Mikor keletkezik az áfalevonás joga?
Azokat az igénybe vett szolgáltatásokat, beszerzett árukat, amelyek általános forgalmi adóját az adózó visszaigényli, továbbszámlázással hasznosítani is kell ahhoz, hogy a beszerzésre jutó áfa visszaigényelhető legyen. Ebben foglalható össze az adóhatóság álláspontja egy konkrét adózó több időszakot érintő ellenőrzése során, amely álláspont ráadásul a bíróság előtt is megállta a helyét. Igaz, az ellenkezője is.
Ingatlanfejlesztéssel és -forgalmazással foglalkozik az a társaság, amelynél az adóhatóság több adóelszámolási időszakra vonatkozóan is vizsgálatot végzett. A cég igénybe vett szolgáltatásként számolta el áfabevallásában több olyan, ingatlanberuházás előkészítéséhez szükséges szolgáltatás (például földmérés, tervezés) általános forgalmi adóját, amely nem saját tulajdonú ingatlanhoz kapcsolódott, hanem amelyeket az ingatlan tulajdonosaival kötött megállapodása alapján végeztetett. E megállapodások közös jellemzője az volt, hogy a társaság a tulajdonosnak végzett szolgáltatása ellenértékére csak később vált jogosulttá, vagy azért, mert egyszerűen így állapodott meg vele, vagy azért, mert a szolgáltatás ellenértékét a felek a majdan létrehozandó társasházban egy lakás résztulajdonában határozták meg (az ellenérték tehát jogi értelemben – a társasház bejegyzése hiányában – még nem is létezett).
Az adóhatóság sem első-, sem másodfokon nem ismerte el a társaság által megrendelt (és kifizetett) szolgáltatásokat terhelő áfa levonhatóságát, mondván, a cég a szolgáltatásokat nem a gazdasági tevékenységébe eső célra használta fel. Az adózó az ellenőrzés során hiába érvelt azzal, hogy az áfatörvény nem tartalmaz időbeli megszorítást arra vonatkozóan, hogy ha az adóalany a beszerzéseire jutó előzetesen felszámított adót levonásba helyezi, akkor a beszerzéseit mikor kell az adóalanyiságát eredményező tevékenységi körben felhasználnia. Az egyik jogerős határozat ki is fejti, ezt a kérdést az áfatörvénynek a teljesítés időpontjáról szóló szakasza rendezi. Ebből pedig az következik, hogy a levonási jogot csak akkor lehet érvényesíteni, amikor az igénybe vett beszerzés, szolgáltatás hasznosítása megtörténik (legalábbis ez következik a hatósági határozat utólag is nehezen rekonstruálható gondolatmenetéből). E gondolatmenetet a bíróság is osztotta. Mint az ítélet indoklásában kifejtette: a felperesi adózónak bizonyítania kellett volna, hogy a levonás időszakában a kérdéses beszerzést az adóalanyiságot eredményező tevékenysége körében hasznosította. Ezt pedig csak akkor tudta volna bizonyítani, ha az igénybe vett szolgáltatást azonnal tovább is számlázza az ingatlan tulajdonosa felé.
Ezen értelmezés szerint tehát minden beszerzést, igénybe vett szolgáltatást már a beszerzés negyedévében (elszámolási gyakoriságtól függően: hónapjában) akként kell hasznosítani, hogy az adózó azt továbbértékesíti a vevőjének, s erről számlát bocsát ki.
Az adóhatóság az ítélet kihirdetését követően egy másik ellenőrzött időszak vonatkozásában is a fenti álláspontot képviselte a bíróság előtt. Ezúttal azonban a bíróság a felperesnek adott igazat, s kifejtette: a levonási jog keletkezése a beszerzésről szóló számla szerinti teljesítés időpontjában keletkezik, s ettől független az a kérdés, hogy a beszerzést az adózó mikor hasznosítja tovább. Megerősítette tehát azt az érvelést, hogy az áfatörvény csak azt tiltja, hogy az adóalany egyáltalán ne hasznosítsa a beszerzéseit, a gazdasági tevékenységéhez, a hasznosításhoz időbeli korlátot nem szab. Az adózó öröme csaknem felhőtlen volt, azt mindössze az árnyékolta be, hogy az elsőként említett ítéletet gyakorlatilag azonos tényállás mellett hozta egy másik bíró, éppen a szomszédos tárgyalóteremben.
A szerző ügyvéd, adótanácsadó
