Több pénz kell az idősekre
Dél-Európában az ápolásra szorulók ellátását gyakrabban oldják meg a családon belül, mint a kontinens északi felén, ahol emiatt magasabb a GDP-ből az ápolásra fordított összeg. A csökkenő születésszám miatt egyre több idős lesz magányos a kontinens déli részén is, így nem számíthat gyermekei támogatására. Magyarországon az EU-átlagnál is roszszabb a helyzet, különösen az 55–64 éves korosztály egészségi állapota marad el az unió átlagától, s ez az alacsony születésszámmal, az idősek elmagányosodásának fokozódásával előrevetíti, hogy a következő évtizedekben hazánkban is nő az ápolási szolgáltatások iránti igény.
Az egyik legsúlyosabb gond, hogy az egészségügyi ellátás Magyarországon erősen kórházcentrikus. Otthoni szakápolásra a fekvőbeteg-ellátási kiadások kevesebb mint egy százaléka jut, ebből alig 50 ezer embert gondoznak évente. A házi segítségnyújtást a települések 61 százalékában megszervezték ugyan, s ezek a települések a népesség 91 százalékát lefedik, ám a kapacitás az igényekhez képest csekély. Az ápolási szolgáltatások területileg egyenlőtlenek, nem épült ki és korszerűtlen a lakosság közeli ellátás és a rehabilitáció intézményrendszere. A pénz és a humánerőforrás hiánya egyaránt jellemző. Mindebből következik, hogy az ápolásra fordított kiadások arányát a GDP-hez képest emelni kell. Csakhogy nem mindegy, milyen szerkezetben és milyen célokra költi el az ország ezeket a pénzeket. A kormányzat által készített Zöld könyvben szó esik önálló ápolásbiztosító létrehozásáról, ehhez az induló pénzforrást a szeptembertől, illetve januártól megemelt tb-járulékból fedeznék.
Az átfogó egészségügyi reform során számolnak az uniós forrásokkal is, 2007–2013 között hozzávetőleg ötszáz milliárd forint EU-támogatást használhat fel hazánk. A reform keretében negyedével csökkentenék az aktív kórházi ágyak jelenleg 59 ezres számát. A meglévő 160 kórházra nincs szükség a jelenlegi ellátási formájukban, így egy részüket ápolási és rehabilitációs központokká alakítják át. Ez jelentős megtakarítást eredményezhet a biztosító gyógyító-megelőző kasszájában, hiszen az ápolási és rehabilitációs intézmények finanszírozási igénye töredéke a hagyományos kórházénak.
