Ki mit varr, azt visel
Ruházati ipar. Míg Európában számtalan, sokszor nagy múltú gyár megy tönkre, a kínai textilipar továbbra is virágzik. Az öreg kontinens gyártóinak lehetősége van a kitörésre, ha képesek igazi minőségi alapanyagokból luxuscikkeket előállítani. Ezen termékek iránt ugyanis a Távol-Keleten is folyamatosan nő a kereslet.
Az elmúlt hetekben újabb osztrák textilipari gyár jelentett be létszámleépítést. A fehérneműkkel foglalkozó Wolff ausztriai üzemében 320, magyarországi és szlovákiai gyárában pedig összesen 235 fő elbocsátását helyezte kilátásba. Martin Wolff, a közel 80 éves cég ügyvezető igazgatója szerint elvesztették a harcot az importtal szemben. Március végéig a Matrei fonoda, a Linz Textil egyik leányvállalata zárja be végleg a kapuit, ahol összesen 51 főt foglalkoztattak. Az ázsiai importot szabályozó kvóták megszűnése miatt sokkal szorosabbra kell húznunk a nadrágszíjat – tette hozzá Dionys Lehner, a Linz Textil Holding AG vezérigazgatója. Nincs még egy olyan ágazat, amelyet olyan mértékben érintene a globalizáció, mint a textilipart. Egyrészt a textilalapú termékek szállítása egyszerű és olcsó, másrészt a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) több mint negyven év után, 2005 januárjában megszüntette az importot mérséklő vámokat.
A kínai textilágazat eközben virágzik: a távol-keleti ország exportja 2006-ban 25,3 százalékkal bővült. A kínai textil- és ruházati export 2005-ben összesen 117,5 milliárd dollárt tett ki, ez több mint 130 százalékos emelkedés 2000-hez képest.
Neményiné Gyarmathy Margit, a Magyar Könnyűipari Szövetség elnöke kiemelte, a közelmúltban az EU és a kínai szakmai képviseletek megegyezésének köszönhetően a távol-keleti állam exportjának csak meghatározott hányada juthat be az országba. Ez a megállapodás azonban hosszabb távon nem tartható fenn.
Aki Európában akar gyártatni, annak ma már külön marketingstratégiát kell alkalmaznia – vélik a szakértők. Úgy, mint a Magyarországon már három üzletet működtető Wolfordnak, amely elsősorban luxustermékeket árul. Ezen a vonalon indult el több más külföldi gyártó is. Az olasz Loro Piana SpA vállalat például a hagyományos juhgyapjú helyett a Peruban őshonos vikunya gyapjúját vásárolja fel, amely körülbelül négyszer, ötször értékesebb. A Loro Piana által készített vikunyagyapjú zakó mintegy 23 ezer dollárért vásárolható meg; ugyanez a ruhadarab hagyományos alapanyagból 4,4 ezer dollárért kapható.
Az európai gyártók magas színvonalú, minőségi alapanyagokból készült cikkeire a távol-keleti piac is vevő. Elsősorban a közel másfél milliárd fős népességű Kínában alakult ki egy olyan réteg, amely profitált az ország dinamikus gazdasági növekedéséből, s mi több 2003-ra a világ legnagyobb importőrévé vált. Keleti Tamás, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára kérdésünkre kifejtette, hogy a magyar vállalkozók résmarketinggel, az európai dizájnvilágot jobban kifejező termékekkel találhatnak keresletet a mára óriásira duzzadt távol-keleti piacon is. Emellett, úgy véli, lehetőség van a divatcikkek mellett a műszaki textíliák, munkaruházati termékek kínálatának bővítésére, hiszen ez a terület potenciális fejlődést jelenthet a magyar textilipar számára, kiemelve az amerikai tulajdonban lévő nyergesújfalui Zoltek Rt.-t, amely ez egyik legnagyobb szénszálgyártó vállalat a világon. TL
