Pénzadás vagy -szerzés?

Mi egy üzleti vállalkozás fő feladata? Ez a kérdés mostanában még a nemzetközi nagyvállalatok gyakorlatias döntéshozóit is foglalkoztatja. Egyesek úgy vélik: a cél nem lehet más, mint profitot termelni a részvényesek számára. Mások szerint viszont minden felelősen gondolkodó cégvezető számára egyértelmű kell legyen, hogy a gazdálkodási értékek közé – a profitmaximalizáláson túl – szociális, emberi jogi, környezetvédelmi szempontok is beletartoznak.
A vállalati szociális felelősség (amelyet az angol corporate social responsibility kifejezés után legtöbbször csr-nek rövidítenek) hovatovább már tantétel: üzleti iskolákon studírozzák, a nagy nemzetközi szervezetek és nemzeti kormányok hosszú csr-ajánlásokat fogalmaznak meg. Sőt mi több, az ilyen, közjót támogató és környezetóvó cégpraktika kötelező körnek számít a nemzetközi üzleti életben: szinte minden magára valamit is adó nagyvállalat az éves jelentése mellett szociális célú tevékenységét is közreadja.
A csr azonban nem holmi papírízű gazdaságtan. Az amerikai Cadillac autógyár még tavaly karácsony táján azzal az utóirattal küldte el e-mailben év végi jókívánságait, hogy a megspórolt posta- és papírköltséget az ENSZ gyermeksegélyezési alapjának javára fordítja. A német BMW legutóbbi csr-jelentése arról ad hírt, hogy ingyenes óvszer-automatákat szerelt fel Pretoriához közeli üzemében, segítve a dél-afrikai ország AIDS elleni küzdelmét. A példák arra utalnak, hogy a szociális magatartás távolról sem önzetlen, e programokat is az üzleti érdekek vezérlik – erősítve ezzel azokat a véleményeket, hogy a csr körmönfont marketing. Ám elemzők szerint a csr egyfajta hosszú távú befektetés, amelyek értéke cégenként, sőt országonként eltérő. A Londoni Értéktőzsdén jegyzett száz legnagyobb brit cég 2004-ben adózás előtti nyereségének kevesebb mint egy százalékát fordította adományozásokra és cégen kívüli közösségek támogatására. Az adatokat publikáló The Guardian napilap azt is megjegyzi, hogy ezek értéke az egy évvel korábbiakhoz képest hét százalékkal nőtt, a száz cégből csak 34-en engedtek át egy százaléknál többet a profitjukból, és a számba vett 860 ezer vállalat hozzájárulása az összes adományhoz ugyancsak csökkent.
A nagy multik vállalásaiból tűnik ki, hogy tekintélyes összegeket fordítanak világméretű tevékenységük fenntartható fejlődésére, az erőforrásokkal való takarékoskodásra, a gyártási anyagok újbóli visszaforgatására. Legutóbb az amerikai Wal-Mart óriásvállalat fogadkozott, hogy hálózatát kizárólag megújítható energiával látja majd el, s így az erőforrás-szükséglet 30 százalékkal csökken.
Jóllehet a csr szószólói hangoztatják e vállalások önkéntes jellegét, ám a szociálisan elkötelezett magatartást a megváltozott világgazdasági viszonyok kényszerítik ki – mutat rá Kun Attila jogelméleti szakember a témáról írott tanulmányában. Mint kifejti: a globális gazdasági növekedés nyomán az üzleti világ egyre kiismerhetetlenebb. Ennélfogva az államoknak már nincsenek olyan jogi eszközeik, amelyekkel érdemben megregulázhatnák a multinacionális nagyvállalatokat, felértékelődik a vállalati „alkotmányok”, etikai normák szerepe. Ezzel párhuzamosan a versenyhelyzet is változik. Manapság az a vállalat, amely közömbösséget mutat a szociális, környezeti, emberi jogi megfontolások iránt – azaz csupán hagyományos gazdasági és technikai mutatókkal méri magát – hátrányba, sőt bajba is kerülhet. Az ilyen hozzáállás eleve rossz hatással lehet a vállalat arculatára, ráadásul a legapróbb mulasztást, visszaélést azonnal szétkürtöli a média. A Levi Strauss vagy a Nike alaposan megsínylette, hogy a sajtó kiteregette: a fejlődő világban rabszolgamunkával dolgoztattak. Aztán ott van a könyveléssel manipuláló amerikai Enron óriásvállalat, vagy az adócsaló olasz tejipari Parmalat, amelyek egy pillanat alatt összeomlottak.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a nemegyszer dühödt multiellenes demonstrációk és nyomásgyakorló érdekcsoportok mellett a nagy nemzetközi szervezetek felkarolták a csr ügyét. Így az Európai Unió még 2001-ben külön dokumentumban, az úgynevezett Zöld könyvben körvonalazta álláspontját az „emberarcú kapitalizmusról”, s azóta is egyre-másra szervezi propagandakampányait. Az uniós csr-stratégia több ponton rímel az OECD, az ILO vagy legutóbb az ENSZ égisze alatt elindított globális megállapodás programjára, amely az etikus vállalati magatartás cselekvési tartalmait is megpróbálja megfogalmazni az üzleti világ számára.

Ma már közel 200 ilyen alap működik, több mint 150 milliárd dolláros vagyonnal.

Ma már közel 200 ilyen alap működik, több mint 150 milliárd dolláros vagyonnal. -->