Munkát keres a távmunkaprojekt

Két év után megrekedt a pilotprojekt szintjén a FreeSoft Informatikai Rt. és a bátonyterenyei cigány önkormányzat kezdeményezése a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására. A távmunkát és az informatikát ötvöző adatrögzítő központ továbbéléséhez, országossá válásához éppen a legfőbb feltétel, a munka hiányzik - mondja Vaspál Vilmos, a cég elnöke.

Ez év áprilisában járt le a határideje az informatikai jellegű távmunkát ösztönző kormányzati tendernek, amelyen a FreeSoft is a nyertesek közé tartozott. Két év után is annak érzik magukat?

Az informatikai (IHM) és a munkaügyi minisztérium 2003. évi közös távmunka-pályázatán a FreeSoft olyan projekttel nyert, amely egy kis nógrádi településen, ahol 20 százalékos volt a munkanélküliség, 15 romát juttatott korszerű munkalehetőséghez. A sikerhez szükség volt a helyi kisebbségi önkormányzat jelentős támogatására is. A beindítás kezdeti nehézségein is viszonylag gyorsan túljutottunk, megjöttek az első megbízások az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóságtól, az ÁB-Aegon Biztosító Rt.-től meg az IHM háttérintézményeként dolgozó az IT Kht.-tól.

Ez az, ami az induláskor tett nyilatkozatokban a legbiztosabbnak látszott, hogy munkában nem lesz hiány...

Igen, úgy tűnt, jó időpontban próbáljuk meglovagolni a digitalizálás kormányzati és önkormányzati hullámait. Az állami és közhivatalokban, a települések irányító szerveinél kilószámra dőlnek ki a szekrényből a digitalizálásra váró papírok. Úgy gondoltuk, már csak némi kezdeményezőkészségre és jóindulatra, az állami és a magánszféra érdekeinek összehangolására lesz szükség. A pályázaton vállalt két évet abszolút sikeresnek minősíthetjük. Itt olyan emberek tudtak dolgozni, akik előtte sosem láttak számítógépet, akiknek már két-három éve nem volt munkájuk. Abban reménykedtünk, hogy ez majd folyamatosan mehet. Azóta pedig hiába kilincselünk mindenfelé, nincs megbízás.

Feladják?

Feladni nem szeretnénk, sőt azt gondoljuk, hogy megfelelő megbízással akár a jelenlegi létszám tízszeresét is lehetne foglalkoztatni. Országossá lehetne felfejleszteni a rendszert. A közhasznú munka keretében is valószínűleg szívesebben végeznének az emberek ilyen munkát, mint amilyet manapság ezen a címen csinálhatnak. Általában ki lehetne terjeszteni a programot Magyarországon más hátrányos helyzetű rétegre is, például a mozgássérültekre. Nem pályáztatás nélkül akarunk állami, önkormányzati munkához jutni, bár az ilyen jellegű megbízások a legtöbb esetben a közbeszerzési törvényben előírt pályáztatási értékhatáron inneniek, néhány milliósak.

Mit mondanak az állami önkormányzati szervek?

Igazából nem sokat, azt ugyan elismerik, hogy a kezdeményezés nagyon érdekes, de ennél többre egyelőre nem jutunk.

Máshol a világon nyereséges üzletnek számít az ilyesfajta informatikai szolgáltatás. Indiában milliók élnek belőle...

Magyarországon is vannak ilyen vállalkozások. Mi még ráfizetésben vagyunk, hiszen az elején nyilvánvalóan nem tudunk versenyképesek lenni azokkal a piaci szereplőkkel, amelyek az effajta munkát már évek óta üzleti alapon csinálják, ez a fő profiljuk.

Ők miért nem látnak ebben üzletet?

Az itt dolgozók ugyan vélhetően valamivel kevesebbet keresnek, mint a saját szakembereik, de az effajta központ megszervezése nem egyszerű. Az elején semmiképpen sem ígér üzletet. A nemzetközi gyakorlat más. Amerikában például a pályáztatásban már régóta működik egy modell, amely preferálja, hogy a tenderek bizonyos százalékát a kisebbségek kapják.

Ha ennyire jó üzlet a világon, miért nem hozunk ide onnan munkát?

A 15 fős projekt még túl kicsi referencia, túl kevés kapacitás. Ha itthon nem tudok ennél nagyobb szintű referenciát felmutatni, szóba sem állnak velem.

A cég több szakmai szervezetben is a szószólók között van. Ott nem tudnak valamit segíteni?

Ha nincs munka, nem tudunk továbblépni velük sem. Az viszont jó lenne, ha készülne olyan tanulmány, amely szembeállítja a munkanélküli segélyeket azzal a támogatással, ami egy ilyen központ létrehozatalához szükséges, nem beszélve a legális munka révén keletkező adóbefizetésekről.

Önnek miért ennyire szívügye a téma?

Mert úgy gondolom, hogy ez végre egy értelmes dolog. A feladatról a nehézségei ellenére kiderült, hogy mégsem lehetetlen. Büszkék lehetünk arra is, hogy az egykori alkalmazottaink közül néhányan már máshol is találtak maguknak hasonló munkát. A bátonyterenyei adatrögzítő központ jelentőségének ugyanis jóval túl kell mutatnia a település határain: egy olyan modellre lehetne példa, amely valódi esélyt kínálhat általában a hátrányos helyzetű emberek számára sorsuk jobbra fordításában.

-->