Elmaradt a szükséges tájékoztatás
Csak akkor lehet helytálló annak a megállapítása, hogy a fél a rá háruló bizonyítási tehernek nem tett eleget, ha erről teljes körűen és megfelelően tájékoztatja a feleket az elsőfokú bíróság – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő jogvitában.
Az ügy csoportvezető és választott szakszervezeti tisztségviselő felperesétől rendkívüli felmondással vált meg a munkáltatója. Az intézkedés indokaként azt a rendőrségi értesítést jelölte meg, amely szerint a felperes ellen büntetőeljárás indult lopás gyanúja miatt. A munkáltató ezzel elvesztette bizalmát a dolgozó iránt, így aligha volt elvárható tőle a munkaviszony további fenntartása – szólt az indoklás. Utóbb – mivel előzetes letartóztatása megszűnt – a dolgozó a bírósághoz fordult. Kérte az intézkedés jogellenességének megállapítását és az ezzel járó jogkövetkezmények alkalmazását.
A munkaügyi bíróság meg is állapította a felmondás jogellenességét, visszahelyezte a felperest eredeti munkakörébe, és kötelezte az alperest az elmaradt munkabér megfizetésére. A másodfokú bíróság felemelte az cég által fizetendő munkabér összegét.
Az alperes beadványára az ügyet felülvizsgáló LB viszont más álláspontra helyezkedett. Rámutatott: bűncselekmény alapos gyanúja – egyéb feltételek mellett – akkor alapozhatja meg a munkaviszony megszüntetését rendkívüli felmondással, ha a munkavállaló valamely magatartása kellő súllyal alátámasztja a bizalomvesztést. Ilyenek lehetnek például a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok. Az adott esetben a bíróságok azzal indokolták érdemi döntésüket, hogy az alperes cég nem hozott fel bizonyítékokat a felperes által tanúsított bizalomvesztésre alkalmas magatartásra, azaz nem tett eleget a rá háruló bizonyítási tehernek. Ámde ez a megállapítás csak akkor helytálló, ha az eljáró bíróság teljes körűen és megfelelően felvilágosítja a feleket a bizonyítási teherről. Márpedig ennek megtörténte – a jegyzőkönyvekből ítélve – nem volt megállapítható. Az egyik jegyzőkönyvből az is kitűnt, hogy csupán a felperes képviselőjének voltak bizonyos büntetőeljárási iratai, az alperesnek nem. A bíróság azonban ekkor sem tájékoztatta az alperest, hogy a bizonyítási teher szabályainak helyes alkalmazásával miként igazolhatná a felperesi magatartást, különösen mivel a dolgozót – előzetes letartóztatása miatt – nem lehetett személyesen meghallgatni.
Ezért az LB új eljárást rendelt el az ügyben, előírva a bíróságnak az alperes kellő tájékoztatását.
