Hasztalan munkamánia
Bár a munkamániás kolléga öröm a cégnél, a feladatait kényszeresen végző munkatárs gyorsan kiéghet. Az alkoholizmushoz hasonlóan a munkamánia – angol szakkifejezéssel: workaholism – is értelmezhető ugyanis függőségként – emelte ki lapunknak Avar Eszter, a Corporate Values Kft. pszichológusa, tanácsadója. Igaz, nehéz megállapítani, hogy mikor következik be ez az állapot, mivel az átmenet folyamatos. Attól, hogy valaki hétvégenként dolgozik – akár rendszeresen is – még nem feltétlenül tekinthető munkamániásnak. Ha viszont családja és barátai azt tapasztalják, hogy az illető a szabad idejében kedvetlen, a nyaralás alatt is állandóan a munkahelyi feladatok járnak a fejében, és már csak az lelkesíti, ha dolgozhat és minden egyéb tevékenységét elhanyagolja – joggal lehet munkamániára gyanakodni. A rendszeres hétvégi munka tehát még nem jelent függőséget, ám hosszú távon művelve könnyen okozhat mániát. Ezért érdemes tudatosan törekedni arra, hogy a hétvége valóban kikapcsolódással, feltöltődéssel teljen – javasolja a szakember. Sokan azonban – bár fizikailag a munkahelyen hagyják a feladatokat – gondolatban mégis tovább dolgoznak otthon a családi körben is, nehezükre esik „kikapcsolni” egy nehéz nap után. Ez ellen érdemes különböző rituálékkal védekezni: a munkanap végeztével rakjanak rendet az íróasztalunkon, ily módon szimbolikusan lezárva az aznapi teendőket, hazaérve öltözzenek át, vegyék le a munkaruhát, öltsenek kényelmes szerelést. Ezekkel az apró fogásokkal élesíthető a munka és a magánélet közt húzódó határ – hangsúlyozza Avar Eszter.
A karrierlétrán való előrelépésért vállalni kell a plusz-időráfordítást, ám jó esetben a választott hivatás gyakorlása jó érzést, örömöt okoz – akár a tevékenység, akár a munkahelyi légkör miatt –, és ha ez így van, akkor sokkal könnyebben és természetesebben túlórázik vagy vállal pluszmunkát valaki – véli Fazekas Zsolt. A Hill International ügyvezető partnere szerint a vezetők számára kényelmes szituáció, ha a beosztott lelkes, keresi az újszerű feladatokat, kihívásokat, hisz sokkal könnyebb vele együtt dolgozni. Ám egy körültekintő vezető képes észrevenni, kezelni, ha valaki „rossz irányba fordul”,
vagyis a mániásan végzett munkában éli ki vagy azzal próbál kompenzálni valamely belső problémát, feszültséget. A kényszeres munka azért sem kifizetődő, mert ilyenkor a legtöbbször nem a vállalati célok, stratégiák elérése ösztönöz, hanem csupán pótcselekvést jelent, vagyis a sok munka elismerése, a feladatok gyümölcsözősége elmarad. VG
