Hűséges típus
Ha hibázik is, a régi munkatársnak mindig jár egy utolsó esély – vallja Limbeck Zsolt. A Roland Divatház Zrt. vezérigazgatója úgy látja: egy menedzser számára előny, ha a ranglétrát végigjárva kerül vezető pozícióba, míg a vásárlói bizalom megszerzésének alapja a folyamatos, megbízható minőség és az értékarányos ár.
Üzlet. Az 1987-ben alakult Roland Divatház Zrt. azon többségi magyar tulajdonú vállalkozások közé tartozik, amelyek úgy növekedtek a textilipar és a kereskedelem területén, hogy közben Magyarországon sem adták fel a termelést. Az 1997-ben részvénytársasággá alakult cég kezdetben nyakkendőgyártással alapozta meg ismertségét, ebben mára közel 70 százalékos részesedéssel piacvezető pozíciót ért el.
A társaság a későbbiekben saját márkás konfekció gyártásához is hozzákezdett, miközben több hazai vállalkozás – így a McGill Hungary Kft., illetve a HBM Kft., – felvásárlásával növekedett. Saját, illetve franchise kiskereskedelmi lánc kialakításával országos hálózatot hozott létre, miközben a Boss, a Max Mara és a Tommy Hillfiger márkák kizárólagos magyarországi képviseletét is megszerezte. A világmárkákat reprezentáló üzletek közül a belvárosi Hugo Boss – Európában a legnagyobb, nem a Boss által fenntartott – áruházat üzemelteti. A GfK Hungária Piackutató felmérése szerint a Roland tavaly a Hugo Boss után a második legismertebb márkává vált Magyarországon. A cégvezető úgy véli: a vásárlói bizalom megszerzésének alapja a folyamatosan megbízható minőség és az értékarányos ár, valamint az, hogy a Roland termékei a saját kiskereskedelmi hálózat felépítése révén, a cég által elvárt módon kerülnek az üzletekbe. A Roland Divatház Zrt. tavaly 2,2 milliárd forintos forgalmat bonyolított, 2004-ben 189 millió forint nyereséget ért el.
Ember. Limbeck Zsolt mérnöknek készült, de egy baráti kapcsolat révén a textilszakmát választotta. Vallja: az életben rendkívül fontos, hogy az ember azzal foglalkozzon, amit szeretni is tud. Az indulás idején a Rolandnál nem voltak kötött pozíciók, így a gyakorlati tapasztalatok alapján nyílt lehetősége a szakmai ismeretek megszerzésére. Megkönnyítette a munkát, hogy a munkatársak jobban elfogadták, mint egy kívülről jött vezetőt, miközben az eltelt évek alatt a társaság tulajdonosával, Berendi Andrással is megismerték egymás gondolatait.
A kérdésre, hogy a közös múlt nem nehezíti-e az irányítást, a fegyelmezést, Limbeck Zsolt azt válaszolja: nem, hiszen a mai világban lehúzhatja a rolót az a vállalkozás, amely a mérhető teljesítmény helyett csak a baráti, rokoni kapcsolatokra épül. Más kérdés, hogy ha hibáznak, a régi munkatársaknak mindig jár egy utolsó lehetőség. Az újonnan érkezettekkel szemben viszont kisebb az empátia.
A cégvezető tapasztalatai szerint egy magyar vállalkozás számára mindig hasznos, ha neves nemzetközi márkával alakíthat ki kapcsolatot: például a Boss példaértékű szervezési és logisztikai háttere olyan tudásanyagot biztosít, amit tankönyvekből nem lehet megtanulni.
A fejvadászok szerint nem szerencsés, ha az ember ennyi ideig egy helyen dolgozik – fejti ki Limbeck Zsolt –, én viszont a magánéletben is hűséges típus vagyok. Miért kellene váltanom, különösen akkor, ha a cég növekedése kapcsán újabb és újabb feladatok várnak ránk.
