Keresőképtelenség: jó irányelv, rossz gyakorlat
Sokkal kevesebben kapnák meg a rokkantsághoz kapcsolódó ellátást, ha állapotuk elbírálása egy objektív, egységes rendszer alapján történne – hívta fel a figyelmet a rokkantság megítélésének egyik sajátosságára Somlay Géza igazságügyi orvosszakértő. Ahogyan a keresőképesség és a keresőképtelenség orvosi, szakértői elbírálásához 2004 őszére már sikerült kidolgozni és elfogadtatni egy könyvben és CD-n is hozzáférhető, egységes rendszert, addig az irányelvek rokkantság megállapítására vonatkozó részének bevezetése elmaradt. A „fiókban lévő”, kidolgozott irányelvek bevezetése körüli óvatosságot az orvosszakértő szerint az indokolja, hogy a rokkanttá nem minősített, de csökkent munkaképességű emberek tovább növelnék a munkanélküliek számát, sőt, több régi „beteg” is kikerülne a rokkantaknak járó ellátásra jogosultak köréből. Másfelől az is tény, hogy a funkcióképességek és fogyatékosságok véleményezésére kidolgozott rendszer a bevezetésétől számított második hónapban már havi egymilliárd forint megtakarítást eredményezett az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, ez arra utal, hogy lehetnek még tartalékok a rokkantság objektív elbírálásában is.
Joggal merül fel a kérdés, hogyan lehet egy írott vagy digitalizált rendszer alkalmazásával, objektív módon felmérni egy ember munkaképességét, illetve annak csökkenését? Somlay Géza elmondta, hogy néhány számszerűsíthető mérési eredményt biztosító eszköz és a mérési eredmények feldolgozására szolgáló matematikai képlet segítségével 5 százalékos pontossággal meghatározható egy-egy károsodás mértéke, az eddig alkalmazott igen tág, szinte csak a károsodás helyét alapul vevő, 10–30 százalékos értékhatárokhoz képest, amelyek nem vették figyelembe az ín sérüléséből, a keringési zavarból, de még az idegsérülésből eredő funkciókiesést sem. Ráadásul ezeket a számításokat a megfelelő program alkalmazásával, a mérési adatok betáplálását követően a számítógép végzi el a beteg szociális helyzetének, személyiségének, befolyásának figyelembevétele nélkül. Emiatt, az új vizsgálati és értékelő rendszer ellenzői szerint az elbírálás módja nélkülözi az orvosi humanizmust. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szakértőket egy másik eskü is köti, amely a tény- és tárgyszerű szakvélemény adását követeli meg. A hamis véleményezést pedig a Btk. is bünteti. Somlay Géza úgy véli, nem kerülhet az orvos vagy az orvosszakértő olyan helyzetbe, hogy a társadalmi igazságtalanságok, esélyegyenlőtlenségek ellensúlyozásával más igazságtalanságokat teremtsen.
