A Pannon Bormíves Céh által életre hívott Pannon Bországgyűlésnek általában nem a céhtagok a sztárjai. Egyebek közt azért, mert jó részük ki sem állít; bennünket mindenki ismer, jöjjenek az újak, gondolhatják. Ha az idei városligeti kiállítás céhes résztvevőit és távol maradóit sorra vennénk, valószínűleg a második lista lenne hosszabb, panaszkodnunk azonban így sem indokolt. Minden standon természetesen nem tehettük tiszteletünket, érdekes és közhírré tenni érdemes élményeink mindazonáltal akadtak bőséggel.

Ezúttal kezdjük Tokajjal: a jelentékeny pincészetek közül a Gróf Degenfeld, a Hétszőlő, Árvay János és a Pajzos-Megyer vett részt a rendezvényen. Nekünk most utóbbi borai tetszettek a leginkább, különös tekintettel a Hegyalján unikumnak számító száraz traminire, továbbá a nem egészen húszgrammnyi maradékcukorral és remek egyensúllyal büszkélkedhető hárslevelűre, amely ugyancsak újdonságnak számít a cég választékában.

Fehérben egyébként is tisztességesnek találtuk a felhozatalt. Kezdjük mindjárt egy meglepetéssel: a céh tagjai közé tavaly ősszel fogadott Somodi Sándor olyan ropogós savú, ficánkolós chardonnay-t és rajnai rizlinget készített 2004-ben a homokon - területei Ásotthalmon találhatók -, hogy azokat nem egy kedvezőbb klimatikus és talajadottságok mellett borászkodó konkurens megirigyelhetné. Szokott formáját hozta a töki illetőségű Nyakas Pince: 2004-es sauvignon blanc-juk éppolyan üde, egyenes és tartalmas, mint tavaly, tavalyelőtt vagy azelőtt, ám "zászlósborukkal" ezúttal a Monarchiának töltött pinot grigiójuk is felveheti a versenyt. Ha már ennél a kereskedőcégnél tartunk: a teljes mezőny legjobb száraz fehéreinek egyikét is itt kóstoltuk. Pók Tamás 2002-es leányka-zengőjében végre nemcsak a fahordó dominál; a gyümölcsök, a savak, a struktúra ezúttal simán tartja a lépést az érleléssel hozzáadódott értékekkel. Abszolút kedvencünk ugyanakkor Légli Ottó volt: a dél-balatoni mester egyrészt rendkívül tartalmas és izmos sauvignon blanc-jával, másrészt 2003-as dűlőszelektált Landord chardonnay-jával vívta ki feltétlen tiszteletünket.

Természetesen nem hiányoztak a vörösek sem, ám ez alkalommal nem a legnagyobb, sok ezer forintos presztízscuvée-ket kerestük, hanem "a legjobb vétel" kategóriában hirdettünk "privát" vetélkedést. A "futamot" nálunk a szekszárdi Sebestyén Csaba nyerte, az Iczé-vel. Az ezer-egynéhányszáz forintos cuvée sűrű és elegáns, gyümölcsös és jó tartású egyszerre; már-már jobban ízlett, mint a fiatal borász egy kategóriával feljebb vitézkedő Indigó zweigeltje és kékfrankos-válogatása. Kékfrankosból amúgy Takler "Év Borásza" Ferencék 2003-as válogatását találtuk a legérdekesebbnek, de elnyerte elismerésünket a Vylyan 2003-as cabernet franc-ja és merlot-ja, Vincze Béla Arcanum bikavérje és cabernet sauvignonja, továbbá Franz Weninger 2002-es Frettnerje is.