A növekedési menedzser útja

Szerencsés évfolyamra jártak azok, akik 1991-ben fejezték be a közgazdaságtudományi egyetemet, hiszen ekkor nyílt ki a világ, és Magyarország a lehetőségek terepe lett - emlékezik vissza Kasnya Csaba a pályakezdésére. Persze a lehetőségeket meg is kellett ragadni, és ez a friss diplomás pénzügyi szakembernek sikerült, mert 1991 novemberében már egy nagy nemzetközi cég, a Procter & Gamble pár hónapja alapított hazai leányvállalatánál dolgozott. Pénzügyi elemzőnek vették fel, de igazi tanulóidőnek bizonyultak az ott töltött évek, hiszen könyveléssel, rendszerbevezetéssel, pénzügyi beszámolók készítésével és az idelátogató külföldi vezetők ügyeinek intézésével is foglalkozott.

Az új kihívásokat folyamatosan kereső Kasnya Csaba azonban úgy érezte, hogy nagyobb felelősséggel járó feladat ellátására is képes. Hamarosan a Merck Sharp & Dohme gyógyszeripari céghez került pénzügyi igazgatóként. Mindössze 27 évesen ez a pozíció kicsit korainak bizonyult számára. Nem igazán sikerült megtalálnia az összhangot a nála idősebb orvos-igazgató kollégáival. Felajánlották neki, hogy menjen az Egyesült Államokba, de ezt nem vállalta. Idekötötte a családja, volt már egy komoly kapcsolata, és építkezett. Döntésében közrejátszott az is, hogy a külföldön dolgozó vagy ott tanult ismerősei közül sokan ugyan komoly sikereket értek el, de kissé gyökértelenné váltak, és ezt el akarta kerülni.

Újabb váltás következett a pályáján, és a következő állomás meghatározónak bizonyult eddigi életében. Hét és fél évet töltött el az üzleti információ szolgáltatással foglalkozó Dun & Bradstreetnél (DB), ahol folyamatosan lépett előre a ranglétrán. Regionális szinten is pénzügyi igazgató lett, két év múlva a magyar cég ügyvezetőjévé, végül regionális vezetővé nevezték ki, a cseh és magyar DB-érdekeltségek tartoztak hozzá.

A folyamatos váltást az is indokolja, hogy úgy véli, egy jó menedzsernek állandóan a kihívásokat kell keresnie. Nemzetközi vállalatoknál természetes, hogy a jó szakemberek egy idő után kinövik az adott ország kereteit és nemzetközi szerepkörre vágynak, mint ez vele is többször megtörtént. Irányítása alatt az évi háromszázmillió forintos forgalmú cégből hatszázmilliós vállalat lett, 70 százalékos piaci részesedéssel.

A piaci környezet változása miatt azonban átalakítás kezdődött a társaságon belül, és úgy gondolta, így nem érdemes tovább maradnia.

Mindenképpen szeretett volna olyan iparágban maradni, ahol az ügyfél direkt kiszolgálása kulcsszerepet kap. Vonzotta a számítástechnika, illetve a szoftveripar, így került a vállalatirányítási rendszereket gyártó Exact magyar leányvállalatához. A cég a belépése előtt is nyereséges volt, de a 300 millió forintos árbevétel a disztribútoroktól származott, nem az ott dolgozók termelték meg. Ezen változtatni akart, s ehhez jó alap volt, hogy 2002-ben az Exact nagyon komoly nemzetközi terjeszkedésbe kezdett, amely stratégiaváltással járt, a minőségi vevőkre és a közvetlen kiszolgálásra összpontosítottak.

Úgy érzi, tehetsége van a szervezetépítéshez, amelyben kulcsfontosságúnak tartja, hogy mindenkor megtalálja a megfelelő motivációs eszközt.

Az a jó főnök, akinek van kisugárzása, karizmája, akiben bízni lehet, akinek a szemébe lehet mondani, ha valamiben nem értünk vele egyet - fogalmazza meg ars poeticáját. Jellemző rá, hogy nem tér ki a konfliktusok elől, és természetesen neki is meg lehet mondani, ha nem tetszik az, amit az exactos kollégákkal közölt.

Növekedési menedzserként jellemzi önmagát, aki jön, stabilizál, fejlődési pályára állítja a céget, és jöhet a következő kihívás. Ennek megfelelően szeptember elejétől már más vezeti az Exactot is, Kasnya Csaba pedig a vállalat nyolc országot magában foglaló kelet-közép-európai régiójának kiemelt ügyfél kapcsolati igazgatójaként folytatja munkáját.