A túlmunka ellenértéke
A munkáltató által tudomásul vett - hitelt érdemlően bizonyított és szükséges - túlmunka ellenértéke munkaidőkeret alkalmazása esetén is megilleti a munkavállalót - mutatott rá az alábbi jogvitában a Legfelsőbb Bíróság (LB).
Az ügy felperese műszaki területen dolgozott. Munkaidejét heti negyven órában határozták meg azzal, hogy a túlmunkavégzésért nem jár számára díjazás. Utóbb módosították a munkaszerződését. Ebben havi 172 óra munkaidőkeretről rendelkeztek. Kikötötték azt is, hogy ha az érintett nem tudná elvégezni munkáját az adott időkereten belül, úgy köteles vezetőjét tájékoztatni, aki túlmunkát rendelhet el vagy átcsoportosítja a feladatokat. A megállapodás szerint túlmunkadíj a tájékoztatás és a túlmunka szabályszerű elrendelése esetén illette meg.
A felperes az időkeretet meghaladóan dolgozott, de nem kapott díjazást. Amikor munkaviszonya megszűnt, a munkaügyi bíróságtól kérte az elmaradt túlmunkadíj megítélését. Az igazságszolgáltató fórum megállapította, hogy a felperes jelentős mértékű többletmunkát végzett, s ezt a jelenléti ívek is alátámasztották. Ezért helyt adott keresetének. A cég fellebbezett.
A másodfokú bíróság szerint a felperest a munkaszerződés módosítása utáni időszakra nem illette meg a túlmunkadíj. A havi munkaidőkeretet ugyanis kötöttség nélkül ledolgozhatta. Amennyiben pedig a keretet meghaladóan dolgozott, díjra csak a túlmunkára elrendelése alapján tarthatott volna igényt.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt az LB-hez. Azzal érvelt, hogy törvénysértő a havi munkaidő keretet kötetlen munkaidőként értelmezni. A munkaidőkereten felül végzett munkáért időbeosztástól függetlenül megilleti a fizetség.
Az LB alaposnak találta kérelmét. Rámutatott: a műszaki vezető - a jelenleti ívek és a tanúvallomások alapján - valóban jelentős többletmunkát végzett, napi 10-14 órát dolgozott, gyakran hétvégén is. A cég sem vitatta a túlmunka indokoltságát és szükségességét. A munkáltató által tudomásul vett, az ő érdekében végzett, jelenléti ívekkel bizonyított többletmunkáért a munka törvénykönyve alapján a felperest mindvégig megillette a díjazás. E jogosultságát nem érintette a szerződésmódosítás azon kikötése, hogy fizetség csak a túlmunkavégzés szükségességéről való előzetes tájékoztatás és a munka szabályszerű elrendelése esetén járna számára - hangsúlyozta az LB. A másodfokú ítélet ezért hatályon kívül helyezte, és helybenhagyta az elsőfokú döntést.
