Több minisztériumot is kiborítottak a MÁV tervei
Csak az összes mellékvonal megszüntetése esetén tud kijönni a Pénzügyminisztérium (PM) által jövőre előirányzott 88 milliárd forintból a MÁV, derült ki a vasúttársaság által elkészített anyagból, miután a Pénzügy- és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) nem hagyta jóvá a csillagászati összegeket tartalmazó állami támogatásra vonatkozó igényét. A tárca egy több változatot is bemutató koncepció kidolgozását kérte, olvasható az Indexen.
A radikális lépés oka nem az utasok számának a csökkenése, hanem az, hogy sok MÁV-os vezető a cég felduzzasztott szervezeti egységeinek költségét a személyszállítás veszteségességeként akarja beszedni az államtól. Elsősorban a vezetés igazgatói szintjének az érdeke a vízfej fenntartása. Az állam eddig mindig engedett tartva a nép haragjától, de az idén a MÁV igényei már több mint 100 millió forintra rúgnak. Összehasonlításul elég annyi, hogy a vizitdíjjal és a kórházbezárásokkal a Molnár Lajos-féle reform mindössze 30 milliárd forint spórolására vállalkozott.
A vízfej kifizetése és fenntartása a MÁV-vezetés második vonalának, az igazgatói szintnek az érdeke - írja a lap. A belőlük táplálkozó belső ellenállás minden változtatást démonizál. A MÁV a rendszerváltás óta minden évben iszonyú összegeket emészt fel, ezért cserébe tartósan alacsony színvonalú szolgáltatást nyújt. Azért, hogy túléljen, 2004-ben 25 milliárd forint extra támogatást kért. A következő évre ezt megduplázták, és 2007-re eljutottak a 88 milliárd forinthoz, ami tulajdonképpen 115 milliárd lesz, hisz az utólagosan elfogadott üzleti tervből kiderült, hogy a menetrend többe kerül 27 milliárd forinttal, amit ugyancsak ki kell fizetni az adóforintokból.
Az épp most születő MÁV Személyszállító Vasúti Szolgáltató (Start) Zrt. állítólag nem tud kijönni a PM által felajánlott összegből. A veszteségesség főként abból adódik, hogy szinte mindent fix áron kell majd megvennie a vízfejként fenntartott pálya- és gépészeti ágazattól. A GKM április 17-én hoz döntést a MÁV pénzéről.
A két illetékes minisztériumnak a MÁV öt különböző tervet nyújtott be. Az A terv tartalmazza a szóban forgó intézkedéseket, miszerint fölszámolná a személyforgalmat mind a 84 mellékvonalon. A fővonalakon pedig 30 százalékkal kevesebb vonat indulna. A megmaradottakon csak naponta háromszor indítanának vonatokat, kivéve az elővárosi vonalakon.
A B verzió megvalósulása esetén a fővonalakon 20 százalékos lenne a teljesítménycsökkenés. Valamennyi típusú vonattal kétóránkénti eljutási lehetőségeket biztosítana a MÁV, kivéve a Bp-Győr-Hegyeshalom útvonalat, ahol a távolsági gyorsvonatokat törölnék. A mellékvonalakat itt is teljesen felszámolnák.
Meglepő, de az egyik terv - a C-variáns - értelmében minden maradna lényegében úgy, ahogy van.
A valódi lehetőségnek tartott variáció a D, amely még bizonyos fejlesztésekről is említést tesz. Ezek közül a legfontosabb az utasbarát kínálati menetrend kiterjesztése lenne a Dunántúlra. E terv szerint a vonatok 7,8 százalékkal több kilométert tennének meg.
Mind a GKM-ben mind a PM-ben hatalmas felháborodást váltott ki azonban a tény, hogy minden változat eredménye ugyanaz a szám, csaknem 180 milliárd forint. A MÁV kimutatásai alapján ugyanannyiba kerül, ha x számú vonat jár, mint a duplája. Ez minden közgazdászt kiborított, áll az Index cikkében.
A vasút költségeinek valóban jelentős része, szakértők szerint közel 70 százaléka állandó költség, tehát nem függ attól, hány vonat jár. Azonban nem minden költség ilyen, a villanymozdonyokban elfogyasztott villamosenergia, a dízelekben elégetett gázolaj például triviálisan arányos a mozdonyok futásteljesítményével.
A problémát nyilvánvalóan a vízfej léte jelenti, amelynek leeresztése lenne a megoldás. Ha a holding létrejönne, külön cégben, átláthatóbban működne tovább az áruszállítás (Cargo), a személyszállítás (Start), a pálya és a gépészet. Ez azonban a belső ellenállás miatt jelenleg nem valószínű.
Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület alelnöke szerint, ha nem nyúlnak hozzá a struktúrához, a végén még többe fog kerülni minden, és ezt a pénzügyminiszternek is meg kellene értenie. Olyasfajta elhatározásra és felhatalmazásra volna szükség, mint amit a BKV új vezérigazgatója kapott, akit az összes politikai erő támogatott, a hasonlóan túlburjánzó, hasonlóan adósságot adósságra halmozó testvércég esetében. (Index)
