Drákói szigor a juttatásokra
A legális adózási kiskapuk - előbb-utóbb - általában a költségvetési bevételek fölött őrködő pénzügyminisztériumi tisztviselőkhöz is eljutnak, s ilyenkor szokott jönni a drákói szigor: egyetlen tollvonással véget vetnek a korábbi "paradicsomi" állapotoknak. Így történt ez legutóbb az anyavállalat leányvállalati juttatásaival kapcsolatban is. Augusztus 31-ig ugyanis, ha az anyavállalat adott valamilyen természetbeni juttatást - utazást esetleg vendéglátó-ipari szolgáltatást - a leányvállalat dolgozójának, akkor nem a bért terhelő szokásos tetemes közterheket kellett megfizetni, hanem csupán 44 százalék személyi jövedelemadót és 11 százalék egészségügyi hozzájárulást. Emellett bizonyos nem természetbeni juttatásokat is - így például részvényt - is adhattak leányvállalatuk dolgozóinak, ezután 38 százalék szja-t és 11 százalék egészségügyi hozzájárulást kellett a magánszemélyeknek leróni. Mindez azt jelentette, hogy összességében az ilyen juttatások után lényegesen kevesebb közteher érkezett az államkasszába, mint ha ugyanezt a leányvállalat fizette ki a dolgozójának. A pénzügyi tárca szakértői úgy ítélték meg: az utóbbi időszakban elszaporodott az a gyakorlat, hogy az alkalmazottak részére - a munkaviszonyukra tekintettel - bizonyos juttatásokat nyújtanak a munkáltatóval szoros gazdasági kapcsolatban lévő szervezetek. Vélhetően emiatt még nyáron, szeptember elsejei hatálybalépéssel módosítottak a korábbi szabályokon.
A szigorítás viszont meglehetősen drákóira sikeredett. Egyrészt alaposan megemelték a fizetendő közterheket, másrészt növelték a magánszemélyek adminisztrációs kötelezettségeit is. A Tbj.-törvény módosítása szerint ugyanis "a természetes személyt biztosítási kötelezettség terheli, ha valamely foglalkoztatóhoz fűződő biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől, illetőleg külföldi illetőségű más személytől szerez". A törvénymódosításnak köszönhetően ezen juttatás után a 11 százalékos eho helyett 29 százalék tb-járulékot, 8,5 százalék nyugdíj-biztosítási, valamint 4 százalék egészségbiztosítási járulékot kell fizetni az szja mellett. Mindez azt jelenti, hogy ha a jövedelem külföldről származik, akkor minden közterhet a magánszemély fizet, és 100 forint juttatásból csak 20,5 forint marad nála, a többit kifizeti közteherre. Persze még ezért a 20,5 forintért is meg kell "szenvednie": a magánszemélynek - miután megkapja a jövedelmet - a következő hónap 12-éig önmagának kell kiszámolnia az ezt terhelő közterheket, befizetni mindegyiket az APEH különböző számlájára. Az anyavállalattól ily módon megszerzett jövedelmet, a megfizetett járulékokat végül a magánszemélynek a következő évben be kell vallania a saját személyi jövedelemadó-bevallásában.
Azzal vélhetően a törvényalkotók is tisztában voltak, hogy az előbbi törvénymódosítással egy csapásra véget vetnek az anyavállalati juttatásoknak. Bizonyára annak érdekében, hogy ez mégse legyen így - de az államkassza se járjon rosszul -, hozták azt a szabályt, amely lehetővé teszi, hogy az a foglalkoztató, amelyhez fűződő jogviszonyára tekintettel az anyavállalat a biztosított magánszemélynek járulékalapot képező jövedelmet juttat, átvállalhatja a 29 százalékos tb-járulékot. Persze ez csak lehetőség, hogy végül is megteszi-e, vagy sem, a munkaadó és a munkavállaló közötti megállapodás függvénye. Ebben az esetben egyébként ugyancsak az a "menetrend", hogy a magánszemély ezen jövedelméről értesíti saját foglalkoztatóját, aki befizeti utána a 29 százalékos tb-járulékot. A magánszemélynek már "csak" a saját nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékát, illetve szja-ját kell befizetni a következő hónap 12-éig, valamint mindezt a következő évben, az szja-bevallásában bevallani.
