Mit tegyünk, ha jön a krízis?
Munkaadók és munkavállalók is segítségre szorulhatnak, előfordulhat például, hogy egy főnök nem akar konfrontálódni a beosztottaival
A negyvenes évek krízise. Az élete közepe felé közeledve többekben felvetődik a kérdés: ezt akarta? Ide akart eljutni? – fogalmazta meg az élet közepi krízist jól jellemző gondolatokat Takáts Ágnes Ildikó, az Elmű Rt. munka- és szervezetpszichológusa. Amikor felvetődik, hogy ezek voltak-e az elérendő célok, és a válasz „nem”, az illető önismerete könnyen eltorzulhat, másnak kezdi látni magát és a világban elfoglalt helyét. Látszólagos megoldásként változtat. Elkezd sportolni, amit eddig nem tett, vált a baráti kapcsolataiban, öltözködésében, új társ után néz. Így minden jobbnak és izgalmasabbnak tűnik, mint korábban… még a munkafeladatok is. Takáts Ágnes Ildikó megoldásként a mérlegelést javasolja. Milyen is valójában? Miért jutott idáig? Miért elégedetlen vele a felesége, a férje? Aki a kérdésekre – ha segítséggel is, de – megtalálja a valódi választ, annak van reménye a teljes, elégedettséget adó élet ismételt kialakítására.
Próbáljunk meg lazítani. A karriertörekvések, instabil önértékeléssel párosulva azt eredményezik, hogy a túlhajszoltság tüneteit sokan saját gyengeségük jeleként értelmezik – mutatott rá egy tipikus életproblémára Kiri Edit pszichoterapeuta. A túlterheltségből fakadó panaszokat megoldás helyett sokan igyekeznek magukban elnyomni, a rejtett szorongás nyomán azonban kialakul az önrontó kör. Minden testi-lelki jelzés vészjósló jelentésű, amit a problémával küzdő igyekszik elrejteni önmaga és a többiek előtt is. Ez azonban értékes pszichikus energiákat emészt fel, tovább rontva a közérzetet. Előfordul, hogy koffein-túlfogyasztással (kávé, energiaital) próbálja szinten tartani önmagát, érdemes tudni azonban, hogy napi két kávé felett a koffein drasztikusan tompítja a kognitív funkciókat. Kiri Edit a szellemi igénybevételnél feszültségcsökkentő és hangulatjavító fizikai tréninget javasol, sőt egy kis lazításra, a problémák megvitatására is kell időt szentelni.
A kiégés jelei. A „mindent egyedül” típusú embereknek meg kell tanulniuk segítséget kérni, a családi, munkahelyi feszültségektől szenvedőknek pedig el kell kezdeniük beszélni a problémáikról – hangsúlyozta Fodor Dénes pszichológus. Egyre gyakoribb a munka és a magánélet arányának eltolódása. Ilyenkor a stressz és a kifáradás tüneteit nem veszik észre magukon az emberek, a sokszor belgyógyászatinak tűnő panaszok mellett a belefásulás, kiégés jelei is előtűnnek; elvész a munka okozta öröm, depresszívvé válnak, férfiaknál visszaeshet a szexuális teljesítmény is. Fodor Dénes úgy gondolja, hogy sok esetben már az életvezetési tanácsadással vagy épp egy stresszkezelő módszer, relaxáció, mozgásterápia alkalmazásával, a pihenés megfelelő módjának megtalálásával is lehet segíteni a kiégéses, stresszes tüneteken. Sok esetben a megoldást az új szociális készségek tanulása jelenti.
Menekülés az alkoholba. A munka színvonala ingadozik, a kolléga kiszámíthatatlan, a munkaidő és általában a határidők betartása problémás, esetleg romlik a személyi higiéniája – sorolta a szenvedélybetegségek, leginkább az alkoholfüggőség hatásait Fekete Karolina klinikai szakpszichológus. Ilyenkor a foglalkoztató is nehéz helyzetbe kerül, hiszen egy évek óta nála dolgozó, korábban jó munkaerőnek számító ember jövőjéről kell döntenie - sokszor a „főnök” és „ember” szerep ütközése árán. A szenvedélybeteg kolléga sokszor a végsőkig tagadja függőségét, így a változás lehetőségét is elutasítja. Fekete Karolina úgy véli, egy olyan intézményi háttérre lenne szükség, ahová ilyen esetben mindkét fél együtt, vagy külön-külön is segítségért fordulhat, kezdetben következmények nélkül. Egyes munkahelyeken szükség lenne a folyamatos kontrollra, akár a vezetők bevonásával, hogy felmérjék, az érintett alkalmas-e, vagy alkalmassá akar-e válni feladatai elvégzésére.
Főnöki bűntudat. A vezetői szerep vállalása is nehéz helyzetbe hozhat valakit, szerepzavart okozhat, különösen akkor, ha azonos beosztású kollégák közül emelnek ki valakit – hívta fel a figyelmet Csigó Katalin, a Nyírő Gyula kórház klinikai szakpszichológusa. Az illető igyekszik a kollégái iránti lojalitását megőrizve megfelelni a cégvezetők elvárásainak, ami előbb-utóbb törvényszerűen belső feszültségekhez és később olyan tünetekhez vezethet, mint például a szorongás, ingerlékenység vagy frusztráció. Gyakran előfordul, hogy a vezető nem tud, nem mer konfrontálódni volt kollégáival, vagy akár utasításokat adni, mintha rejtetten valami gát vagy bűntudat lenne benne amiatt, hogy őt nevezték ki föléjük. Ilyen esetekben célravezető terápiás technika a vezetői szerephez köthető feladatok és funkciók, majd viselkedésmódok konkrét tisztázása. Ezt követően érdemes a vezető szerepnek szóló reakciókat azonosítani, és különválasztani a személynek szóló reakcióktól.
Teljesítményértékelés konstruktívan. Nem szerencsés azonnal védekezni egy munkaköri értékelést követően, még akkor sem, ha az meglepő dolgokat tartalmaz. Érdemes időt szánni a megfelelő értékelésre, a hallottak megemésztésére, főleg akkor, ha addig nem így ismertük magunkat – figyelmeztet Kisházy Gergely pszichológus. A meglepetést gyakran követi az ingerültség, a kritikával illetett munkatárs legtöbbször megpróbál a visszajelzés tartalmával szemben ésszerűnek tűnő mentséget keresni. Kisházy Gergely szerint azonnali reagálás helyett inkább meg kell próbálni megérteni az egész nap visszajelzéseket adó munkatársat, vezetőt is; neki sem könnyű, hagyni kell, hogy ő is kibeszélhesse magát. Érdemes nyitottan meghallgatni az elmondottakat, hozzá lehet fűzni egy saját visszacsatolást is. Például hogyan érezte magát az adott értékelési helyzetben, milyen segítségre számít, hogy a jelzett, fejlesztendő területek kedvezően változzanak.
