Miközben az olaj egyre drágább, az olajcégek egyre olcsóbbnak tűnnek
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMiközben a világ valaha volt legnagyobb energiaválságát éljük a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint és a világ sorban áll az amerikai olajért, és persze az olajárak is jóval magasabbak, mint az Irán elleni amerikai és izraeli támadás előtt, az amerikai olajcégek részvényei csak cammogva követik a piacot.
Óriási nyereségre számíthatnak az olajcégek, az árfolyam mégsem ugrik
A szektor szereplőinek jelentései után az elemzők megemelték idei várakozásaikat és 58 százalékkal nagyobb profitot várnak az S&P 500 energiacégeitől, mint amennyit az iráni háború előtt vártak – írja a Factset adatai alapján a The Wall Street Journal. Azonban hasonlóan a piac egészéhez, az olajcégek árfolyama is élesen reagál minden, a konfliktus küszöbönálló végét jelző hírre, így
az S&P 500 energiakosara mindössze 2 százalékkal emelkedett a háború kezdete óta,
noha akkor az olajárak 70 dollárnál jártak a tengerentúlon, míg mára már 100 dollár fölött vannak. Már senki sem beszél túlkínálatról, ami nem is csoda, hiszen a globális kínálatból már mintegy egymilliárd hordónyi olaj tűnt el.
Ez azt is jelenti, hogy az olajszektor nyereségszorzója (az az érték, ami az árfolyam és az éves nyereség hányadosa) ment át a legnagyobb zsugorodáson az S&P 500 összes szektora közül. Ezt részben az is magyarázza, hogy a szektor magas szorzókon cserélt gazdát már a háború előtt is, de a csoport együttes szorzója mára 14 alá csökkent, ami 36 százalékkal olcsóbb, mint a teljes index. Történelmileg a diszkont csak 29 százalékos volt.
A vállalatok nem szórják el az ölükbe hullott pénzt, de ez sem elég a befektetőknek
Az eredményeik ismertetésekor a vállalatok csak elvétve beszéltek arról, hogy kihasználva a magas árakat fúrni rohannának, így nem kell az árakat letörő cunamitól tartani, ám az óvatos beruházási ütemben szerepet játszik az is, hogy a legfontosabb amerikai palaolajközpont, a Permi-medence mára túl van a zenitjén és a növekedés legszebb napjainak vége van, a cégek így takarékoskodnak készleteikkel.
Az olajvállalatok a 2021–2022-es ölükbe szakadt nyereséget főként különleges osztalékként juttatták vissza a részvényesekhez, ami segített megnyugtatni a túltermelés miatt aggódó befektetőket. Azonban
ez azt is megakadályozta akkor, hogy a cégek csökkentsék adósságukat vagy sajátrészvény-vásárlásokba kezdjenek, ami most viszont több társaságnál is a terítékre került.
Ez hosszú távon javíthatja a részvények értékét és egészségesebbé teheti a cégek mérlegét, ráadásul a szektor tagjai a következő negyedévekben is jelentős profitra számíthatnak. Még a Hormuzi-szoros újranyitása esetén sem valószínű, hogy az olajárak visszaesnek a háború előtti szintekre éles gazdasági visszaesés nélkül: a hajózás és a termelés helyreállítása heteket, ha nem hónapokat vehet igénybe, miközben a kormányok igyekeznek feltölteni megcsappant készleteiket, hogy védve legyenek a jövőbeli sokkok ellen.
Ez a cégek profitját is jelentősen növeli, ám miközben más szektorok az emelkedő inputköltségekkel küzdenek, addig az olajcégeknek arra kell választ találniuk, hogy mit kezdjenek az ölükbe hullott pénzzel, ami egy jóval kellemesebb probléma.
