A jó üzlettel mindkét fél jól jár

Hárommilliárd forintos beruházással méreteiben is grandiózus sport- és rendezvénykomplexum építését kezdhetik meg rövidesen a Puskás Ferenc Stadion és Létesítményei területén. Minek köszönhetik, hogy elnyerték ezt a tendert?

Gondolom azért, mert az ajánlatok közül a miénk volt a legjobb, másrészt annak a szakmai múltnak, amelyre már mások is felfigyeltek.

Nevezetesen?

Köztudott, hogy a Syma rendszer – a könnyűszerkezetű kiállítástervezés, -kivitelezés – először 1972-ben került az országba. Mi 1990-ben alapítottuk a céget, és a svájci központ osztrák leányvállalatának képviseleteként kezdtünk működni. Erről a svájci központ mit sem tudott, majd három év múlva, amikor már 150-200 millió forint lett a forgalmunk, felfigyeltek ránk, kivásárolták az osztrák leányvállalat részét, és attól kezdve az anyacéghez tartoztunk. Óriási volt a konkurencia, mert több mint 900 kivitelező céggel kellett felvennünk a versenyt, mégis 1999–2000-re elértük, hogy idehaza piacvezetők lettünk.

Hol és mikor tanult bele ebbe a szakmába?

A történet kezdete dédnagypapámig nyúlik vissza, akinek fűrésztelepe volt Szentendrén, amelyet nagypapám örökölt tőle, és az édesapám is megismerte az asztalosszakmát, majd belsőépítészetet tanult. Én a technikum elvégzése után a Faipari Kiállítás Kivitelező Vállalathoz kerültem – édesapám akkor a Hungexpónál volt műszaki igazgató – így együtt is tudtunk dolgozni. A cégnél végigjártam a ranglétrát, dolgoztam ácsként, asztalosként, minőségi ellenőrként, gyártás-előkészítőként, gyártásvezetőként, majd következett az 1980-as esztendő, amely fordulópontot jelentett számomra. Úgy döntöttem, megpróbálkozom az önállósággal, és én lettem az országban az első maszek kiállításszervező, -kivitelező. Kollégámmal kettesben szereltünk, asztaloskodtunk, festettünk és trógeroltunk.

Kiktől kapták a megbízásokat?

A Derkovits Gyula alkotóközösségtől, például a Tiszai Vegyi Kombinát, szakkiállítását, de bedolgoztunk a Hungexpónak is. Majd beleszerettem egy svéd lányba, feleségül vettem, és 1984-ben konzuli útlevéllel kiköltöztem Svédországba, ahol ugyancsak alapítottam egy kiállításkivitelező céget .

Mekkora tőkére volt ehhez szüksége?

Minimálisra, és volt egy megrendelői kör, amelyre számíthattam. Jól beszéltem németül, jártam az országot, tanulgattam svédül, ragadt is rám belőle valami, de miután a szerelem véget ért, elváltunk. Akkoriban még nem akartam visszajönni Magyarországra, és azt sem vártam meg, hogy megkapjam a svéd állampolgárságot, hanem áttelepültem Izraelbe.

Milyen státusban?

Bevándorlóként. A tel-avivi repülőtérről egyenesen egy bentlakásos iskolába vittek, ahol fél évet töltöttem el nyelvtanulással, majd dolgozni kezdtem asztalosként, és egy idő után ott is beindítottam a kiállításszervező cégemet. Igaz, megjártam a hadak útját, de ott tanultam meg, hogyan kell az üzleti világban viselkedni és sikeressé válni.

Hogyan?

Korrektül és nagyon keményen kell érte küzdeni. Minden körülmények között minőséget, pontosságot, megbízhatóságot kell adni a vevőknek, az üzleti partnereknek. Most is az a cégünk mottója, hogy az a jó üzlet, ha mindkét fél jól jár.

Mit szóltak a vándorlásaihoz a szülei?

Jöttek utánam, meglátogatni. Ráadásul az itthoni vállalkozásomat az édesapám nyugdíjasként tovább működtette Szántó Dekor Szerviz, azaz SZDSZ néven. Ez a szakmai háttér sokat segített, amikor ugyancsak egy szerelem, majd házasság 1989-ben visszatérített Magyarországra, ahol az eltelt tizenöt évben két töréspontot is megéltem. Az elsőt 1997-ben, édesapám halálakor, a másodikat 1999. december 15-én, amikor reggel 5 óra 25 perckor kaptam a telefont, hogy ég a Budapest Sportcsarnok, ahol mi építettük fel a karácsonyi vásárt. Iderohantam, és amikor bedőlt a BS teteje, férfi létemre elbőgtem magam. Úgy éreztem, itt a vég! Minden eszközünk, anyagunk, amelyeket a BS-beli rendezvények műszaki kivitelezéséhez használtunk, közel 350 millió forint értékben, bennégett. Majd tíz órakor kaptam a telefonhívást a svájci cég elnökétől, aki teljes támogatásáról biztosított, azt kérte, csak a jövőre gondoljak, és egyetlen munkát se mondjak le. Megfogadtam. Így született meg a Syma-csarnok.

Hosszan tartott a vizsgálódás a felelősség megállapítására. Miként voltak ebben érintettek?

Mint károsultak és azért, ami odaveszett, mindösszesen 3 millió forint kártérítést kaptunk a biztosítótól. Az üzemeltető, a Népstadion és Intézményeit jelölték meg felelősnek, és azt állapították meg, hogy egy gyertyától keletkezett a tűz.

Kinek az ötlete volt, hogy azonnali megoldásként fel kell húzni egy új csarnokot?

Több rendezvényszervező fogott ezért össze, de amikor arra került a sor, hogy tegyük le a szükséges pénzt, akkor mindenki kihátrált. Ott maradtam egyedül, de fantáziát láttam benne, belevágtam és a csarnok, amely száz százalékban a cég tulajdona, rekordgyorsasággal, három hónap alatt, 2000. augusztus 15-ére elkészült, óriási lendületet adva a további fejlődéshez.

Mennyibe került és milyen finanszírozással?

A 280 millió forint építési költséget minimális saját tőkével és döntően bankhitellel fedeztük, amelyet a kétéves futamidő helyett egy év alatt fizettünk vissza. A területet az államtól béreljük, és a fennmaradási engedélyt 2015-ig meghosszabbítottuk, ez az új szerződéssel természetesen módosult.

Nagyon szoros határidőt szabtak maguknak akkor is, amikor bejelentették, hogy 2006. május 31-re átadják azokat a létesítményeket, amelyeket a volt olimpiai csarnok és szövetségi székház lebontása után, azok helyére építenek fel.

Alaposan meggondoltuk és teljesíteni fogjuk. Ebben biztos lehet.

Nem zavarja önöket, hogy a terület tulajdonjoga továbbra is az államé marad, és a 30 évre szóló földhasználati szerződés lejártával a felépítmények tulajdonjoga is átszáll az államra egy euró ellenében?

Nem, mert az a tény, hogy bennünket hirdettek ki a pályázat nyertesének, önmagában hatalmas presztízst jelent, de ezen túlmenően nincs kétségem afelől, hogy ez a beruházásunk is sikeres lesz.

Mi lesz a sorsa a Körcsarnoknak?

Az állam képviselői arra kértek bennünket, hogy a 2008-as pekingi olimpiáig ne nyúljunk hozzá, hogy ez a helyszín is biztosított legyen a versenyzők felkészülésére. Így csak utána bontjuk le és építünk a helyére új, modern sportlétesítményt, amely kongresszusi központként is üzemeltethető lesz.

Miből, honnan teremtik elő hozzá a pénzt?

Húsz százaléka saját tőke, a többit a bank 15 éves futamidőre adja.

Azért ennek a történetnek is van némi pikantériája, hiszen a Fővárosi Tervtanács elutasította az új multifunkcionális csarnok tervét, és a teljes területet érintő új építészeti koncepciót tartott szükségesnek. Ezt figyelembe véve a XIV. Kerületi Önkormányzat elutasította az építési engedély kiadását, a Közigazgatási Hivatal azonban mindezeket felülbírálta, és hihetetlen gyorsasággal mégis kiadta az építési engedélyt. Hogyan is történt mindez?

Úgy, ahogyan minden más, hasonló nagyságrendű beruházásnál elkerülhetetlen, hogy az bizonyos érdekeket ne sértsen. Természetes, hogy a mi díjnyertes pályázatunknak is voltak ellenzői, de a döntéshozók nekünk adtak igazat.

Mekkora alvállalkozói körrel dolgoznak?

A 35 főből álló cég önmagában több lábon áll. Van helyszín-, és rendezvényszervező részlegünk, kiállításkivitelező részlegünk, de bármilyen eseményt, legyen az kiállítás, koncert, konferencia, karácsonyi vásár, képesek vagyunk kulcsrakészen megszervezni. Sokan irigylik is tőlünk, hogy nálunk szinte nincs fluktuáció, pedig kevés az az időszak, amikor a munkatársak a hétvégeket a családjukkal tölthetik. Nem én, hanem mások mondják, hogy ez a szakma legjobb csapata. Ha viszont szükségesnek tartjuk, akár kétszáz alvállalkozót is bevonunk a munkába.

2003 óta nem csupán a saját csapatát vezeti, hanem a magyar női kézilabda-válogatott csapatvezetője is. Hogyan „kerül a csizma az asztalra”?

A sport, a küzdés, a csapatjáték mindig is szerves része volt az életemnek. Általános iskolás koromban magam is kézilabdáztam a Vasasban, majd 1995-ben keresett meg bennünket a Magyar Kézilabda-szövetség, hogy készpénzzel és belsőépítészeti technikával szponzoráljuk az Ausztriával közös rendezésű világbajnokságot. Vállaltuk és azóta szoros az együttműködésünk, amelynek eredményeként 2003-ban kértek fel a női kézilabda-válogatott csapatvezetőjének, és ez a megbízatásom a mai napig tart. A szentpétervári bronzérem az egyik legszebb karácsonyi ajándék volt számomra.

Mi a véleménye a Budapesti Olimpiai Mozgalom megalakulásáról? Látja-e realitását annak, hogy 2016-ban vagy 2020-ban Budapest olimpiát rendezzen?

Szívem vágya. Ha lehetőségem lesz rá, mindent elkövetek majd azért, hogy ez megvalósulhasson. A realitását azonban csak a távolabbi jövőben látom.