Nyugati szemmel Magyarország borairól
Komoly bort nem iszunk bádogbögréből. Alex Liddell 2003-as könyve – a Magyarország borai – újrapapírra nyomtatva jelent meg magyarul a Glória Kiadó gondozásában. Lehet, hogy ez „nemzetközi” koncepció, amikor rákerestem a szerzőre a neten, kapásból a kötet paperback verzióját kínálta fel az Amazon. Ezzel együtt sem tetszik a dolog. Nem mondom, hogy muszáj minden borról szóló kiadványnak albumszerűnek lennie – azoknak is legalább a kilencven százaléka átverés, tartalmilag –, de mégis jobb, ha megadjuk a módját.
Fenntartásaim vannak amiatt is, hogy a szaklektor utószavában azt írja, ez „a legjobb könyv, amely a magyar borászatról az utóbbi évtizedben megjelent”. Liddell kétségkívül nagy munkát végzett, de – például – nem volt kevésbé korrekt és átfogó a hasonló koncepciójú Alkonyi László-féle Birtokok és borok sem. Ami az amúgy dicséretes Liddell-nívót illeti, a Borbarát-főszerkesztő tokaji köteteit is bátran a Magyarország borai mellé lehet állítani. Sőt. Meg bizonyára van még más is. Szóval, okosabb csínján bánni a szuperlatívu-szokkal. Még valami: gyakorlatilag a kötet alcímeként szerepeltetik az „egy világhírű borszakíró szemével” mondatot, ami legalább annyit megkövetelt volna, hogy beillesszék a szerző életrajzát, hadd tudja a nemzetközi borszakirodalomban kevésbé otthonos olvasó, kinek a szavait issza.
Ezzel együtt a Magyarország borai érdekes és fontosnak tűnő olvasmány. Liddell szisztematikusan végigjárta az ország valamenynyi arra érdemes borászatát, és mindegyikről megmondja a magáét. Igaz, véleménye nem a jelenlegi, hanem a 2001–2002-es állapotokat tükrözi, és azóta sok helyütt sok minden változott, de amit mond, annak általában így is súlya van. Még akkor is, ha stílusa és szemléletmódja okán néha nehéz eldönteni, a külföldieknek szánt ismeretterjesztés volt-e a célja, vagy kimondottan a szakmának való elemzéseket akart írni. Az biztos, hogy számomra főként az egyes pincészetek borkészítési módszereinek alapos kibontása volt érdekes.
Valóban: ha egyetlen jelzővel kellene jellemeznem Liddell könyvét, annyit mondanék – alapos. És ez elég is ahhoz, hogy ajánlott olvasmánynak ítéljem. (GA
