Kína önellátásra akar áttérni
Kína még az évtized végéig 20 százalékkal növeli gazdaságának energiahatékonyságát – jelentette be a napokban Ven Csia-pao miniszterelnök, hozzátéve: a takarékosság kiemelt cél lesz az ország energiastratégiájában. Kína az utóbbi időben már mind az olajból, mind a villamosenergia-termelésre használt olcsó szénből importra szorul, noha az ország – hivatalos források szerint – 90 százalékban még mindig önellátó primer energiaforrásokból. A világ második legnagyobb olajfelhasználó gazdasága mindenesetre előretekint, s egyre nagyobb figyelmet szentel az atomenergia s a megújuló energiaforrások hasznosítására – írja a China Daily.
Egy friss tanulmány szerint, ha Kína szisztematikusan és optimálisan használná ki a part menti szélerőművek potenciális energiatermelő képességét, akkor 750 ezer megawatt teljesítményt tudna kipréselni belőlük – állapítja meg a Nemzeti Klímaközpont (nkk). Persze képletesen, hiszen ahhoz előbb fel kellene építeni az említett létesítményeket. Az országnak 2004 végén 0,76 megawattnyi beépített kapacitása volt a szélerőműveknél, ez a teljes energiatermelésben mindössze 0,17 százalékos részarányhoz elegendő. Jelenleg a legtöbb part közeli szélkerék Kuangtung, Fucsien és Csiangszu tartományban található, ám kicsik, magasságuk nem több tíz méternél. A tengeren ugyanaz a szélkerék háromszor annyi energiát tud termelni, mint a szárazföld belsejében – állítja az NKK. A tiszta és viszonylag egyenletes part menti áramlatokra alapozó energiatermelés sokat segítene a környezetszennyezés visszaszorításában, valamint a sorozatos áramkimaradásoknál, igaz, semmiképpen sem helyettesíthetné a szénre alapozott kínai áramtermelést. Mindenesetre Lo Jung, az nkk igazgatóhelyettese szerint 2020-ra a szélgenerátorok már a kínai áramszükséglet 4-10 százalékát szállítják, összteljesítményük pedig eléri a 20 ezer megawattot. Az előrejelzések szerint ezzel az aránnyal Kína rontja majd az akkorra 12 százalékra becsült világátlagot. A fejlesztésekhez az ország a Világbank segítségét is igénybe veszi, ez év végére közösen választják ki azt a 20 helyszínt, ahol a legkedvezőbbek a feltételek az egyenként 100-100 megawatt összteljesítményű szélerőműparkok kialakításához.
A nagy feladatot viszont a csillapíthatatlan olajéhség enyhítése jelenti. Kína ezen úgy próbál úrrá lenni, hogy sorra vásárolja fel az eladósorba került, perspektivikus energiavállalatokat. Legutóbb az állami China National Petroleum Corp. (CNPC) vezette konzorcium Ecuadorban vette meg 1,45 milliárd dollárért a kanadai EnCana olajkitermelő és -szállítási részlegét. Az Andes Petroleum nevű konzorcium napi 75 ezer hordós termelőkapacitáshoz és 143 millió hordós olajtartalékhoz jutott. A vételár 9,96 dollár/hordó szintnek felel meg. Ennél jóval nagyobb falat volt az ősszel a PetroKazakhstan megszerzése, amelyet kanadai tulajdonosa 4,18 milliárd dollárért adott el a CNPC-nek.
A China National Offshore Oil Corp. (CNOOC) nem volt ennyire szerencsés a nyáron: a kaliforniai Unocalért vívott harcban alulmaradt a Chevronnal szemben, noha a beígért 18,5 milliárd dolláros vételi ajánlatuk – az ügylet ismerői szerint – jobb volt. Csakhogy a kínai befektetőktől való félelem nagy politikai vihart kavart, s a vegzálás miatt a CNOOC visszavonta ajánlatát. Északabbra nem voltak ennyire finnyásak a politikusok. Kanadában a CNOOC 17 százalékos tulajdonrészt tudott vásárolni az olajhomok-feldolgozással foglalkozó MEG Energyban, míg a Sinonec egy másik albertai olajos cégbe társulhatott be.
Elhalasztotta a dél-walesi Swansea tengerpartjára tervezett, 100 megawattos szélerőműparkjának építését az E.On angliai leányvállalata és partnere, a dán Energi E2 – jelenti az AFX. A Scarweather Sands nevű telepnek 2008–2009-ben már áramot kellene termelnie, csakhogy nincs mivel. A szélturbinagyártók a globálisan évi 35 százalékos keresletnövekedést ugyanis nem tudják kielégíteni, s azért, hogy valaki előbb juthasson hozzá a termékhez, akkora felárat kell kifizetnie, amely jelenleg gazdaságtalanná teszi Európa eddigi legnagyobb ilyen jellegű beruházását.
