"Ha nem menne vérre, még mosolyogni is lehetne"
Az egészségügyben mára megszűnt a klasszikus értelemben vett piac – vélekedik jegyzetében Frenkl Róbert orvos, egyetemi tanár a biztosítók szerepével kapcsolatban. Kételyeiről így ír a Magyar Hírlapban: „Ha nem menne vérre, még mosolyogni is lehetne a folyamaton. Vagy bámulni az elképesztő hidegvért és cinizmust, ahogy az egészségügy jelenlegi –politikai értelemben - vezető személyei a reformot előkészítik. Nem az egészségügyről, politikáról és pénzről szól az egész történet.” Frenkl Róbert kételyeit azzal is alátámasztja, hogy a parlamentben 94 százalékos a liberális párt reformelképzeléseit elutasítók aránya, az MSZP-t pedig legalább vitára kötelezi a koalíció ténye. „A Zöld könyv, a társadalmi vita lényegében álcázás. Hiszen valódi vita zajlik nemcsak a szakmai, hanem a napi sajtóban is hasonló arányokkal. Azaz az orvosok, közgazdászok, a betegek túlnyomó többsége a szolidaritási elvet megtartó, egységes társadalombiztosítás mellett érvel, az üzleti biztosítók szerepét látja lehetségesnek.”
A szakember úgy látja, valójában ez a folyamat javíthatja az ellátás minőségét. Mint írja, csak a nagypolitikán múlik, megengedi, menedzseli-e, hogy a biztosító valódi biztosítóként működjön. Mind pénzügyi, mind orvos-szakmai tekintetben. Azért kényes kérdés ez - vélekedik Frenkl -, mert a biztosító önállósága azt is kell, hogy jelentse, hogy pénze leválik az állami költségvetésről. „Ezért is életveszélyes a vázolt formában a biztosítók bekapcsolódása, mert borítékolható, hogy kevés lesz a pénz, és az államnak nem egy, hanem több, ráadásul profitorientált biztosítót kell majd konszolidálnia.” (Magyar Hírlap)
