Mit nekünk öt karika?

Ismét a viták kereszttüzébe kerülhet a nyári olimpiai játékok budapesti rendezéséért beadandó pályázat kérdése. A Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) nagyvállalati tagok és közéleti személyiségek támogatásával, a 2020-as játékok vendégül látásához szükséges pályázat elkészítésére alakult.

A lobbicsoportot létrehozó tizenöt cég összesített árbevétele 2225 milliárd forint, évente 56 milliárd forint értékben adóznak, és 32 ezer alkalmazottjuk van. A résztvevők között található a TriGránit, a Richter Gedeon, a Synergon, a Mol, a Malév, a Concorde, a Danubius Rádió, a Sanoma Budapest, az SAP Hungary, a Magyar Telekom, az OTP Bank, az MVM, az Aegon Biztosító, az RTL Klub, valamint a Budapesti Értéktőzsde. A rendezési esélyekkel kapcsolatban Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde elnöke úgy véli: nem lesz még egy lehetőség, aki ugyanis Közép-Európában elsőként ad otthont az olimpiának, az évtizedekre elveszi az esélyt régiós társai elől. Hangsúlyozta: Prága már bejelentette, hogy kandidál 2016-ra vagy 2020-ra.

A jelentkezés és a pályamű elkészítésével összefüggésben megszólalók számtalan szempontot tudnak felsorolni – ellenérveket és támogató állításokat egyaránt. Központi kérdés, hogy a pályázatot támogatja-e majd a közvélemény és miként alakulnak a politikai erőviszonyok a jövőben.

Tisztázásra szorul az is, hogy elegendő-e az ország gazdasági teljesítőképessége a világ legnagyobb sporteseményének megrendezéséhez, valamint mit kezd Majd Budapest és Magyarország a játékokhoz kapcsolódó közvetlen sportbeli infrastruktúrával az olimpia után. Az ötkarikás játékok nemcsak magyar, vagy a gazdaságilag még erősen fejlődő országok számára jelentenek komoly kihívást, hanem például a 2012-es kandidáló országok számára is – így Párizs, New York, Moszkva, London, Madrid városoknak.

A számtalan összehasonlítási lehetőség közül az egyik legfontosabb a pályázó város olimpiai szervező bizottságának (OCOG) a költségvetése. A 2012-es olimpia esetében az 5 kandidáló közül csupán kettő, ők is csak minimális mértékben számoltak profittal. A másik három város a kiadások-bevételek egyensúlyával tervezett. Párizs 2,65 milliárd dollár, New York 3 milliárd, Moszkva 1,8 milliárd, Madrid 2 milliárd, míg a győztes London 2,46 milliárd dollár bevétellel számolt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által szerződött kiemelt szponzorok (TOP szponzorok) és a helyi szponzorációból, jegyértékesítésből, licence megállapodásokból és adományokból származó bevételek egymáshoz viszonyított aránya komoly eltéréseket mutat a pályázók között. A helyi bevételekből Moszkva és Madrid csupán 39-39 százalékos részesedésre számít. Ugyanez a tétel New York (58%), Párizs (50,2%) és a végső győztes London (54%) esetében lényegesen magasabb.

Az infrastrukturális háttér, a sportlétesítményekre fordítandó összegek, a technológiai fejlesztési igény valamennyi pályázat esetében kulcsszerepet játszanak. A világ egyik sportközpontjának tekinthető New York az OCOG-kiadásoknak 19,7 százalékát fordította volna a létesítmények helyzetének javítására. A játékokra való felkészülést használta volna ki sporttal kapcsolatos területfejlesztésekre.

Párizs a kiadásokra tervezett milliárdokból a sportlétesítmények mellett (14,5%) a technológiai fejlesztéseket (17%) tekintette kiemelt feladatnak. Moszkva esetében ugyanilyen fontossági sorrendben a létesítményekre jutó összegeket (15,2%) messze meghaladó jelentőségűvé vált a technológiai fejlesztés (24,6%).

A nem az olimpiai játékok közvetlen megrendezéséhez szükséges úgynevezett non-OCOG tételek nagyságrendekkel nagyobb összegeket emésztenek fel. Általános infrastrukturális fejlesztésre például Párizs 6,2 milliárd dollárt, New York 7,6 milliárdot, Moszkva 10 milliárdot, London pedig 15,8 milliárd dollárt tervezett.

A 2012-es játékok rendezésének budapesti lehetőségét vizsgáló megvalósíthatósági tanulmányban, az akkori fejlettségi lehetőségek és a közép-, hosszú távú tervek ismeretében a PricewaterhouseCoopers Budapestet megfelelő adottságúnak ítélte, ám jelezte azt is, hogy ehhez bizonyos feltételek teljesülése elengedhetetlen. A felsorolt kritikus tényezők közül az elsőként jelölték meg, hogy az olimpiai és az ország olimpiától független fejlesztési prioritásainak összhangban kell lennie egymással.

A második arra az érzékeny kérdésre mutat rá, nem fordul-e vissza az a folyamat, amely a főváros-központú országból egy sokkal kiegyensúlyozottabb struktúrájú Magyarország felé mutat. A megvalósíthatósági tanulmány felhívja a figyelmet a területi különbségek növekedésének megakadályozására.

Az olimpiarendezés lehetőségének harmadik kritikus pontja a 2020-ig tervezett átlagosan 4 százalékos GDP-növekedés. Kiemelték azt is, hogy az infrastrukturális fejlesztések – a szükséges 720 milliárd forintnyi többlet központi költségvetési forrás mellett – csak akkor készülhetnek el időben, ha a tényleges megvalósításához a közigazgatási és a jogi háttér is adott.

A BOM által újra felvetett pályázatra való felkészülési javaslat támaszkodhat a 2002-es megvalósíthatósági tanulmány megállapításaira, ám a számításokat a változások tükrében, az időtáv kitolódásával újra el kell végezni. A 2002-es elemzés 850 milliárd forintnyi szervezési, lebonyolítási, valamint létesítmény-építési költséggel számolt, 3750 milliárd forintnyi általános infrastrukturális fejlesztés mellett. A finanszírozásból körülbelül 3000 milliárd forintot állt volna a költségvetés. Az olimpia közvetlen bevételeiből, a háttér infrastrukturális fejlesztésekre EU forrásokból és a magántőke finanszírozásából lehetett volna fedezni a fennmaradó 1600 milliárdos forrásigényt. 

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) iránymutatásai, a már-már rigorózusnak nevezhető pályázati előírásai és az átlátható értékelési rendszere valamennyi résztvevő számára szakmai biztosítékot jelentenek az odaítélt olimpia tényleges megrendezhetőségére. A NOB a játékokkal kapcsolatos valamennyi joggal rendelkezik – ám egyetlen egy esetben sem ő a rendező, ezért alapvető érdekük, hogy biztosítékok sorát iktassa be a pályázatok értékelésébe, megbizonyosodván arról: a rendezés lehetőségét elnyerő város valóban meg tudja rendezni a versenyt és a megfelelő szinten szolgálja ki az országban látogatókat.

Mivel a NOB hét évvel az olimpia előtt dönt a rendező városról, valamennyi résztvevő számára alapvető érdek, hogy a játékok köré szerveződött várakozások és a tényleges teljesülések megegyezzenek egymással. Egyetlen rendezési botrány több olimpiai ciklusra is visszavetné a bizalmat. A NOB a játékoknak, mint márkának üzleti értékét gondosan óvja.

Az 1999 decemberében bevezetett változtatások alapján kétfázisú a pályázati és értékelési folyamat. Az első szakaszban a jelentkezőknek egy előre megadott kérdéssor mentén kell összeállítaniuk a pályázati anyagukat. Az angolul és franciául összeállított dokumentumhoz kizárólag a NOB által kért függelékeket lehet csatolni. Audiovizuális anyag nem mellékelhető, képanyaggal dúsított pályamű nem adható be.

A megrendezhetőség alapfeltételeinek tekinthető elemek biztosítására a NOB komoly országon belüli együttműködést és garanciavállalási rendszert vár el. A parlamenti pártok támogató nyilatkozatai mellett egy módszertanilag megbízható közvélemény kutatás eredményeit is közzé kell tenni az értékelő bizottság számára.

Ugyancsak nyilatkozniuk kell az állami és pályázó városi hivatalos szerveknek a támogatásukról, valamint a pénzügyi garanciákról. Ha valamelyik alapfeltétel hiányzik vagy nem egyetértő a felsoroltak közül, a pályázatnak nincs esélye arra, hogy a kandidálók közé kerüljön. Tehát már az első rostán kiesik az a jelentkező, ahol az ország lakossága, üzleti és politikai vezetése nem áll a kezdeményezés mögé.

A NOB saját és külsős szakértői segítségével értékeli a kérdéssorra adott válaszokat, és ennek alapján eldönti, melyik öt város kerül a második fordulóba, kik kandidálhatnak az ötkarikás játékok megrendezésére. A 2012-es olimpiának otthont adó város címére kilencen jelentkeztek, közülük jelölték ki a korábban a már említett 5 kandidálót. Őket szakmai segítséggel látta el a NOB, majd rövid egyeztetések keretében végignézték a 17 részletezendő téma legfontosabb szempontjait.

A kérdésekre adott válaszok mellett helyszíni látogatással is meggyőződtek az állításokról, megismerkedtek a kandidáló bizottság tagjaival. A végső szavazást előkészítő szakmai értékelést városonként, ugyanazon menetrend és tartalmi/formai elemek érvényesülése mellett készítették el a szakértők – véleményüket névtelenül fogalmazva az egyes városjelentésekben.