Nagy árcsaták várhatók

Világszerte ismét erősödnek az acélárak, sok gyártó újabb áremelési szándékot jelentett be a harmadik negyedévre. Értesülésünk szerint közéjük tartozik az ukrán Donbass is, amely a Dunaferr, a DAM 2004, valamint lengyel és ukrán acélgyártók tulajdonosa. A vevők persze igyekszenek ellenállni, a héten nagy árcsaták várhatók a magyarországi eladók és felhasználók között. Bár az áremeléseket az erős kereslet mellett a termelők saját növekvő nyersanyag- és energiaköltségei is táplálják, összességében jól járnak: rekordszintű negyedéves eredménynövekedésekről számoltak be. A felfutást mutatja, hogy a negyedéves adatok alapján 52 százalékkal nőtt a Bloomberg európai acélvállalati indexe, de jól szerepelnek az amerikai és az ázsiai gyártók is.
Az elemzők figyelme az egyik fő termékcsoportra, a jármű- és mosógépgyártásban is használt melegen hengerelt tekercsre összpontosul. Ennek tonnáját a 2004-es boom idején 520 euróért is mérték, tavaly azonban, 35 százalékkal zuhanva, termeléscsökkentésre kényszerített számos gyártót, köztük a két legnagyobbat, a Mittal Steel Co.-t és az Arcelor SA-t is. 2006-ot 422 eurós árral kezdte a tekercs, most a 450 eurót ostromolja. A holland ING Bank azzal ijesztgeti a felhasználókat, hogy a negyedik negyedévre az ár eléri a 476 eurót. A Nemzetközi Vas- és Acélintézet (IISI) szerint ebben az évben 3,5, jövőre 1,5 százalékkal nő az EU acéligénye. A brüsszeli Eurofer előrejelzése alapján a kereslet negyedét az építőipar, közel ötödét a járműgyártás generálja. Érdekes – mutat rá a londoni Citibank tanulmánya –, hogy szoros összefüggés van a melegen hengerelt tekercsek ára és a német Ifo Institut által számolt helyi bizalmi index között. Utóbbi értéke nemrég 15 éves csúcsra szökött.
Egy másik tendenciára mutat rá az UBS AG tanulmánya: a befektetők a vártnál nagyobb ütemben csoportosítják át pénzüket az ötvöző- és ipari fémekbe. A Barclays Plc. szerint a 2005. végi 80 milliárd helyett 120 milliárd dollárt szippantanak fel a nyersanyagpapírok 2008-ra.
A második féléves drágulás dacára nem kell tartani attól, hogy megismétlődik a 2004. végi, ellátási zavarokkal tetézett acélárcsúcs. Annak viszont meglesz, sőt megvan a böjtje, hogy kifogyóban vannak a tavaly nyári pangás idején felhalmozódott készletek. 2007-re sok elemző már újabb árrobbanást valószínűsít.
A legnagyobb hazai acélgyártó, a Dunaferr Zrt. teljes gőzzel termel; a tavalyi 1,7 millió tonna után az idén 1,8 millió tonna acél gyártását tervezi. 2006-ban 54,2 millió eurót szán kapacitásbővítéssel is járó fejlesztésekre, amelynek nyomán évi 2,2 millió tonna acél előállítására lesz képes. (Egy korábbi cégközlés viszont 63,4 millió eurós idei beruházásról szólt.) Valerij Naumenko vezérigazgató szerint a társaság ebben az évben a nagyobb nyereséget ígérő belföldi eladásokra összpontosít. 2005-ös tevékenysége után 17,7 milliárdos adózás előtti eredményt vár a társaság.
Olasz- és Németországgal szemben térségünk piaca viszonylag nyugodt – mondta lapunknak egy helyi acélkereskedő, aki szerint az ok részben a kisebb fizetőképes kereslet lehet. Takács István, a Magyar Fém- és Acélkereskedők Egyesületének (MAFE) ügyvezető főtitkára azonban lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a magyar piacon pillanatnyilag kevés és drága a betonacél, az Ózdi Acélművek Kft.-nek nem lehetnek eladási gondjai. Piacát korábban zavarta az ukrán import, ezt most az uniós kvóták keretek között tartják, de egyébként sem jön elég betonacél a fő szállító Moldova Steeltől. A MAFE 34 tagvállalata együtt havi 100 ezer tonna acélt tart raktáron, kínálat tehát van. Egyes termékcsoportokra viszont sok kereskedő áprilisban csak június végi, július eleji szállításra vállalt megbízást – ismerte el a főtitkár.
Kereskedői raktárról azonban sok hazai felhasználónak túl drága vásárolni, csak akkor teszik, ha nagy szükségük van rá. Az ennél olcsóbban szállító acélgyártók viszont sokszor már csak négy hónapos határidőre szállítanak, holott vevőik a saját partnereikkel szemben ennél rövidebb határidőket vállalnak – panaszolta lapunknak a jászberényi Aprítógépgyár
Rt. kereskedelmi igazgatója. Szöllősy László ezt a Nyugat-Európából érkező kovácsoltvas tengelyek kapcsán említette, de ugyanez igaz a finomszemcsés acéllemezre is. Utóbbi beszerzésében nemrég segített magán az aprítógépgyár: német és angol szállítói mellé egy lengyel céget is szerzett, auditálása még tart. Kevesebbet, csak 4-5 hetet vár a társaság a belföldön és térségbeli importból beszerzett szénacél lemezre, de ez is több a korábbi 2-3 hétnél. Ráadásul a tárgyhónap előtti hónap utolsó hetében le kell adnia a megrendelést, holott akkor még nem mindig látható a tényleges igény.