Szigorú, de igazságos

Üzlet: A DBM Banktechnikai Kft.-t magyar magánszemélyek alapították 1990-ben, banktechnikai berendezések forgalmazására, telepítésére, javítására és karbantartására. Tevékenysége időközben kibővült a bankszektorhoz kötődő biztonságtechnikával, tűz- és betörésvédelemmel, videomegfigyeléssel, digitális képrögzítéssel is. A jelenleg 40 fővel üzemelő, folyamatosan nyereséges társaság tavaly 1,3 milliárd forintos forgalmat ért el. A ma már világcégek – köztük a Wertheim és a Wincor Nixdorf – kizárólagos képviseletét ellátó társaság indulásának ötletét az adta, hogy Brunner Gábor Ausztriában egy banki szoftvert fejlesztett és próbált értékesíteni Magyarországon, és hamar kiderült, hogy a hazai pénzintézeteknek másra, elsősorban banktechnikai eszközökre van szükségük. A hőskorban ezért jött létre a kereskedelmi tevékenység mellett egy erős, technikai támogatással és műszaki adaptációval foglalkozó részleg is. Brunner Gábor szerint a hazai bankszektor fejlődése szempontjából szerencsés volt, hogy néhány technikai szakaszt átugorhatott, ugyanakkor még ma is vannak olyan, Nyugat-Európában megszokott szolgáltatások – például az önkiszolgáló automaták által kiadott részletes számlainformáció –, amelyek idehaza máig nem érik el a fejlett piacokon megszokott szintet.
A cégvezető szerint a jó technikai eszköz önmagában semmit sem ér: munkatársaik ezért folyamatosan részt vesznek a gyártók által szervezett tanfolyamokon, amelynek jelentős összegekre rúgó költségeit a DBM állja. A fejlődés egyben folyamatos munkát is biztosít a cég számára, még akkor is, ha mifelénk – ahol a tradíciók folytán lényegesen kevesebb például az ATM-ekben lebonyolított tranzakció – jóval hosszabb ideig üzemel egy-egy banktechnikai berendezés, mint Nyugaton. A növekedési lehetőségeket jelzi az is, hogy például a nagyjából hasonló lélekszámú Ausztriában majdnem háromszor annyi pénzkiadó automata található, mint minálunk. Az eltérő fejlettségi szint az ATM-ek elleni manipuláció területén is érezhető: a DBM ezért kifejezetten az idehaza tapasztalható jelenségek – például a pénzkiadó leragasztása – ellen is felkészíti berendezéseit.
Ember: Brunner Gábor karrierjét nagyban meghatározta, hogy a hetvenes években a Siemens ausztriai egységéhez került, majd magáncéget alapított a sógoroknál. Odakint a hazainál lényegesen magasabb technikai és technológiai színvonal biztosított fejődési lehetőséget számára, ez a kilencvenes években, visszatérve, a tudás hazai adaptációjához is hozzájárult.
A cégvezető tapasztalatai szerint idehaza talán még mindig az a legnagyobb gond, hogy az üzleti életet az ár irányítja, és nem a szakmai tartalom. Azt sem tartja szerencsésnek, hogy miközben jó néhány területen már régóta ismert megoldások vannak, a magyarok jó része még mindig fel akarja találni a kereket – vagyis a maga úját akarja járni. Egy saját cég vezetésének terhei – fejti ki – azonban semmiben sem különböznek odakint és idehaza: a felelősség azonos, a magyar munkafegyelem pedig nem okoz számára meglepetést. Gyakran hallani, hogy a német munkafegyelem milyen fantasztikus, arról viszont már kevesebbet beszélnek, hogy odakint a dolgozók tudása csak egy-egy munkaterületen hasznosítható: ha kiveszik a kezükből a célszerszámot, elképzelésük sincs arról, mihez kezdjenek – mondta. A magyar munkaerő viszont rendkívül kreatív, a baj csak az, hogy ez nem mindig a legprofesszionálisabb eredményt szüli. Ami pedig a gazdasági szabályozók sűrű változá-sait illeti, szerinte el kell fogadni azt, hogy errefelé még nem alakulhatott ki egy több évtizedes gazdasági jogrendszer, és azzal is tisztában kell lenni, hogy manapság sehol sem létezik problémamentes üzlet.
Brunner Gábor szigorú, de igazságos vezetőnek tartja magát, hozzátéve, hogy a csapatépítés és a csapatmunka híve, mert hosszú távon csak ez hozhat eredményt. Vallja, hogy a munkatársakat egyénileg kell motiválni, és annak ellenére, hogy az anyagi ösztönzés szerinte nem minden, a szakmai továbbfejlődés biztosítása mellett az üzleti sikerből is részesedést igyekszik biztosítani munkatársainak, akik kiválasztásánál csak az egyik szempont a szakmai tudás: a másik, hogy az illető mennyire tud beilleszkedni és sikeresen tevékenykedni a közösségben.