Karrier vagy hajcsárkodás?
A kollégái fejlődésére tekintettel lévő tudatos vezetőnek vagy főnökjelöltnek nem szabad vállalnia a „rabszolgahajcsár” szerepet kollégái körében – állítja Kollár Ferenc pályakonzultációs szakpszichológus. Nem is volna szükség rá, ha minden cég elegendő gondot fordítana a humánerőforrásaira, vagyis a juttatások mellett a munkakörülményekre, a teljesítmények értékelésére, sőt elismerésére is energiát fordítana. A vezetővé válás hosszú folyamat, külső és belső tényezők együttállása szükségeltetik hozzá, és nem mindegy, hogy milyen körülmények között zajlik. Képesség és érdeklődés, pályaválasztás és kiválasztódás, kompetencia és hitelesség, tudatos karrierépítés és sok-sok tanulás egyaránt kell hozzá, sőt olyan vállalati kultúra is, amely teret enged a fejlődésnek. Mivel gyakran a pénz az úr, így sok többre érdemes vezető egy megfelelően nagyvonalú ajánlat esetén beáll „szolgálni” ahelyett, hogy vezetné a kollégáit, hajcsárként irányítja csak a dolgozókat. Ezek a főnökök azonban nem fogják a munka funkcionális örömét megtalálni, hamar elfásulnak, kiégnek, megrekednek egy alacsonyabb fejlettségi szinten. Ha vannak meggyőző érvek és a konszenzus elérhető, érdemes kiállnia minden vezetőnek a véleménye mellett. Előfordul azonban, hogy az állásvesztés réme miatt nem mer valaki szembeszegülni a felettessel, a tulajdonossal, mert a nézeteltérést vagy az érdekkülönbséget képtelenség vele megvitatni. Ha a konstruktív vita helyett állandó konfrontáció kíséri a problémák felvetését, akkor nincs mit tenni, előbb-utóbb új állás után kell nézni az önérzet megőrzése, a kiégés elkerülése és a fejlődés érdekében. (VG)
