Miközben az olaj egyre drágább, az olajcégek egyre olcsóbbnak tűnnek
Miközben a világ valaha volt legnagyobb energiaválságát éljük a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint és a világ sorban áll az amerikai olajért, és persze az olajárak is jóval magasabbak, mint az Irán elleni amerikai és izraeli támadás előtt, az amerikai olajcégek részvényei csak cammogva követik a piacot.
Óriási nyereségre számíthatnak az olajcégek, az árfolyam mégsem ugrik
A szektor szereplőinek jelentései után az elemzők megemelték idei várakozásaikat és 58 százalékkal nagyobb profitot várnak az S&P 500 energiacégeitől, mint amennyit az iráni háború előtt vártak – írja a Factset adatai alapján a The Wall Street Journal. Azonban hasonlóan a piac egészéhez, az olajcégek árfolyama is élesen reagál minden, a konfliktus küszöbön álló végét jelző hírre, így
az S&P 500 energiakosara mindössze 2 százalékkal emelkedett a háború kezdete óta,
noha akkor az olajárak 70 dollárnál jártak a tengerentúlon, míg mára már 100 dollár fölött vannak. Már senki sem beszél túlkínálatról, ami nem is csoda, hiszen a globális kínálatból már mintegy 1 milliárd hordónyi olaj tűnt el.
Ez azt is jelenti, hogy az olajszektor nyereségszorzója (az az érték, ami az árfolyam és az éves nyereség hányadosa) ment át a legnagyobb zsugorodáson az S&P 500 összes szektora közül. Ezt részben az is magyarázza, hogy a szektor magas szorzókon cserélt gazdát már a háború előtt is, de a csoport együttes szorzója mára 14 alá csökkent, ami 36 százalékkal olcsóbb, mint a teljes index. Történelmileg a diszkont csak 29 százalékos volt.
A vállalatok nem szórják el az ölükbe hullott pénzt, de ez sem elég a befektetőknek
Az eredményeik ismertetésekor a vállalatok csak elvétve beszéltek arról, hogy kihasználva a magas árakat fúrni rohannának, így nem kell az árakat letörő cunamitól tartani, ám az óvatos beruházási ütemben szerepet játszik az is, hogy a legfontosabb amerikai palaolaj-központ, a Permi-medence mára túl van a zenitjén és a növekedés legszebb napjainak vége van, a cégek így takarékoskodnak készleteikkel.
Az olajvállalatok a 2021-2022-es ölükbe szakadt nyereséget főként különleges osztalékként juttatták vissza a részvényesekhez, ami segített megnyugtatni a túltermelés miatt aggódó befektetőket. Azonban
ez azt is megakadályozta akkor, hogy a cégek csökkentsék adósságukat vagy sajátrészvény-vásárlásokba kezdjenek, ami most viszont több társaságnál is a terítékre került.
Ez hosszútávon javíthatja a részvények értékét és egészségesebbé teheti a cégek mérlegét, ráadásul a szektor tagjai a következő negyedévekben is jelentős profitra számíthatnak. Még a Hormuzi-szoros újranyitása esetén sem valószínű, hogy az olajárak visszaesnek a háború előtti szintekre éles gazdasági visszaesés nélkül: a hajózás és a termelés helyreállítása heteket, ha nem hónapokat vehet igénybe, miközben a kormányok igyekeznek feltölteni megcsappant készleteiket, hogy védve legyenek a jövőbeli sokkok ellen.
Ez a cégek profitját is jelentősen növeli, ám miközben más szektorok az emelkedő input-költségekkel küzdenek, addig az olajcégeknek arra kell választ találniuk, hogy mit kezdjenek az ölükbe hullott pénzzel, ami egy jóval kellemesebb probléma.
