én 2002-ben egy jól működő céget vettem át, és ezt a biztonságos, kiegyensúlyozott működést kellett megőriznem, illetve javítanom.

Az adatok mégis azt mutatják, hogy jelentősen csökkent a cég árbevétele: a tavalyi évet 110 milliárd forinttal zárták, míg egy évvel korábban 123 milliárdos volt a forgalom. Ennyire csökken a szerencsejátékok népszerűsége?

Szó nincs erről. A kiugró 2003-as bevétel abból származott, hogy akkor hónapokon át nem húzták ki az ötöst a lottón. A halmozódó, milliárdos nyeremény miatt a vártnál jelentősen több szelvény fogyott. Tavaly nem volt ilyen halmozódás, a 103 milliárd forintos árbevételi tervünket így is túlteljesítettük. Erre az évre 119,5 milliárd forintot terveztünk, de a játékosokkal együtt mi is Fortuna kezében vagyunk.

Ilyenkor szokott elindulni a szóbeszéd, hogy manipulálhatók a húzások.

Teljesen kizárt, hogy ebbe a folyamatba be lehessen avatkozni. A sorsolások átláthatók, nyilvánosság előtt történnek, a mérésügyi hivatal által megvizsgált, bemért eszközökkel, közjegyző jelenlétében.

Nem lenne szükség több újításra, korszerűbb játékokra ahhoz, hogy a fiatalokat is megnyerjék?

Sokáig mi is úgy gondoltuk, hogy a játékosok a 40-60 éves korosztályból kerülnek ki. Aztán különböző felmérések készültek, s ezekből az derült ki, hogy - bár a törzsközönség valóban középkorúakból és idősebbekből áll - nem elhanyagolható a fiatalabbak aránya sem. Természetesen folyamatosan igyekszünk korszerűsíteni az általunk kínált lehetőségeket. Ma már lehet lottózni interneten, SMS-ben, telefonon. Tervezzük több, csak interneten játszható új játék bevezetését néhány hónapon belül, s gyorsjátékot indítunk még ebben az évben. A kínálat tehát bővül, de ez csak hosszú távú befektetésnek tekinthető, jelenleg ugyanis a cég éves bevételének egy százalékát sem teszi ki az internetes fogadásból befolyó összeg. A tapasztalat az, hogy az online fogadás inkább a skandináv országokban népszerű, nálunk szeretnek bemenni az emberek a lottózóba. Viszont Magyarországon - a környező országokkal összehasonlítva - a bruttó nemzeti termékhez képest kétszer annyit költenek ilyen típusú szerencsejátékokra, amely részben a hagyományoknak, részben a szervezettségnek köszönhető. Mintegy 3600 értékesítési ponton 4100 terminálunk van.

A világ legnagyobb online sportfogadással foglalkozó cége tavaly május óta magyar nyelvű internetes honlapot is üzemeltet, s az általuk kínált lehetőségek egyre népszerűbbek. A hírek szerint a közeljövőben újabb társaság jelenik meg ugyanezen a piacon. Nem tart attól, hogy hamarosan erős konkurenciát jelentenek majd?

Bevételünk mintegy 85 százalékát a számsorsjátékok adják, öt százalékát a kaparós sorsjegyek és tíz százalék körül van a sportfogadás aránya. Ezek a cégek az utóbbiban érdekeltek, ezen belül is az olyan nyereményszorzós játékokban, mint nálunk a tippmix. Úgy gondolom, nem kell tartanunk attól, hogy értékelhető szeletet tudnak kihasítani a piacból. Ha valamit, akkor sokkal veszélyesebbnek látom azt, hogy a határ közelében átjárnak a fogadók a szomszédos országokba.

Változtatott-e a szerencsejáték-piacon az uniós csatlakozás? Felmerült, hogy a társaság bekapcsolódna az eurómilliókkal kecsegtető, határokon átnyúló lottójátékba, amelyet már kilenc EU-országban elindítottak.

A szerencsejátékokra vonatkozó törvény módosítása nélkül nincs lehetőség az uniós lottó bevezetésére. Amúgy több gond is lenne vele. Az egyik, hogy az árfolyamkockázat miatt jelenleg veszélyesnek látjuk a játékot, mivel Magyarország még nem tartozik az eurózónához. Pillanatnyilag amiatt is megoldhatatlan a bevezetése, mert más a visszafizetési arány, azaz sokkal kisebb adótételekkel dolgoznak. Tehát ebből a szempontból kimondottan hátrányos lenne a magyar költségvetésnek.

Évek óta vita folyik a cég privatizálásáról. Megtörténik-e az idén a magánosítás?

A privatizáció mindig a tulajdonos döntése. Ilyen döntés egyelőre nem született, a szándékról sem tudok. Ennek a kérdésnek egyébként nincs is akkora jelentősége, mint amekkorát tulajdonítanak neki. A befizetéseink mintegy 95 százaléka ugyanis adóágon történik, mindössze öt százalék az, amelyet nyereségként fizetünk. Tavaly 110 milliárd forintos árbevétel mellett 4,5 milliárd forint volt a nyereség. Erre az évre a tervezett 119,5 milliárdos bevétel mellett egymilliárd nyereségre számítunk, mert 25 százalékra emelkedett az szja-kulcs, amelyet a nyeremények után be kell fizetnünk a költségvetésbe. Véleményem szerint a privatizáció több problémával járna, mint amennyi hasznot hozna, de ezt valóban a tulajdonos feladata eldönteni.

Az az önkormányzat, amelynek most ismét a képviselője lett, messze nem ennyire kiegyensúlyozott és sikeres. Láthatóan örömmel ment vissza, pedig ilyen kedvezőtlen megítélése a fővárosnak még nem volt.

Budapestet nagyon lehet szeretni, és én szeretem is. Amúgy pedig egyáltalán nem tartom olyan rossznak sem a város, sem a főpolgármester megítélését, mint sokan azt most hangoztatják. Nagy meglepetés egyébként nem fog érni, mert 1994 után sem szakadtam el az önkormányzattól: 2002-ig képviselőként a tulajdonosi bizottság elnöke voltam, az utóbbi két évben pedig külső szakértőként a testület alelnöke.

Az első ciklusban a város gazdasági főpolgármester-helyetteseként dolgozott. Mennyiben tért el pénzügyi politikája utódjáétól, Atkári Jánosétól, akitől néhány hónappal ezelőtt vonta vissza a főpolgármester a költségvetési ügyekkel kapcsolatos hatásköröket?

A tanácsi rendszerről az önkormányzatira való átállás nagyon nehéz volt. Új helyzeteket kellett kezelnünk pénzügyi-gazdálkodási szempontból is. Akkoriban sok olyan lelkes, változtatni akaró ember került hirtelen a politikába, a döntéshozó testületekbe, akik minden jó szándékuk ellenére nem voltak alkalmasak erre a munkára. Annyiban viszont könnyebb volt, hogy akkor a városban az ellenzék is inkább foglalkozott az érdemi munkával és kevésbé a politikával. Azóta az önkormányzat, illetve a közgyűlés munkája minden ciklusban átpolitizálódott, ez nagyon sokat rontott a helyzeten. Próbáltam szorosabban együttműködni a kerületekkel, mint a későbbi pénzügyi vezetés, de nem zárom ki, hogy később a polgármesterekkel is nehezebben lehetett szót érteni. És persze egyre nehezebb lett a kormányokkal való együttműködés, egyre erősebb a központi költségvetési szorítás. Én nyilván másképp csináltam volna, de nem biztos, hogy jobban. Utólag ezt már úgysem lehet eldönteni.

Felmerült önben, hogy szeretné még egyszer a város pénzügyeit irányítani?

Van bennem nosztalgia a feladat iránt.