A magas vezetői fizetés túl sokat árthat

Miközben néhány éve még azt hallottuk, hogy a vállalat leginkább úgy tudja vezetői elkötelezettségét növelni, ha azok teljesítménytől függő juttatásainak nem szab felső határt, a Boston Consulting Group (BCG) tanácsadó cég most bemutatott elemzése szerint ez a gyakorlat alaposan visszaüthet.
Kees Cools, a BCG amszterdami irodájának vezető tanácsadója, a Groningen Egyetem vállalati pénzügyek tanszékének professzora 25, a közelmúltban valamilyen botrányba keveredett vállalat adatait vetette össze egy-egy hasonló méretű és azonos ágazatban tevékenykedő konkurens számaival. Mint egy múlt heti tájékoztatón elmondta, arra számított, hogy a számviteli visszaélések azért gyakoribbak az első csoportnál, mert vállalatkormányzási rendszerük gyengébb.
Csakhogy az eredmény egészen más lett: miközben a vezetési, ellenőrzési rendszerek minőségében alig volt eltérés, jókora különbség mutatkozott a felső vezetők fizetésében. Bár az alapbér lényegében megegyezett a versenytársnál megszokottal, a készpénzes jutalmaknál, az opciós és a részvényjuttatásoknál 2-6-szoros volt az eltérés. Ráadásul ez utóbbiak összegszerűen az alapbér akár több százszorosát tették ki.
A vezetőket azonban egy határon felül már nem motiválja a pénz – emelte ki Konrad Wetzker, a BCG budapesti irodájának szenior alelnöke és igazgatója. Emiatt a vizsgálatba az érintettek hírnevét is bevonták. Az újságbeli idézetek alapján mért általános elismertség az utóbb visszaélésen kapott cégek vezetőinél jellemzően 5-6-szorosa volt a versenytárs első embereihez képest.

A társadalom hőst csinál ezekből az emberekből, csak mert rengeteget keresnek. Ma sokszor feje tetejére áll a világ: a fizetésből következtetnek a rátermettségre, ahelyett, hogy a juttatásokat igazítanák a képességekhez – emelte ki Kees Cools. Akit pedig a hírnév motivál, az annak megtartásáért egyre irreálisabb célokat kénytelen kitűzni. Jellemző, hogy a botrányt okozó cégek szinte mindegyike 10 százaléknál magasabb éves növekedést ígért az érett piacokon is, s a mindenkori tervezett bővülés akár 2-3-szorosa is volta a konkurensének.
Nem igaz azonban, hogy a válságot nem látta előre a piac. A botrányok kirobbanása előtti évben az érintett társaságok részvényárfolyama átlagosan 41 százalékot esett, míg a baj nyilvánosságra kerülése után „csak” további 20 százalékot.
Mindezek alapján a tanulmány készítője azt javasolja, hogy legyen felső határa a megkapható bónuszoknak, s a cégvezetők ne vállalhassanak korlátlanul nyilvános szereplést. Így ugyanis nem alakulhat ki az értékromboló ígéretspirál.