Valóban kell a magzatvédő vitamin?

A vizsgálatok nem kellemetlenek, maximum lelkileg megterhelők - azoknak, akik tudják, hogy mitől félhetnének. Az első gyermekes kismamák azonban általában még nem tudják, hogy a laboreredmények közül melyik jó, melyik ad fejcsóválásra okot, és melyik az, amelyet látva a nőgyógyász arca egészen biztosan elkomorodik.

Vajon min múlik a mama és a baba egészsége? Véd-e a magzatvédő vitamin? Egészen biztosan jók lesznek a laboreredményeink, ha már a fogantatás előtt 2-3 hónappal szorgosan magunkba tömjük a folsavval és vassal telenyomott multivitaminokat?

Harminchárom éves nő vagyok. A vőlegényemmel, azaz a leendő férjemmel nyáron, az esküvőnk után szeretnénk "nekilátni" kis családunk bővítésének. Az elmúlt évek során igyekeztünk mindent megteremteni, amire a kisbabánknak szüksége lehet: biztos háttér, egészséges környezet, kiegyensúlyozott légkör, harmonikus otthon. Leszoktunk a dohányzásról, méregtelenítő kúrákon vettünk részt, életmódot váltottunk. Bár lényegesen több időt, energiát és pénzt emészt fel, rákaptunk az egészséges ételekre: teljes kiőrlésű lisztet, barnacukrot és olívaolajat használunk, kerüljük a színezékekkel és mesterséges ízfokozókkal telenyomott élelmiszereket, rengeteg nyers zöldséget és gyümölcsöt, sovány húsokat valamint ásványvizet és gyógyteákat fogyasztunk.

Mindez azonban úgy tűnik, nem elég. Legalábbis a reklámok, plakátok és az újságcikkek szerint, amelyek azt harsogják, hogy minden a magzatvédő vitamin szedésén áll vagy bukik. Ha szedem 2-3 hónappal a tervezett fogantatás előtt, majd végig, a terhesség 40 hete alatt (de legalább félidőig), valószínűleg megvédem a magzatunkat számtalan olyan gyermekbetegségtől, amelyet e nélkül nagy valószínűséggel elkapna. Ha nem szedem, hát magamra vessek.

A felelősség teljes súlya tehát rám száll. Kell-e a magzatvédő vitamin? A nőgyógyászom, a háziorvosom, a természetgyógyászom, a patikusom és sok barátnőm is ellenzi, mégis sokan vannak az ellenkező oldalon is. A tabletta-ellenesek azt mondják, rettenetesen elhízok, és 10 helyett 20 kilót kell majd cipelnem magamon, ha beszedem. A túlsúly csak árt a babának, nem beszélve arról, hogy a szülést is megnehezíti. No és egészen biztosan óriásbabánk lesz tőle, minimum 5 kilós, így a gátmetszés sem lesz leányálom.
A másik oldalon pedig a baba-mama szaklapok és a kismamák egy csoportja áll. Felelőtlen vagy, ha nem veszed be. Önző anya, aki nem gondol a leendő gyermekére. Mit gondolsz, a napi táplálékbeviteled fedezi azt a sok vitamint és nyomelemet, amire a magzatnak szüksége van?

Én meg csak állok, egyik lábamról a másikra, és nem tudom, hogy mi tévő legyek. Mondatok visszhangoznak a fejemben.
- A maga édesanyja mit szedett 30 évvel ezelőtt? - hallom a nőgyógyászom mély baritonját.
- Semmit - válaszolom tétován.
- Nalátja! Magának sincs szüksége semmire. Csak kiegyensúlyozott életvitelre!

"A kisbabám nyílt gerinccel született. Egy napig élt." A szavak valósággal beleégtek a lelkembe, pedig e sorok íróját nem is ismerem. Az interneten találtam egy vitafórumon, amelyen kismamák és leendő édesanyák vitatkoztak a magzatvédő vitaminról.

Pro és kontra véleményekkel tele a világ. Szívem szerint az orvosom és az édesanyám véleményére hallgatnék, akik azt mondják, a magzatvédő vitamin nem más, mint gyógyszerbiznisz. Pénz, pénz és pénz. Nincs szükségem rá. Vagy mégis? A leendő babánk egészsége mindennél többet ér, és ártani talán nem árthatok neki azzal, hogy vitaminokkal tömöm tele magam. Maximum gazdagítom a gógyszermágnások bukszáját.

Valami azonban mégis visszatart. Ősi női ösztön? Bizonytalanság?
Nem tudom. Az idő azonban egyre fogy, az esküvő, s ezzel a baba fogantatásának ideje is közeleg. Időnként lelkiismeret-furdalásom van. Aztán felülkerekedik bennem a józan ész, amely azt súgja, hogy minden rendben lesz. Élj úgy, ahogy jónak látod!

De ki mondja meg az igazat? AS Network