BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Semmi nem történik véletlenül

Egyszerre nyitott és zárkózott, stratéga és ad hoc ember, szigorú és engedékeny. Molnár Imrét, a HP vezérigazgatóhelyettesét, a Személyi Számítógépek Üzletág igazgatóját magán- és üzletemberként egyaránt helyzetfüggő kettősség jellemzi. Nem hisz a véletlenekben, nem tervezi meg a jövőt, de figyeli az adódó lehetőségeket.

Eredetileg építészi tanulmányokat folytatott, most az informatikai szektor egyik topmenedzsere. Első munkahelyén még az eredeti szakmájában dolgozott, aztán a következő állását a Veluxnál már tudatosan választotta ki. Magabiztosan formálta idáig a karrierjét, vagy a véletlenek is szerepet játszottak benne?

Alapvetően zárkózott vagyok, de nyitottságom a világra, a lehetőségek feltérképezése volt az, ami segített abban, hogy megmutathassam önmagam. A Velux Magyarországot tényleg én választottam ki. Az építkezésemhez vettem négy tetősíkablakot, és annyira professzionálisan készítették el a használati útmutatót, hogy elhatároztam, ennél a multinacionális cégnél szeretnék dolgozni. Először olyan pozícióra jelentkeztem, ahová túlképzettnek tartottak, és nem vettek fel. Később újra megpályáztam egy állást, területi képviselő lettem, majd két év múlva rám bízták az oktatási központ irányítását, így kezdtem emberekkel foglalkozni. Az élet meglepetése, hogy a szerviztechnikusok főnöke is lettem, épp azoknak a szakembereknek a vezetője, amely posztra annak idején nem vettek fel.

Építészet, oktatás: ez még mindig nagyon távol esik az informatikától.

Igaz, viszont építészként kezdett érdekelni, hogyan lehetne megkönnyíteni a számítógéppel tervező építészek munkáját, így beleástam magam a szoftverek világába. 1998-ban aztán megalkottuk az első Velux CAD CD-t, ez egy intelligens könyvtár volt, amely főleg a tervezést könnyítette meg. Körbejártam a programmal a szoftvergyártókat, hogy értékeljék, és mondjanak róla véleményt. Két héttel később állásajánlatot kaptam a Graphisofttól. Ezt már lehetne véletlennek nevezni… Kétévnyi változatos nemzetközi sales munka után innen egyenes út vezetett a HP-hez, illetve elődjéhez, a Compaqhoz.

A HP Magyarországnál 32 ember tartozik közvetlenül az irányítása alá. Milyen vezetőnek tartja magát?

Úgy érzem, jó vezető vagyok, ám jól vezetni csak kiváló csapatot lehet, és engem profi szakemberek vesznek körül. A vezetést szakmának tartom, azért is iratkoztam be MBA-képzésre, hogy minél többet megtanuljak róla. Biztosan vannak született vezetők, de egy szakmának az elméleti részét is meg kell tanulni, sőt komolyan kell venni. Hiszem, hogy a cég sikere nem a vezetőkön múlik, hanem azokon az embereken, akiken keresztül eléri az eredményeket. Ezért is szeretem éreztetni, hogy számíthatnak rám a kollégáim, élvezem, ha bizalmi státust kapok tőlük, ezzel együtt tudomásul veszem, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni.

A munkához való hozzáállás szocializáció kérdése is, de a személyes tulajdonságok szintén befolyásolják. Milyen vonásait említené meg, amelyek a napi munkában befolyásolják?

Nehéz eset vagyok: önmagammal és a környezetemmel szemben is szigorú. Szeretem a rendet, talán túlzottan is precíz vagyok, például időnként azt nézem, hogy a kollégáim gépén hány task fut egyszerre – ez is árulkodik a személyiségről. Tudatosság jellemez, mondhatni öntörvényű vagyok, szeretek a saját értékrendem szerint élni. Az első munkahelyem egyébként nagyon fontos volt számomra, épp a munkahelyi szocializáció miatt. Ott tanultam meg, mit jelent minőségi, pontos munkát végezni.

Említette a világra való nyitottságát, de ezen kívül milyen értékek vannak még, amelyekhez egy öntörvényű ember mindenképp ragaszkodik?

Nem kedvelem, ha ítéletet alkotnak felettem, ám ez azt is jelenti, hogy én sem ítélkezem mások felett. Figyelek az emberekre, és nem esik nehezemre az aktív hallgatás, mert csak így hallom meg azt, ami a mondatok mögött húzódik. Nem érdekel a felszín, és igyekszem megtalálni mindenben a legjobbat, a számomra tökéleteset, így sem a magánéletemben, sem az üzleti világban nem szívesen kötök kompromisszumot. Jó pár nehéz döntést kellett már emiatt eddig is meghoznom.

Leadernek vagy menedzsernek tartja magát: inkább proaktívan jövőképet alkot, avagy kezeli a problémákat, és menedzseli az üzletet?

Sokkal inkább leader vagyok, igyekszem valóban proaktívan nézni a feladatokat, elemzem, hogy milyen gondok merülhetnek fel, és ezekből mire és hogyan lehet időben felkészülni.

Miközben zárkózottnak tartja magát, szereti, ha a kollégái megnyílnak és megosztják a titkaikat. Ön kinek mondja el a gondjait, kivel beszéli át a problémáit?

A vezetői poszt magányos munkakör. Elismerem, hogy magányos farkas vagyok, de élvezem az egyedüllétet, szeretek elvonulni a világtól és átgondolni a feladataimat. Legtöbbször olyan pozíciókban dolgoztam, ahol csak magamra számíthattam, egyedül kellett eredményeket elérnem, most viszont élvezem a kollégáimmal való közös munkát, és tudatosan építem a csapatom. Kulcsembereket neveltem magam köré. Azt gondolom, vezetőként az egyik feladatom, hogy olyan munkatársakat válasszak és úgy fejleszszem őket, hogy ne csak a lánc – vagyis a csapat – legyen erős –, hanem a láncszemek egyenként is.

Milyen egy jó beosztott?

Szakmailag és emberileg egyaránt rátermett. Az sem baj, ha jó a humora. Fontos az is, hogy tudja és merje vállalni szakmai tudását a közvélemény előtt. Néha egyébként méltánytalannak érzem, hogy épp a tehetséges szakemberek hangja vész el az üzleti életben, mert a nagyhangúak, magamutogatók elnyomják őket. A médiának is komoly felelőssége van abban, hogy megtalálják egy-egy szakma – akár az informatika – kiválóságait, és őket szólaltassák meg.

Egy csapatot inspirálhat a jó vezető, de a vezetőt mi motiválja a napi teendők közepette?

A legfontosabb, hogy hozzuk az üzleti eredményeket, növeljük a profitot – bár ezt talán nem is kellene ösztönzőként említenem, mert ennek a vezető számára evidenciának kell lennie! Szeretem a munkám, és főleg szeretem jól csinálni! Ez a mindennapi motivációm. Mindig akkor váltottam munkahelyet, amikor azt éreztem: bár nem végzem rosszul a feladataimat, már nem tudok elég jó lenni, és van valaki, aki jobb nálam, akinek akár át is adható a munka.

Ha öt év múlva találkozunk egymással, miről beszélgetünk? Mesél nekem a HP-s kihívásairól, vagy valami egészen más foglalkoztatja majd 2010-ben?

Meglehet, hogy az itteni munkámról mesélek, de az is előfordulhat, hogy egy dél-portugáliai ültetvényről számolok majd be. Fontosnak tartom, hogy mindenkinek legyen egy önmaga által alkotott jövőképe, ami a legfontosabb irányelveket meghatározza, a többit viszont a lehetőségekhez kell igazítani, és én ezt teszem. Hiszem, hogy aki görcsösen ragaszkodik a saját elképzeléseihez, az elvétheti a sikerhez szükséges következő lépést. Különösen multikulturális környezetben van nagy jelentősége a rugalmasságnak. Így azt sem tudom megjósolni, hogy egy év múlva miről beszélgetnénk egymással.

Nyitott a világra, de zárkózottnak tartja magát, stratéga, ám most kiderült, mégiscsak szereti a spontán dolgokat. Szigorú, viszont a kollégáival szemben empatikus. Bár ezek nem zárják ki egymást, látszatra mégis ellentmondásra utalnak.

Tudja, az egyik kedvenc játékom a go, ahol lehetőség van ugyan a következő lépés megtervezésére, de fordulhat úgy a játék, hogy el kell felejteni a jól végiggondolt stratégiát, és ad hoc döntést kell hozni. A go szabályait ugyanúgy a kettősség jellemzi. A helyzettől és az értékrendtől függ, mikor, milyen tulajdonságra, viselkedésre van szükség.

A topmenedzserek attitűdjét vizsgáló kutatás szerint a vezetők akár heti 59 órát is dolgoznak. Önnek mennyire sikerül egyensúlyban tartani a munkára és a magánéletre szánt időt?

Hektikusan. Ha sürgős a feladat, akkor nem számít az éjszaka, sem a hétvége, akkor csak a munka létezik számomra. Viszont, ha megtehetem, ügyelek rá, hogy jusson idő a feltöltődésre. Általában adrenalinéhségben szenvedek: búvárkodom és motorozom. Nemrég részt vettem egy 24 órás versenyen, ahol rájöttem, hogy nem elég erős a motorom és gyorsan lecseréltem. Szeretem a veszélyes életet, bár azt hiszem, maga az élet a veszélyes.

Motorozás, búvárkodás – ezeket a hobbikat is magányos farkasként űzi, vagy baráti társasággal?

Nagy család és igen szűk baráti kör vesz körül gyerekkorom óta. Lehet, hogy sokszor vagyok egyedül, de nem érzem magam magányosnak, és ezekben a sportokban is épp ez tetszik. Amikor hallom búvárkodás közben a víz mély, semmihez sem fogható morajlását, az teljesen elvarázsol! Ez egyszemélyes varázs.

Mennyire vonzza a művészet, az irodalom, a zene?

Bár azt a gyerekkori álmomat, hogy kozmológiával foglalkozzam, nem valósítottam meg, de egy másik tervet most, felnőtt fejjel sikerült. Szerettem volna megtanulni zongorázni, és most magántanárhoz járok. Sőt pártoló tagja vagyok egy amatőr japán dobcsoportnak is, bár rájuk mostanában kevés időm marad. Szeretem a klasszikus zenét, Beethoven, Mozart, Brahms szerzeményeit mindig szívesen hallgatom. Az írók közül Márait és Tolsztojt kedvelem, a kedvenc filmjeim közé tartozik az Apám nevében, a Hatodik érzék, és a Nagy kékség is.

A tulajdonságairól és az értékrendjéről is őszintén beszélt, azt megfogalmazta-e már önmagának, hogy milyen életfilozófia szerint él?

Ezoterikus gondolkodású vagyok, hiszek abban, hogy semmi nem történik véletlenül. Épp ezért igyekszem úgy élni, hogy megéljem az életet, észrevegyem a szembejövő lehetőségeket. Mindeközben tisztelek másokat, és hálás vagyok mindenért, ami jut nekem.

életút - Molnár Imre

36 éves. Budapesten született. Az Ybl Miklós Főiskolán végez, majd 2002-ben az MBA-oklevelet is megszerzi.

Első munkahelye a Reneszánsz Rt., ahol építészként részt vett többek között a Parlament felújítási munkálataiban is. A Velux Magyarországnál már az informatikát is érinti a munkája, ám karrierje ezen a területen a Graphisoftnál kezdődik igazán. 2001-től erősíti a Compaq Computer Hungaryt, az összeolvadás után pedig a HP Magyarország csapatát.





Első munkahelye a Reneszánsz Rt., ahol építészként részt vett többek között a Parlament felújítási munkálataiban is. A Velux Magyarországnál már az informatikát is érinti a munkája, ám karrierje ezen a területen a Graphisoftnál kezdődik igazán. 2001-től erősíti a Compaq Computer Hungaryt, az összeolvadás után pedig a HP Magyarország csapatát. hewlett-packard magyarország kft. A HP (NYSE, Nasdaq: HPQ) a magánfelhasználóknak, vállalatoknak és különféle intézményeknek szánt technológiai megoldások szállítója. Kínálata az informatikai infrastruktúra, a globális szolgáltatások, a személyi és üzleti számítástechnika, illetve a képalkotási és nyomtatási megoldások piacait fogja át. A vállalat összesen 85,2 milliárd dollár árbevételt ért el a 2005. július 31-én zárult IV. pénzügyi negyedévben. Munkájához hasonlóan a magánéletében is a tökéletességre törekszik. Mindig nagy család és szűk baráti kör vette körül, önmagát magányos farkasnak tartja. Kedvenc időtöltése a motorozás, és szeret búvárkodni is. Szabad idejében olvas és komolyzenét hallgat, illetve mostanság zongoraleckéket vesz.-->

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.