Unió: vannak üres állások!
Az elmúlt több mint egy év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem igazolódtak be a régi tagországok kelet-európai munkaerővel kapcsolatos félelmei. Ennek ellenére egyelőre kevés jel utal arra, hogy a két év lejárta után, amikor is a tagállamoknak felül kell vizsgálniuk gyakorlatukat, változhat valami.
Különösen igaz ez a magyar munkavállalók szempontjából legérdekesebb Ausztriában és Németországban. Utóbbiban a több mint fél évszázad óta nem tapasztalt munkanélküliség miatt inkább a szigorításokon gondolkodnak.
Természetesen az akadályok ellenére sem lehetetlen munkát vállalni egyik országban sem. Bár az informatikusoknak szóló zöldkártyás rendszer az idén év elején megszűnt, még számos olyan lehetőség áll a magyarok előtt, amit nem minden esetben használnak ki teljesen. A kvótarendszer alapján évi mintegy 3800 munkavállalási engedély áll a magyarok rendelkezésére, de az elmúlt években ez nem mindig realizálódott.
A németországi, illetve ausztriai munkavállalás legismertebb formája, amikor egy Magyarországon bejegyzett vállalat nyújt szolgáltatásokat, és magyarokat foglalkoztat. Többek között a takarítók és az építőipari munkások állását azonban mindkét ország félti, ezért ezekben a szektorokban továbbra sem biztosított a szolgáltatások szabad áramlása.
Mivel ezt a lehetőséget a németek megítélése szerint túlságosan sok kelet-európai kihasználja, a kormány szigorításokat fontolgat. Gyakori például a húsiparban, hogy az új tagországokból származó vállalatokat bíznak meg alvállalkozóként, amelyek általában sokkal olcsóbb órabérért dolgozó henteseket alkalmaznak. Éppen ezért fontolóra vették, hogy bővítik azon szektorok körét, ahol gátat szabnak a szolgáltatások szabad áramlásának. De nemcsak a vállalatok, hanem egyéni vállalkozók is kínálhatnak szolgáltatást Ausztriában és Németországban egyaránt. További két módon lehet még magyarként munkát vállalni Németországban: az idénymunkások (Saisonarbeiter) 4 hónapra, míg a vendégmunkások (Gastarbeiter) 18 hónapra kereshetnek munkát. Utóbbi módon elsősorban a nyelvi vagy szakmai továbbképzésre érkezőket foglalkoztatják. Persze sokkal könnyebb munkához jutni a többi uniós tagállamban. Ismeretes, hogy az Egyesült Királyság, Ír- és Svédország semmilyen korlátot nem állított a kelet-európai munkavállalók elé, és úgy tűnik, ezen a jövőben sem kívánnak változtatni. Bár a vártnál több kelet-európai érkezett ezekbe az országokba, ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a közelebbi országok szigorú akadályokat emeltek. Ennek ellenére London például többször hangsúlyozta, hogy a keleti munkavállalók betöltik az üres állásokat a hiányszakmákban, rendesen fizetik a társadalombiztosítási járulékokat, így összességében hozzájárulnak a brit gazdaság további növekedéséhez. A többi tíz régi tagország általában úgy szab gátat a keletről érkező olcsó munkaerőnek, hogy a munkavállalási engedély kiadását bizonyos feltételekhez köti. Ennek leggyakoribb formája, hogy a munkáltatónak bizonyítania kell, arra a posztra nem talált megfelelő munkaerőt az adott országból. Persze bizonyos könnyítések több helyen találhatók. Franciaországban például csak a bérből élők dömpingjét igyekeznek elkerülni, és a korlátozások nem vonatkoznak a diákokra, kutatókra és az önfoglalkoztatókra.
