Azonnali egészségügyi reformra van szükség - rengeteget költünk gyógyszerekre
Bacskai Miklós és Komáromi Tamás az egészségügyi reform szükségességéről írtak a Világgazdaság Medicina című mellékletében.
Bár az elmúlt években számos elképzelés született az egészségügy átalakításáról, sem a széles társadalmi érdeklődést nem sikerült felkelteni, sem érdemi egyeztető fórumok nem jöttek létre. Az elmulasztott lehetőségek, másra költött forintok után a rendszer átalakításához már nem tűnnek elegendőnek a folyamatos kis lépések. Az idő múlása, a reformok elnapolása egyre kiszolgáltatottabb ágazatot konzervál.
Strukturális, szabályozási, finanszírozási kérdéseket érintő beavatkozásokra van tehát szükség, és növelni kell a gazdaságosság mértékét, a hatékony fenntarthatóságot. A napjainkban felmerülő intézkedések a direkt betegterhek emelését jelentik, de a minőségi és árverseny jövőbeli szerepét hangsúlyozó intézményi és jogi szabályi változásokat ígérnek. A történet szépséghibája, hogy a reformintézkedések jelentős adminisztratív hátterének és a kezdeti időszak néhány beavatkozásának költségeit egyelőre a betegek fizetnék meg.
A jól szervezett ellátórendszer elemeihez rendelt kiadások jól tervezhetőek. Az intézményi változások egy része időszerű, a továbblépést szolgálják, és a korábbiakban kialakított transzparenciát erősítik. Az egészségbiztosítási felügyeleti szerv felállítása várhatóan hatékonyabb versenyfelügyeletet és piacfelügyeletet eredményez. Az egészségügyben működő szakmai kamarák kötelező tagságának megszüntetése politikai lépés a kamarák politikai szerepének csökkentésére. A disztribúciós rendszer átalakításáról továbbra is számos vita folyik, a gyógyszer-forgalmazási korlátok enyhítése a piac liberalizációjának újabb állomása lenne.
Kevés hozadéka lehet a korábban doboz-, majd vénydíjként köztudatba emelt, majd adott jogcímen térítésidíj-emelésként bevégző intézkedésnek, bár rámutat a támogatási rendszer átalakításának várhatóan leginkább kiemelt szempontjára: a támogatási szint tervezett csökkentésére, az árérzékenység kialakítására, a gyógyszerkassza egészségügyi kiadásainak mérséklésére. A hosszabb távon is kedvező hozadékkal járó reform megfontolt és a rendszer egészét érintő lépéseket igényel. A mai helyzetben az állam nem engedheti meg magának, hogy a 2004 áprilisában bevezetett, majd hamarjában visszavont intézkedéshez hasonló átgondolatlan döntéseket hozzon.
Az OECD tagállamok átlagosan a bruttó hazai termékük 8,6 százalékát költötték egészségügyi kiadásokra 2003-ban. Magyarország a maga 8,3 százalékos értékével a középmezőnyben helyezkedik el, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdasági teljesítményünkhöz képest akár elegendő is lehet az egészségügybe áramló pénz. Míg az egészségügyi kiadásokon belül a gyógyszerkiadásokra fordított összeg aránya átlagosan 17,7 százalék körül alakult 2003-ban az OECD-tagállamokban, addig hazánkban ugyanez az arány 27,6 százalékra rúgott. VGO
A teljes tanulmány ide kattintva olvasható
