Átalakuló uniós cukorszektor

Számottevő áremelkedés várható a világ cukorpiacain a következő egy évben - áll az ED&F Man Sugar londoni terménykereskedő társaság elemzésében. Várakozásaikat a kínai import csillapíthatatlan növekedésére, a brazíliai cukornádhozamokat várhatóan visszavető idei szárazságra, valamint a cukorrépa 2005/2006-os európai uniós vetésterületének prognosztizált csökkenésére alapozzák. A társaság úgy látja, a következő 15 hónapban a világkereslet meg fogja haladni a kínálatot. Ugyanakkor az is tény, hogy ma 1-1,5 millió tonnás cukortöbblet van az EU-ban, amelynek jelentős része a következő időszakban megjelenik majd a világpiacon, s ez lenyomhatja az árakat.

Nagy kérdés az is, hogy a piacok mikor kezdik el áraikba beépíteni az uniós cukorrezsim (CMO) ugyan csak 2006. július 1-jével életbe lépő, ám júliusig véglegesíteni és kihirdetni tervezett reformját. A létrehozása, azaz 1968 óta csupán fazonigazításokon átesett CMO-ra ezúttal ugyanis valóban radikális átalakítás vár (részben belső, de részben külső nyomásra - utóbbit jól mutatja a WTO minapi döntése, amely a nemzetközi kereskedelmi szabályokkal ellentétesnek ítélte az EU cukorexport-gyakorlatát), s ez két-három év távlatában mindenképpen, de egyes várakozások szerint már előbb is éreztetheti a hatását az unió, sőt az egész világ cukorszektorában.

A reform első hatása az árak radikális esése lesz: az Európai Bizottság az uniós belső cukorárak 40 százalékos csökkenésére számít. Az ok egyszerű: a piacot agyonszabályozó jelenlegi CMO rendkívül magas szinten tartja az édesítő árát, egy kiló cukorért az uniós polgár másfélszer annyit fizet, mint amerikai, s duplaanynyit, mint kanadai vagy ausztráliai társa. Ha pedig a világpiaci árhoz hasonlítjuk az uniós árakat, akkor a különbség háromszoros.

Az okok a CMO részleteiben keresendők. A rezsimbe ugyanis több olyan mechanizmus is be van építve, amely mintegy garantálja a magas fogyasztói árakat. Ilyen az intervenciós rendszer, amely akkor is orientálja a piaci árakat, ha tényleges felvásárlásra nem kerül sor, ilyen a kínálatot limitáló termelési kvóta, s ilyen az importvám-, illetve az exportszubvenciós rezsim, amely a behozatal uniós szintre való drágítására, illetve a belső felesleg eltávolítására szolgál. A CMO ezenkívül a cukorrépára is minimális felvásárlási árat ír elő.

A rezsim nyertese a cukorszektor: számítások szerint az uniós cukorrépa-termelők átlagos nyereségrátája 1,7-szerese az egyéb mezőgazdasági területeken dolgozó társaikénak. Az igazán nagy pénzeket ugyanakkor a feldolgozók teszik zsebre: a brit vidékfejlesztési hivatal nemrég közzétett tanulmánya szerint az uniós támogatások zöme az agrárvállalkozóknál, s nem a farmereknél csapódik le. Mindez évi 1,5-2 milliárd eurójába kerül az uniós költségvetésnek, a fogyasztókat érő, a kelleténél magasabb árakból adódó kárról viszont nincsenek számítások. Az Egyesült Államokban ugyanakkor, ahol szintén működik cukorrezsim, utóbbit évi kétmilliárd dollárra becsülik.

Az uniós reformelképzelések a magyar cukorszektort is érinteni fogják: a jövedelmezőséget drasztikusan mérséklő intézkedések nyomán a felére csökkenhet a mai 55-60 ezer hektáros magyar cukorrépa-terület - állítják hazai szakértők. A rendszerváltozás utáni években a hazai vetésterület elérte a 120-130 ezer hektárt. Valószínűsíthető, hogy a reformok nyomán csökken majd a csatlakozási tárgyalásokon kialkudott, mintegy négyszázezer tonnás magyar cukortermelési kvóta is. Ez újabb feldolgozókat tehet feleslegessé, amely Magyarországon is gyárbezárásokat vonhat maga után az osztrák Agrana, a német Nordzucker és az angol Eastern Sugar érdekeltségébe tartozó cukoriparban. Elsősorban az Agrana és a Nordzucker egyes itthoni gyárai kerülhetnek veszélybe - vélik ágazati szakértők.