Ki lesz az év bortermelője?

Borkultúra oldalunk megjelenése után alig néhány nappal tétetik közhírré, ki érdemesül ebben az esztendőben a legjobb bortermelő címére. A dolgot persze nem kell túlmisztifikálni, a díj nem azt jelenti, hogy – jelen esetben – 2005-ben senki nem munkálkodott serényebben és eredményesebben a hazában. Az elismerés mindig is inkább az életműnek szól. A díjat a Rohály Gábor borszakíró fémjelezte Hét Borbírák Rendje találta fel, aztán átvette az ügy koordinálását a Magyar Bor Akadémia. Odaítélése kezdetben úgy zajlott, hogy a szakma első körben leadta szavazatait, abból összeállt egy jelöltlista, aztán a szakma még egyszer nekifutott, és kiválasztotta a kiválasztottat. Ez hozzávetőleg 2000 óta másként van, akkortól a végső döntésbe már kevesebbeknek van beleszólásuk. Ez azonban nem feltétlenül baj, gond akkor lenne vele, ha olyanokat is piedesztálra emelnének, akik nem érdemlik meg. Ilyen megítélésünk szerint nem volt. Sőt: valamiképpen kiegyenlítettebb lett a felemeltek mezőnye, végre olyanok is bekerülhettek a körbe, akiknek – nagypincészetek vezetőiként, kevésbé nagy presztízsű borvidékek prominenseiként – másként lehetetlen volt közelebb férkőzniük az úgynevezett tűzhöz.
Ezt példázza az idei – kivételesen nem öt-, hanem hatfős – jelöltlista is, amelyben nem találni egyetlen villányi vagy tokaji termelőt sem. Van viszont két egri, egy balatonboglári, egy mátraaljai, egy alföldi mester, s ráadásnak a pezsgőkultúra jelese, aki történetesen Balatonlellén is megtette a magáét az utóbbi években. Már csak egy hölgy kéne, de némelyikük teljesítményét látva – főként Hegyalján – az elkövetkezőkben ez a „probléma” is megoldódhat.
Ilyenkor, a döntés nyilvánosságra hozatala előtt mindig megy a találgatás, sokan egészen biztosan tudják, ki lesz diadalmas. A magunk részéről ebbe nem mennénk bele, nem lenne elegáns, inkább arra térnénk ki, hogy a jelöltek egyikének sikerével szemben sem fogalmaznánk meg fenntartásokat.
Menjünk sorjában. Bárdos Benjámin a nagyrédei Szőlőskert Rt. főborászaként hosszú ideje mindent megtesz, hogy az árérzékeny fogyasztók asztalára olcsó, de tisztességes, jó minőségű tételek kerüljenek. Frittman Jánosék Soltvadkerten elérték, hogy az Alföldről ne csak mint a hamisítók aranybányájáról, hanem a friss, könnyed és üde borok termőhelyéről is beszélhessünk. Garamvári Vencel a Chateau Vincent-nal újrafogalmazta a magyar pezsgőkultúrát, s a nevére vett Szent Donatus pincében is egyre sikeresebb. Légli Ottó régi kedvencünk, stabil, mint a cövek, évről évre kiváló minőségben prezentálja következetes chardonnay-it, sauvignon blanc-jait, olaszrizlingjeit. Lőrincz György robbantott a St. Andreával, okos, felkészült, egyszerre stílusteremtő és -kereső termelő, az igényes fogyasztók idolja. Végül, a még mindig nem koros Vincze Béla már fiatalon bizonyított 1994-es évjáratú cabernet franc-jával – aranyérem Bordeaux-ban –, s némi visszaesés után valóban mostanában került vissza az abszolút élvonalba.
Lehet választani. Az akadémiának egyet – de a borbarátoknak többet is, és ez az, ami igazán jó.

- Frittmann János (Kunság)

- Garamvári Vencel (Budafok, Balatonboglár)

- Légli Ottó (Balatonboglár)

- Lőrincz György (Eger)

- Vincze Béla (Eger)

- Frittmann János (Kunság)

- Garamvári Vencel (Budafok, Balatonboglár)

- Légli Ottó (Balatonboglár)

- Lőrincz György (Eger)

- Vincze Béla (Eger) Az eddig díjazottak Forrás: VG

1991 Tiffán Ede (Villány)

1992 Báthori Tibor (Etyek)

1993 Vesztergombi Ferenc (Szekszárd)

1994 Gere Attila (Villány)

1995 Thummerer Vilmos (Eger)

1996 Polgár Zoltán (Villány)

1997 Bock József (Villány)

1998 Gál Tibor (Eger)

1999 Kamocsay Ákos (Neszmély)

2000 Figula Mihály (Balatonfüred)

2001 Szepsy István (Tokaj-Hegyalja)

2002 Malya Ernő (Etyek)

2003 Árvay János (Tokaj-Hegyalja)

2004 Takler Ferenc (Szekszárd) -->