Ha nincs Real Madrid, jó lesz a Parma is!
Igazi különlegességnek számít a Serie A-ban a Parma labdarúgócsapata, amely az olasz élcsapatok közül egyedüliként külföldi tulajdonba került. A korábban a Real Madridot is birtokló spanyol Lorenzo Sanz 15 millió fontért (5,57 milliárd forint) vásárolta meg a klubot, amely a Parmalat tejipari cég csődje óta katasztrofális anyagi helyzetben van. Egészen eddig az olasz futball az itáliai üzletemberek felségterületének számított, míg más országokban, különösen az Egyesült Királyságban egyre inkább érezhető a globalizáció hatása ezen a területen is. Az angol bajnok és a Premier League-t toronymagasan vezető Chelsea az orosz Roman Abramovics tulajdonában van, míg a skót bajnoki címre pályázó Hearts egy litván üzletemberé. Bár a Manchester United hívei hevesen tiltakoztak az ellen, hogy az amerikai milliárdos Malcolm Glazer kezébe kerüljön imádott csapatuk, végül nem akadályozhatták meg, hogy az üzletember felvásárolja a klub részvényeit a tőzsdén. A hírek szerint a Liverpool szintén amerikai sportmágnással Robert Krafttal tárgyal, de külföldiek állnak a Queens Park Rangers és a Portsmouth mögött is. Ráadásul a külföldi befolyás az igazgatótanácsok mellett a szigetországi klubok kispadjain is megfigyelhető, az Arsenalnak Arsene Wenger személyében francia, míg a Chelseanek portugál edzője van, José Mourinho, a Liverpoolt pedig egy spanyol edző, Rafael Benitez irányítja. Ennek éppen ellenkezője jellemző a Serie A-ra, ahol a Parmát kivéve valamennyi klubnak olasz tulajdonosa van, és az edzők is itáliaiak. Annak ellenére, hogy a Juventus, az Internazionale vagy a Milan legalább annyira ismert klubok, mint a Manchester United vagy a Chelsea és ugyanúgy nyitva áll előttük a lehetőség, hogy globális márkákká váljanak, még csak hírek sem érkeztek arról, hogy külföldi üzletember érdeklődne irántuk. A Parmától eltekintve egyedül a Románál merült fel a külföldi hatalomátvétel lehetősége, az eladósodott klub iránt egy orosz konzorcium érdeklődött, azonban végül semmi nem lett az ügyből. Persze sokkal nehezebb megvásárolni egy olasz klubot, mint az angolokat. A Serie A csapatai közül csak a Romát, a Laziót és a Juventust vezették be a milánói tőzsdére, míg a többi általában korlátolt felelősségű társaságként működik, és egy ember tulajdonában van. Ha valaki például meg akarná vásárolni az AC Milant, az egyetlen járható út az lenne számára, ha megkeresné Silvio Berlusconit és közvetlenül vele beszélné meg ajánlatát.
