Van értelme a munkának?
A munka segíti-e az életcélok elérését, lehetnek-e közös értékek a napi feladatokban és a magánéletben, csak a megélhetés miatt kell dolgozni, vagy másfajta motiváció is létezik? – többek között ezeket a kérdéseket tette fel a Canterburyi Egyetem tanulmánya, amely a munka értelmét elemezte. A szakanyag szerint a tudatosan munkatársakra szabott, holisztikus szemléletű HR-modell segíthet abban, hogy a dolgozók úgy érezzék, van értelme a napi robotnak, és jó helyen vannak a munkahelyükön. Ezt a fajta modellt négy alapkő építi fel, amelyből az első a fejlődés és az önmagunkká válás. A tanulmány rámutat arra, hogy a legtöbben azért váltanak munkahelyet, mert csak így tudják biztosítani belső fejlődési szükségleteiket. Egy kollégának ugyanis tudnia, éreznie kell, hogy folyamatosan újabb ismeretekre tehet szert a karrierje során, legyenek ezek szakmai vagy viselkedést formáló ismeretek. A HR-es segítheti az egyént és a szervezetet is azzal, hogy megvitatja a munkatárssal a továbbfejlődéshez és az önmagává váláshoz szükséges stratégiákat.
A második alapkő a másokkal való összhang keresése és megtalálása, az úgynevezett „puzzle érzés”, hogy beleillünk a környezetünkbe. Akkor érezzük, hogy összhangban vagyunk másokkal, amikor pozitív a kapcsolatunk a munkatársakkal, az elkövetett hibák, gyengeségeink ellenére elfogadnak minket – fogalmaz az egyetem tanulmánya. A holisztikus szemléletű HR-es segíthet abban, hogy a dolgozó összhangba kerülhessen másokkal, méghozzá úgy, hogy közben szem előtt tartja a vállalat szükségleteit. Ez olyan stratégiákat foglalhat magában, mint a csapatmunka nagyobb mértékű alkalmazása, a részvételen alapuló döntéshozatali folyamatok.
A harmadik alapkő, amely a munka értékét adja, az önkifejezés. Az elért eredmények akkor válnak igazán értékessé, amikor a dolgozó felismeri benne saját közreműködését, amikor tudatára ébred, hogy javul egy feladat elvégzésében. A HR-es azzal segíti a fejlődés igényét, a munka értékére való rádöbbentést, hogy alkalmazza az önkifejezést bátorító előléptetési, illetve elismerési rendszert vagy a mentorprogramot. A negyedik, s egyben utolsó alapkő a mások szolgálata, amely az altruista vagy nagylelkűségi szükségleteinket elégíti ki. A legtöbb emberben tudatosítani kell, hogy amit csinál, az valamilyen mértékű jelentőséggel bír mások életében is. A canterburyi tanulmány szerint ezen alapkövek megtalálása és jelenléte nemcsak a munka, hanem az élet értelmét is adja. A folyamatos fejlődés, a másokkal való összhang, az önkifejezés különböző formái, a segíteni tudás és akarás – ha ezek nem csupán jelen vannak a munka- és szabad időnkben, hanem az egyensúlyukra is ügyelünk, akkor értelmét látjuk a napi robotnak és az életünknek úgy általában is. Ha valamelyik alapkővel nem törődünk, akkor elvész az egyensúly, s ez elégedetlenséget, az elkötelezettség hiányát, a (kapuzárási) krízist és legvégül a fizikai és érzelmi jólét leromlását eredményezi. A HR-es szakmai munkával összehangolhatja a dolgozói, illetve a vállalati fejlődési szükségleteket.
