Piaci ár – adóhatósági szóval

Az adóhatóságtól lehet kérni januártól, hogy adott ügylettel kapcsolatban határozza meg a szokásos piaci árat, így elkerülhető, hogy a társasági adó alapját utóbb egy ellenőrzés során kelljen módosítani. Az eljárás ára viszont meglehetősen borsos.

Kapcsolt vállalkozások (egymással szemben többségi irányítás vagy közös irányítás alatt álló cégek) esetében nagy a kísértés, hogy a vállalatcsoport tagjai közötti ügyletekben a felek olyan szerződéses árakat, díjakat kössenek ki, amelyekkel optimálisan alakítható a vállalatcsoport egyik vagy másik tagjának társaságiadó-fizetési kötelezettsége.

A törvény erre az esetre előírja, hogy az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár közötti különbözettel korrigálni kell az adóalapot. A szokásos piaci árat az öszszehasonlító árak, a viszonteladási árak, az önköltség és a szokásos haszonkulcs alapulvételével vagy más alkalmas módszerrel kell meghatározni.

Az a vállalkozás, amely a szokásos piaci árnál magasabb árért szerzett be árut, vett igénybe szolgáltatást egy kapcsolt vállalkozástól, a különbözettel köteles növelni az adózás előtti eredményét annak érdekében, hogy ilyen módszerrel ne lehessen eltüntetni a társasági adó alapját. (Az ügylet másik oldalán álló kapcsolt vállalkozásnak pedig csökkentenie kell az adózás előtti eredményét, feltéve természetesen, hogy rendelkezik olyan, a másik fél által is aláírt okirattal, amelyből a különbözet összege kiderül.)

Kellemetlenebb, ha az adóalap mérséklésének eme trükkjére az adóhatóság egy ellenőrzés keretében jön rá, tekintettel arra, hogy ekkor az adózás előtti eredmény korrekciójára jutó adó adókülönbözetnek minősül, amely komoly pótlék- és bírságfizetési kötelezettséget vonhat maga után. Vállalatcsoporton belüli ügyletek esetében ezért különös jelentősége van annak, hogy az egyébként az üzletmenet szempontjából valóban szükséges ügyletről ne lehessen azt állítani: mindössze az adófizetési kötelezettség kijátszása volt a célja.

A parlament által jelenleg tárgyalt, januárban hatályba lépő adócsomag ezért kiegészíti az adózás rendjéről szóló törvényt a szokásos piaci ár adóhatósági megállapításának lehetőségével.

Eszerint az ügyletben részt vevő egyik vagy mindegyik fél kérelmet terjeszthet elő az iránt, hogy az adóhatóság a leírt tények alapján határozza meg a szokásos piaci ár megállapításához alkalmazható módszert, sőt ha lehet, magát az árat vagy ártartományt is. Az ennek alapján meghozott határozat legalább három, legfeljebb öt évig érvényes (ez az időtartam meghosszabbítható). Ez alatt az idő alatt – hasonlóan a feltételes adómegállapítás intézményéhez, amelynek esetében a Pénzügyminisztérium állapítja meg egy adott ügylet vonatkozásában az adókötelezettséget vagy annak hiányát – a határozat változatlan tényállás mellett a kérelem benyújtására visszamenőleg kötelező az adóhatóságra nézve. E kötőerőt egy időközben bekövetkező jogszabályváltozás persze felülírja, kivéve, ha a határozatot annak megfelelően módosítják.

A kérelemben foglalt adatok, tények valódiságát az adóhatóság előzetesen megvizsgálhatja, ám ez nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot. A kérelem benyújtásától a jogerős elbírálást követő 60. napig viszont a kérelemmel érintett szokásos piaci ár vonatkozásában nem rendelhető el ellenőrzés, ha a kérdéses jogügyletet a felek már megkötötték. Ha pedig az egyik fél már teljesített is a másiknak, akkor a határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül önellenőrzéssel módosíthatja adóbevallását.

Maga az eljárás ugyanakkor csak a nagyban játszóknak éri meg: az eljárásért fizetendő díj előlegként is fizetendő összege hárommillió forinttól tízmillióig terjed attól függően, hogy hányan kérik az eljárást. A díj maga a határozatban megállapított piaci ár, illetve az ártartomány szélső értékei számtani átlagának egy százaléka. A kérelem elutasítása esetén a fizetett öszszegnek a háromnegyede jár vissza.

A szerző ügyvéd, adótanácsadó